Furcsaságok, betegszabi, közben pokoli meleg a háttérben

Rendesen befűtött a nyár, lassan élve égünk el, de nem számít. Nem bírok aludni a melegtől és ezt már nehezen viselem el, tekintve, hogy a lakásban is 31 fok körül van, elhúzott függönyök mellett is. Azt hallottam, ma jön a lehűlés, de reggel ugyanúgy a saját izzadtságomban fürödve keltem fel és nem éreztem egy szemernyi hűvösséget sem.  És amúgy is olyan hülyeséget álmodtam megint, hogy a pasimnak volt egy másik élete a fővárosban és egyszer kiderült, egy csomó íratot, fotót és videofelvételt találtam, az egyik videon egy színesbőrű csajjal táncolnak, aki terhes. Álmomban ránéztem a pasimra, hogy az ő gyerekét várja e a nőci, de mire pasim válaszolt volna, felébredtem :S
Az itthoni "lábadozásom" jól telik. Minden reggel marha motiváltan ébredek és már kávézásnál eltervezem, hogy akkor ma ezt és ezt csinálom meg. Legégetőbb-hihi stílusosan a kánikuláshoz igazítva-a ruhák selejtezése lenne és minden áldott reggel úgy indulok neki, hogy na majd akkor ma...de nap végén megállapítom, hogy nem ma sem :/ Béna vagyok tudom :D De bele tudok feledkezni egy-egy műsorba, pl. hétvégén a 90 nap jegyesség szerintem II. évadát bámultam kb. fél napig (Jenny a kedvencem, de amúgy mindenkinek respect, aki egy pasi, vagy nő miatt egy teljesen idegen kulturában kezd új életet, én nem mernék), vagy a neten lógok és zenét hallgatok, vagy ff-t olvasok. Még mindig hiányzik a D. lovers és tudom, hogy kellene kezdenem valamit a Still breathing sztorival, bele kellene vetnem magam a folytatásba, de közben több más történet is van a fejemben, sőt voltam valamelyik nap anyáméknál és megtaláltam két ezer éve írt "remekművemet", komolyan, még körülbelül gyerekként írtam, kék tollal, csíkos füzetbe XD. Na itthon, nagy ráérésemben átolvastam és fogtam is a fejem a blődségektől, amiket anno naiv tizenegy-két évesként írogattam. Vicces és tanulságos volt egyszerre, tükrözi, hogy milyen béna voltam, de azt hittem, hogy tuti jó történeteket alkotok, meg hogy írónő leszek (hahahahahhh). Mondjuk, az alapötletek nem annyira gázak, tehát ha lenne baromi sok időm feljavítgatni, még tűrhető is lenne. Esetleg.
Ja, a hét elején voltam H.-nál, mert előzőleg telefonon megbeszéltük, hogy elugrom hozzá beszélgetni kicsit. Vittem sütit is Larának, de a megbeszélt időpontban nem volt otthon, hiába csengettem. Hívtam mobilon és azt mondta ügyintézni indult, de akkor visszafordul. Fura volt, mert hát megbeszéltük a találkozót. Olyan 15 perc múlva jött és kicsit szétcsúszottnak tűnt, kérdezte, hogy mikor műtenek, de hát már múltkor mondtam neki, hogy megműtöttek.Elmondtam neki az eredményt, ezen örömködött úgy másfél percig, majd rákérdezett, hogy nincs e ötezer ft-m pár hétre kölcsönbe. Majdnem sikerült véletlenül a képébe röhögnöm, hónap végén, jaj...Mondtam, hogy dehogy van és hogy ez az év anyagilag csőd és minden nap matekozom, hogy fizessek ki közel 60 ezer ft hitel, 22 ezer ft mobilszámla és 20 ezer közös ktsg (közös köcsög) mellett más egyebet is és hogy ez nem kis fejtörés, de amúgy adnék neki. Már volt rá példa, de H. most örökölt több százezret-ha nem többet-szóval fogalmam sincs hova lett az a pénz. Utána a telefonomat akarta elkérni, hogy felhívjon valakit, de aztán nem volt nála a telefonszám, végül még váltottunk pár szót, de látszott rajta, hogy sietne és nem akartam feltartani. Kicsit érdekes és elszomorító és lelombozó volt a szitu, vártam hogy találkozhassak H.-val és nem így képzeltem. Ő a kb. legrégebbi barátnőm. Meg vele olykor tényleg találkozunk is, nem csak ígéri, aztán elhúz másokkal, mint A. pl.
K. levelét is megírtam végre, igaz tök rövidre sikeredett, de semmi sem jutott eszembe, örült a jó eredményemnek, én meg az ő szingliségének, mivel hivatalosan is elvált a szociopata exétől, igaz a fickó még próbálkozna visszakapni, de K.-nak esze ágában sincs visszafogadni.
A házidokimmal is egyeztettem, mondta hogy maradhatok nyugisan, ha gondolom és igen, én gondolnám, de a hely-en nem hinném, hogy értékelnék, így abban maradtunk, hogy szerdáig még itthon vagyok és utána megyek vissza. Az még egy hét yeahh!!!!Egyáltalán nem hiányzik onnan senki, jó, talán I., mert vele klasszul el lehet beszélgetni és nem nyomul erőszakosan, mint R (már ő sem nyomul, közben rátalált T.-re és vele lóg, hetek óta nem írtunk egymásnak egy sort sem), de máskülönben, ha a hely-re gondolok, utálatot érzek és hogy egyáltalán nem akarok vissza menni oda jó darabig még. Hát de ez nem kivánságműsor.
Na, de még előttem van pár nap, amit igyekszem kiélvezni. Ma délelőtt 11 fele elvileg felugrik J. Zselykével, legalábbis tegnap ezt ígérte. Szóval addig meg összekapom magam és elmegyek a boltba, veszek egy jégkrémet és az egyik padon ülve kényelmesen elfogyasztom.
Szép napot mindenkinek <3

Jó ez a dal, a csaj kb. olyan szakadt, mint én  XD

Malignitás nem igazolható

És ezzel mindent le is írtam :) :) :) :) 
Tegnap akartam mindezt felrakni, de pasim megint zizi volt. Mondta, hogy csináljak már neki egy szendvicset, mondtam, hogy öt perc, de ő addig sem bírt várni és puffogott, hogy hol van a kaja, mennyit kell még várnia. Holott azelőtt egy órával már vacsorázott. Mindegy, inkább abba hagytam az írást, mert frusztrált pasim türelmetlenkedése. Folyton ezt csinálja amúgy.
Rájöttem (nem most), hogy tök király itthon és könnyen meg tudom én ezt szokni, csütörtökig lennék itthon, de kacérkodom, hogy még a teljes jövő hetet betegszabin töltöm, majd meglátom.
Csak ne lenne ilyen nagyon nagy a hőség. Kis lakáskánkra lehet számítani, télen hideg, nyáron persze, hogy meleg :/ Ezt én már nem bírom, a napi 2 zuhanyzással sem.
De térjünk a lényegre. Szóval mentem a dokihoz a megbeszélt időben, de pechemre műtőben volt, így várni kellett. Kb. háromnegyed óra múlva jött, de még voltak ügyei, így további kb. fél órát ücsörögtem, ő kijött többször és elnézést kért, de én már úgy voltam vele, hogy ugyan már, ez (remélhetőleg) a finish, ha eddig bírtam, némi várakozás nem borít ki. Na, végre odajutott hozzám és behívott, kérdezgette, hogy vagyok stb., de szerencsére nem voltak panaszaim, jó volt minden. Rálesett, hogy készen van e a szövettanom, nem volt benne biztos, azt mondta, hogy ha nincs, akkor ma, vagy jövő hét elején hívjam. De készen lett és hála az égnek az lett az eredmény, amit reméltem és amiben ő is bízott. Mégpedig hogy az előző műtéttel az összes rosszindulatú sejtet kivették, így a mostani szövettani mintában már nem volt semmi kóros. Abban egyeztünk meg, hogy ősszel ugorjak be kontrollra és utána kellemes nyarat kívánt. Ja, pár tanácsot azért adott, pl. egy hónapig ne strandoljak, zuhanyozzak ülőfürdő helyett stb.
Mikor elhagytam a kórházat vettem egy automatás kávét, boldogan és ráérősen sétálgattam a buszmeg felé. A nap szépen sütött, a kedvem is jobb lett és csak halkan mertem ismételgetni magamban, hogy elő a gyümölcsös sörökkel, a jó hangulattal most már indulhat a nyár :D :P
Köszönettel tartozom nektek, amiért drukkoltatok, kommenteltetek és hoztátok a pozitiv energiát ezekben a számomra nehéz időkben <3
Ez sokat segített és látjátok, meg is lett az eredménye.
Mindenkinek nagyon-nagyon-nagyon szépen köszönöm :) :*
Imádlak titeket!

Nem lelkesülök

Most úgy semmiért. És rohadt gyorsan kitérek a hitemből. Legutóbb pasim idegesített fel, látja hogy szárítom a hajam, de azért a képembe dugja a savanyúságos tányért, hogy kér még uborkasalátát. Máskor ez nem húz fel, de most szíven földhöz vágtam volna a savanyúságos tányérkát és meg is tapostam volna. Az energiaszintem jó mélyen a türelmemmel együtt hallgat valahol. Biztos azért vagyok egy idegroncs, mert a héten kell mennem orvosi kontrollra és valszeg akkorra meg is lesz a szövettan eredménye. 
Amúgy nem csinálok nagyon semmit, bár kellene :/ de nem megy. Nagy a hőség, ez még inkább elveszi a kedvemet. Azért ma kivonszolódtam sétálni úgy 10 körül, de ezt meg is bántam, mert nagyon meleg volt és én barom farmernadrágot vettem fel, mert ennyi eszem van.
Anyámék tegnap strandoltak, hívtak engem is, de hát nemrég másztam le a műtőasztalról, hogy menjek?! A parton 40 fokban való aszalódás meg nem az én formám. Alapból nem vagyok nagy strandolós, bár a szabadvízi strandokat elviselem évente párszor. Apám mondta is talán kicsit szemrehányóan, hogy a kocsiba befértem volna, de hát ez nem ezen múlt. Meg Tinimamihoz se volt sok kedvem persze, mert őt is vitték, hát ki nem hagynák. Ja, Tinimami gyerekének most volt felülvizsgálata, ahol nem kapott valami jó eredményt, 1 évvel le van kb. maradva a kortársainál. És az a fura, hogy Tinimami úgy csinál, mintha ez olyan meglepő lenne, pedig hát mindenki (ő is) tudta, látta, hogy szegény kislánnyal nem stimmel valami.
Szóval strand helyett tv-t néztem, pár részt a TLC-n futó 90 nap jegyességből és szerintem Azan durván átveri Nicole-t :(
És láttam, helyesebben végigszenvedtem még a Chatterbox én leszek a legjobb c. remeknek nem mondható művet, ahhh hagyjuk is inkább, az a sok elpazarolt perc. Meg a Precious a boldogság ára c. filmet is megnéztem, ami eléggé szomorú volt, de ha már belekezdtem végignéztem. 
Ma az MTV live-on meg Biffy Clyro unplugged ment. Klassz volt. Szeretjük a Biffy Clyrot <3 (nem úgy volt, hogy fellép valamelyik tavalyi feszten? Volt,vagy ilyenek??)
 Ja, ha már rock feszt, az is elmarad, amire tesóm annyira hívott volna, nem is bánom :D 
H. felhívott, hogy mikor műtenek, mire mondtam neki, hogy már megműtöttek. Kicsit el van tévelyedve, de ő legalább hív, nem úgy mint R., vagy A. (bár ő épp a nővérével nyaral a Balcsin, ha jól tudom). 
Holnap már nincs mese, be kell mennem a hivatalos ügyeket intézni, élmény lesz ilyen kánikulában. Venni szándékozom egy új hajszínezőt, lilát, pedig pasim rühelli ezt a színt, de hátha ez lesz az, ami végre bejön. Bizakodjunk.

Kórházi krónikák

Yeahh újra itthon!!!!!!!!!!!!!
Előzmények, röviden:P
A hét első két napja nyomorék és lassú volt és a közelgő műtét miatt tiszta ideg voltam. Összepakoltam még ami kell kedd este, ja és Zselykére vigyáztam pár órát, így legalább elterelődött a figyelmem az előttem álló nehézségekről. Éjféltől már nem ehettem, nem ihattam. Reggel 5 után keltem, mert háromnegyed 7-re kellett a felvételi ambulancián lennem a kovid teszt miatt. Odafele a buszon, abba az ex munkatársamba botlottam, akinek májusban halt meg a fia (tudjátok, írtam róla) és hát mindig is attól rettegtem, hogy majd összefutok vele és nem tudok mit mondani az őt ért hatalmas veszteségre. Részvétet kívántam és próbáltam beszélgetni vele, mondtam hogy ne haragudjon, amiért nem mentem el a temetésre. Elég nyugodtnak tűnt, de gondolom be volt gyógyszerezve. Azt mondta, pár hete dolgozik egy irodában fél állásban, legalább addig sincs otthon és hogy a férjével lassan vissza térnek a régi kerékvágásba. Ez fura volt, de úgy látszik, ő így birkózik meg a gyásszal. Elég nyomasztó volt a beszélgetés, kérdezte hogy hova megyek ennyi cuccal, mire beavattam hogy műtenek, erre sajnálkozott egyet, de nem akartam az én nyomoromat ráönteni, eszemben sem volt, inkább hallgattam és vártam, hogy leszállhassak. Miután a busz letett elballagtam a kórházba, a szokásos lázmérés, fertőtlenítés körök után mehettem is az ambulanciára. Első voltam :o de utána kezdtek jönni a delikvensek és mire 7 elmúlt, már mindenhol felvételesek lógtak. Bent kiderült, hogy csak ér valamit ez az idétlen védettségi kártyám (legalábbis szeptemberig), mert így megúsztam, hogy azzal a baromi hosszú pálcával felnyúljanak az agyamig. Ennek fene mód örültem, mert a legnagyobb parám azt volt, hogy megint + lesz a teszt (álmodtam is ilyet). Hamarosan fel is kerültem az osztályra, egy ötágyas szobába és átöltöztem a menő kórházi szerkóba, aztán jöttek a szobatársak is. A mellém kerülő kb. 50-es nő sokat beszélt, de aranyos volt (műtét után sütivel is megkínált), a szemben lévő ágy egyikébe egy fiatal csaj került, aki senkihez sem szólt egy szót sem (magamban el is neveztem Csendes csajnak), pedig a beszélgetős nő próbált vele dumálgatni, de ő inkább zenét hallgatott. 
Sajnos a másik két ágyra beraktak két megszakításra váró ordenárét. Ordenáré 1. még meg is húzta magát addig, míg meg nem jelent Ordenáré 2., na utána ezek egymásra találtak és tök hangosan káromkodva pofáztak, WC ajtót ki-be csapkodtak, felemelő volt. Ja, a telefonjuk is folyton csengett, full hangerőn gagyi lagzis zenére, eléggé agyrém volt.
A műtét rendben zajlott, 11 után másodiknak toltak be (első Csendes csaj volt), mire felébredtem, már a saját ágyamban voltam, a beszélgetős nő meg már randit dumált meg a beteghordóval, őt rendesen kiütötte a cucc XD
Amint a két ordenáré csajt megműtötték és magukhoz tértek a kábulatukból, rögvest átmentek zárójelentés zombivá, ami abból állt, hogy fel-alá járkáltak a folyosón és mindenkit kérdezgettek, mikor lesz kész a zárójelentés és mikor mehetnek haza. Aztán mikor ez késett, egymás hergelve szentségeltek, meg ilyen mondatokat mondtak: "én mindjárt kisétálok innen papír nélkül", meg "nem hiszem el, hogy ez ennyi ideig tart, utálom az összes egészségügyist, ezek direkt csinálják", mintha ők tennének szívességet azzal, hogy ebbe a kórházba járnak abortálni :( Persze a mobiljuk is egyfolytában csengett, képtelenség volt tőlük pihenni. Azt meg inkább ne is részletezzük, hogy a WC-t hogy hagyták maguk után :S 
Szerencsére 5 után elmentek és a beszélgetős nőt is elengedték, így édes kettesben maradtunk Csendes csajjal, akivel azért dumáltunk kicsit, de abszolut ideális szobatárs volt, nem tolta túl a beszédet és nem adta elő az életét és én sem, igyekeztem pihenni, hiszen azért vagyunk ott ugye. Igaz, tök sokszor keltem fel éjszaka, kb. óránként és csak az időt lestem, de csak eljött a reggel. Igaz, a dokim másnap igyekezett rábeszélni, hogy maradjak még egy éjszakát, de mivel Csendes csajt is hazaengedték, féltem hogy az üres négy ágyra kapok olyanokat, mint az előző napi abortuszosok és abból kösz, de nem kértem, meg hát feküdni itthon is tudok.
Tehát hazajöttem és igyekszem tényleg feküdni, nézem a tv-t (ma már láttam a Nőstényördög és a Tengeren c. filmeket), mást most nem is kell tennem, mondjuk lenne takarítani való, de a doki egyértelműen ágynyugalomra ítélt pár napra. Szóval a Gyűjtögetők c. dokut nézem, hogy helyre rázódjak lelkileg és megnyugodjak, hogy nincs itt még akkora káosz.
Szerencsére, még jövő héten is itthon leszek.
Amúgy jól vagyok, kicsit megkönnyebbültem már, hogy a kórház csak múlt idő. Bő egy hét múlva lesz eredmény, ami sok mindent meghatároz majd. De bizakodom, hogy az a verzió lesz, ami a jobb irányba mutat.

Kaphatok majd drukkokat???

Miu-miujság? XD

Jelentem, a kórságomat nagyjából kikezeltem, egész hétvégén kamillateát ittam (nem volt jó), meg inhaláltam (az sem egy élmény), plusz mentek a Strepsils-ek orrba-szájba (na jó, csak szájba, mert oda való) és most ott tartok, hogy csak nagy ritkán jön rám a köhögő roham. Az is valami :P
Kedden voltam az altatóorvosnál. Jó sokan voltak, két öregasszony diskurált mellettem és persze nem tetszett nekik, hogy lassan halad a betegek behívása. Aztán kiderült, hogy az egyiknek 12-re volt időpontja (jelzem, fél 10 volt), a másiknak meg csütörtökre! De ha már erre jártak ugye, beültek, hátha behívják őket...pfff...persze ez nem így volt, az asszisztens mondta, hogy majd ha lesz esetleg egy olyan időpont, ahova nem jött el a beteg, akkor bemehetnek, de amúgy nem is értem, mi a francot kerestek ott? Arra jártak és beültek...Nem semmi.
Ja, egy nő odacsücsült mellém (babarózsaszín bőrönddel cseszki) és megpróbált beszélgetni, megkérdezte, hogy én is műtétre várok e? Nem, csak én is erre jártam és olyan szimpi volt ez a váró XD. Feleltem neki, hogy igen, mire rögvest megkérdezte, milyen műtét lesz, én meg rávágtam az igazat, mert hát mit titkoljak rajta. Az arca meg is nyúlt, zavarba jött és csak annyit dünnyögött, hogy :jujj...aztán arrébb is ült 2 székkel, pedig ez nem ragályos, na mindegy.
A várakozás többi részében hallgattam a mellettem non-stop karattyoló mamikat és az egyik srác tetoválásait olvasgattam a szemben lévő széken. A doki amúgy szerintem fiatalabb volt mint én és jófej, azt mondta ez nem a világ vége, ne parázzak. Amúgy nem paráztam, csak miután mondta, hogy ne parázzak, akkor kezdtem, mert én olyan vagyok. Fel is ment 140-re a vérnyomásom. Mindegy, most már minden papír megvan, csak a felvételre kell mennem, jövő hét közepén. És reménykedni, hogy nem lesz megint az a rémálom a koronavírus teszttel, mint múltkor, mert már fáraszt ez a várakozás és az emiatti idegeskedés.
Ja, mivel jövő hét közepétől kb. másfél-két hétig nem leszek, ezt be kellett jelentenem a hely-en. Csak épp nem tudtam, hogy mikor van a főnök, de mivel R. mindig, mindent tud, írtam neki messengeren, hogy nem e tudja, mikor és hogy lesz főnökség. Erre össze-vissza írkált :o először hogy ő ezt nem tudja, aztán meg hirtelen (pár perc múltán), hogy egész jövőhéten nem lesz. Én visszakérdeztem, hogy ez mennyire biztos, honnan tudja, de csak terelt, hogy tudja és kész, ezt leírta többször is. Aztán meg, hogy kérdezzek meg inkább mást, mire én minek kérdezzek meg mást ha te tudod? De ő csak mint egy papagáj ismételgette, hogy kérdezzek meg mást....Ah, gőzöm sincs mi baja volt, de inkább elköszöntem és írtam B.-nek, aki amolyan kis-kisfőnök és nagyon segítőkész (csak nem akartam terhelni) és felvilágosított, hogy szó sincs arról, hogy a jövőhéten nem lesz főnök. Akkor ennyit R.-ről :/ 
Azóta már a bejelentést is megtettem, szóval elvileg már tényleg csak az van hátra, hogy az adott nap megjelenjek a kórházban. 
Nyomaszt a várakozás.
És hogy mi lesz utána, milyen eredményt kapok?
Ja, tele vagyunk hangyával újfent. A cukortartót támadják most, hiába rakok rá dupla nejlonzacskót, ezek bejutnak és reggel több volt a hangya a tartóban, mint cukor :/ Örvendeztem neki nagyon. Oké, hogy szorgosak, meg minden, de ezt nem lehetne máshol csinálni??? Mindenhonnan csak hangyák másznak elő. Néha már azt vizuálom, hogy rajtam is ott járkálnak.
Lett új creepy srácom is fb-n, bejelölt, úgy tűnt, már láttam valahol, meg voltak közös ismerőseink is. Azóta is folyton hív éjjel is (de én már ezer éve kilőttem azt, hogy be vagyok jelentkezve a messengerbe, pont az ilyen incidensek miatt) és egyetlen egy mondatot ír kb.40-szer egy nap, még pedig hogy küldjek képet neki...ahha...persze...rám is matricaként ragadnak az ilyen emberkék, jellemző.
A hét a grunge jegyében ment most el, amúgy is imádom a 90-es évek zenéit.Valamivel le kell foglalnom magam, hogy ne pánikoljak, vagy nem is tudom, hogy nevezzem ezt az állapotot, amiben most vagyok. Jó lenne már túl lennék az operáción.

Csiripelő madarak, felkúrják az agyamat...

A fenti mondat a magyar kacsatáncból van, na jó csak az első  két szó, a többi én raktam hozzá. Ezt a dalt hallgatta csutkán a buszsofőr valamelyik nap a buszon.
Csodálatos volt :S
És tudjátok még mi kúrja fel az agyamat? Az hogy majdnem minden nyáron sikerül lebetegednem. Most is, mert hát miért ne akkor, mikor 8.-án mennem kell az altatóorvoshoz?! Csütörtökön kezdődött, kis torokkaparás, nátha. És tegnap már meglehetősen szarul voltam. Iszonyat fejfájás, brutál orrfolyás, tré közérzet, estére lázas is lettem, yeahowww.
Gyorsan be is vetettem minden itthon talált praktikát, kamillatea, inhalálás, hajszárítózás, Nurofen, Strepsils, Panadol. Mára kicsit jobban vagyok, de még messze nem az igazi. Sürgősen ki kell kúrálnom magam, mert így nem lesz jó. Komolyan, miért vagyok ilyen béna? Mások már kora tavasszal fagyiznak, strandolnak és semmi bajuk, én meg a 29 fokban is megfázok :( Bravo...
Ja, ma felhívott húgom, még az ágyban fetrengtem és győzködtem magam, hogy fel kéne kelni, ebédet főzni. Ritkán hív fel csak úgy és most tök normális volt. Mondta, hogy menjünk el együtt a rockfesztre július végén, lévén hogy mindketten voltunk kovidosak, van védettségi bigyónk, de nem nagyon van nekem erre most kedvem. Pénzem meg főleg nincs. Meg úgy érzem, valahogy kinőttem a sátorozós nomádkodásból, a piát már egyáltalán nem bírom és semmi  kedvem pl. Mr. Népszerűbe botlani az idős nőjével, vagy a narkománba esetleg :( meg aztán azt sem tudom, mit hoz a nyár még, mi lesz a műtét eredménye, hogyan tovább. Nincs nekem most kedvem bulizgatni. Kérdezte még azt is húgom, hogy és a családi nyaralással hogy vagyok, de azt is passzoltam, mondtam hogy nekem az pár éve nem jött be és kész. Idén nyárra semmit sem tervezek, mert nem tudom, merre hogyan lesz.
H. is telefonált pénteken, jó régóta nem hallottam róla, klassz volt kicsit beszélgetni.
A héten ráérő időmben (hahaha olykor van olyan is)elolvastam a Jeremy sztorimat aaahhh, lehangolt:( sürgősen pszichológusra volna szükségem XD
Légyszi, drukkoljatok, hogy összekapjam magam és keddre jobban legyek <3