Előttem az út és itt a tavasz

Lujza, Róka, Eva, köszönöm hogy  bíztató sorokat írtatok <3 sokat jelent, most minden pozitivitásra szükségem van. Szóval, nagy-nagy köszönet nektek :*
A való életben nem sok mindenkivel közöltem, akivel igen, az is sajnálkozott. Pl. B. hívott, hogy mizu van velem, elárultam neki, mire nagyon zavarban jött, hogy húha, jaj ez borzasztó, Istenem és társaik, aztán azt mondta, mennie kell dolgoznia, de visszahív. Azóta sem tette :/ Mondjuk, gondoltam és meg sem lep és nem haragszom, de tényleg. Biztos én is így reagálnék, ha ő rukkolna ilyennel elő. A.-nak írtam még meg, de ő nem válaszolt. J. is tudja, persze ő abszolút optimista, ahogy a tesóm is. K.-nak tervezem még leírni, de eddig az online melótól nem értem rá kifejteni, meg a lélek sem visz rá valahogy. Á.-nak szerintem nem mondom el, van neki elég baja a félrekeffentős palijával, meg aztán én már vagy 3x írtam neki, hogy mi újság vele, de semmi válasz. 
Múlt héten elmentem a dokihoz, hogy akkor hogyan tovább, mi legyen a következő lépés. Értelmes párbeszéd a váróban egy c kategóriás anyuka és a kb. 16-17 éves korú lánya között, aki megszakításra érkezhetett.
Asszony:- Tavaly kifizettem neked a műtétet, idén is kifizetem, ennyi pénzből vehettünk volna már egy disznót.
:O :O:O 
De a kiscsajt annyira nem hatotta meg ez a dolog, inkább kimatekozták, hogy ha vesznek ketten egy automatás kávét még lesz pénzük haza is buszozni. Ragyogó *-*
Végül előttük szólítottak be :P 
Az orvos mondta, hogy meglepte az eredmény, nos hát engem is :/ és nem jó értelemben. És hogy most meg kell várni a 6 hetet, majd ezután, mivel nem tudták most megállapítani, hogy az összes rosszindulatú sejtet eltávolították e, kell még egy ilyen műtét. És annak az eredményétől függően megyünk tovább, vagy nagyműtét, vagy sugár, de erre gondolni sem akarok. Nem! Nem! Nem! Remélem, hogy a következő műtét jobb diagnózist hoz. Csak ebben tudok bízni. Így is mindenki kivert kiskutya szemekkel néz rám és sajnál. Nem akarom, hogy sajnáljanak, kilábalok ebből.
Egészséges szeretnék lenni és utána az is maradni.
És igyekszem nem is ezen pörögni non-stop. Az kinek lenne jó, ha van időm, írogatok, ff-t olvasok, filmet nézek, na és még holnapig van home office is. 
A pasim viselkedése sajnos néha csalódás, néha jófej, hoz sütit is, bár kedvesnek akkor sem mondanám. Olykor meg über tahó, kötekszik és beszólogat, néha úgy pofán verném, de tényleg. Tőle hiányzik a kedvesség és a megértés, hogy leüljön mellém és csak úgy aranyos legyen, mert ezzel a hülyeséggel éppen elég nyomasztó együtt élni és előfordul, hogy egyedül érzem magam. Na, de lehet hogy túl sokat akarok :/ 
Vasárnap még Zselykére is vigyáztam, tök jó volt, csak az utolsó fél órában kezdett el nyűglődni, addig elvoltunk. És az a 4 éves kislány úgy, de úgy táncol, ahogy én soha életemben nem tudnék :D :D :D tiktok generation.
Tehát így mindent egybevetve elvagyok, jó hogy itt a tavasz, a jó idő.
És így a végére egy kis súlyosság. Nekem mondjuk kifejezetten tetszik, mindig is szerettem a bandát (ohh, mikor J. Offspringes volt, én meg GD-s, hashtag nosztalgikus ikonok, hashtag menőzés, hashtag gyerekkor).
Valaki:- Fogadok, nem tudsz dalt írni a koronavírusról.
Offspring: - Fogd meg a söröm.
LOL