Van ez így

Még egyszer nagy köszönet mindenkinek a kommentekért :) Drágák vagytok és csak azt tudom írni, hogy osszátok meg velem a gondolataitokat, ha van kedvetek, mert jól esik a sok kedves szó és pozitivitás :) 
A hétvégén nem sok minden volt. Végig tudtam nézni a Tett-et teljes egészében végre és hát még mindig a hatása alatt állok.
Durva...nagyon nagyon durva...
Figyelem némi spoiler következik! (vagy olyasmi)
Az egész filmen végigmegy ez a torokszorító hangulat, amit néha-néha felvált a reménykedés, hogy Gipsy talán utat nyer a jobb élet felé, de aztán bebizonyosodik, hogy ez kb. lehetetlen. Nem tudom teljesen gyűlölni az anyját-bár az utolsó részek felé azért jobbára sikerült-mert a maga sajátos (illetve beteg) módján jót akart a lányának, de aztán rájött, hogy sokkal többet is megkaphat az élettől, ha kijátssza a beteg gyerek kártyát. Övé lett az elismerés, a tisztelet, na meg ház, kocsi, utazás és persze, hogy ezt örökre meg akarta tartani.
Bármi áron.
Számomra a legmegdöbbentőbb jelenet az volt, mikor anyuka Gipsy összes fogát kihúzatta :/
A másik brutális rész pedig az volt, hogy miután Gipsy pasija Nick megölte Dee-Dee-t, még szexeltek egyet a házban :O :(
Spoiler vége!
Amúgy azt olvastam, hogy Gipsy (már az igazi) perelni akarja a film rendezőit, mert sok minden nem így történt...És hogy ki akar egy könyvet adni. Én elolvasnám amúgy.
Tehát, a hétvége egyhangú volt, de nem is akartam nagyon semmit csinálni. Gyorsan összedobtam a milánóit, amit ebédre szántam, mikor megjelent apám és hozott egy kiló darált húst, aminek örültem és gyorsan neki álltam fasírtot sütni. Ezer éve nem sütöttem fasírtot. Még az albérletben talán egyik karácsonykor, úgyhogy aggódtam, hogy majd elrontom, de ehető lett pasim szerint is. Jó, kicsit sótlan volt, de azt még lehet korrigálni utánsózásssal ugye. 
Ja, R. rámírt, de csak el akart dicsekedni, milyen cool estét töltöttek együtt T.-vel, valami trendi klubban. Amúgy fölösleges volt megírnia, mert egyrészt láttam a fakebukkon a képeket, másrészt, hirtelen nem is találtam akkora méretű papírt, amin ábrázoltam volna azt az ívet, amennyire ez engem nem érdekelt :/ Azért megkérdezte, hogy vagyok, de amúgy én úgy vélem, ez a barátság, ment a leveskébe, én azt nem tudom, eddig hogy tartott ki, mivel nem sok közös van bennünk R.-el.
Ja, pénteken reggel még N.-be is belefutottam, új haja van, ami jól áll neki. Végülis nem marad a városban, a nyár végén ő is költözik a családjával és ez így helyes. Azt mondta, készen áll a változásra :) Ja, apám elmondta a nagynénémnek a betegségemet, így írt messengeren, hogy hallotta mi lett velem  és hogy imádkozni fog értem *-* Ugyanezt írta Á. is, mikor rászántam magam és írtam neki pár sort, mert már hónapok óta nem tudtam róla semmit. És ha ennyien imádkoznak értem, akkor az csak jó.
A héten még megyek vérvételre, jövő hétre meg az anaesthesiológushoz van időpontom, így a dolgok szép lassan, de folynak a medrükben.  Már csak azért kell drukkolnom,  hogy a műtét napján végzett koronavírus teszt nehogy pozitiv legyen, mert akkor nem műtenek. Amúgy nem értem ezt a teszt hülyeséget, hát voltam kovidos februában, kaptam is védettségi kártyát, akkor mit bohóckodnak még a tesztelgetéssel? Csak felhúznak vele és tiszta ideg leszek, mire oda jutok.
Felemelték a közös költség árát :/ és amúgy meg olyan trében vagyunk anyagilag, hogy az valami hihetetlen. Utoljára akkor volt ilyen üres a kassza, mikor albérletben laktunk :/ Most valahogy nem megy a szekér, meg pasimnál sem kerek minden, de nem tudom megmondani miben, csak olyan fura érzésem van (paranoia??). Ja, és egyik haverjának szereztem albérletet, vagyis nem én szereztem, csak pasim kérdezte, tudok e a környéken, én meg a pont láttam a szomszéd ház ajtajára kiragasztva, hogy ott üres egy lakás, így mondtam neki az infót. Következésképpen (választékos ikonok), a fickó már holnaptól beköltözik. Jaja, segítsünk másokon, ha már magunkon nem tudunk.