Kálváriák

Az úgy kezdődött, hogy a dokim hívott, hogy egy páciens visszamondta a műtétet, így lett egy üresedése és hogy az eredetileg március 18-ra tervezett operációt áttehetnénk e 12-re péntekre-szombati hazamenetellel. Nem sokat agyaltam, rávágtam, hogy naná, tőlem mehet! Így is a frász tört már ki, mert olyan lassan haladt az idő és ez nyomasztó volt. Mondjuk, így kicsit gyorsabbra kellett kapcsolni, bár az altatóorvoshoz épp időpontom volt és utána már csak a kovid tesztek voltak hátra. Na, igen. A sarkalatos pontok, ami miatt előre izgultam, de próbáltam magamba lelket önteni, hogy már lement ez a korona izé, most már biztos minden tuti lesz. A nőci azt mondta, hogy az eredmény másnap fent lesz az eeszt-n, ha van ügyfélkapum, ott megnézhetem. De nem volt ügyfélkapum, beszoptam, de a nő azt is hozzátette, hogy ha az orvos valszeg úgyis telefonál, hogy ne menjek felvételre mert pozitiv lett a szűrésem. Ennek tükrében az egész másnapot végigidegeskedtem, de nem kaptam hívást, így mertem reménykedni és készültem a másnapra. Éjféltől nem ehettem, nem ihattam, hétre kellett mennem. Anyám mindenképpen el akart kísérni, bárhogy tiltakoztam, de ő azt mondta, van ideje, meg úgyis szerencsét hoz (LOL). Na, odaértünk, pont jött ki a dokim és feltette a kérdést:ezekszerint negatív a PCR? Mi meg értetlen fejjel néztünk rá, hogy nem tudjuk, de azt hittük, ő tudja, hiszen nem hívott. De nem tudta :/ Viszont ígérte, hogy utána néz, addig üljünk le. Oks, kerestünk helyet a megszakításra váró mozdonyszőkék között, találtunk is, igaz nem a nőgyógy. részlegen, de legalább dumáltunk egy tök normális kiscsajjal, és legalább elment az idő. Aztán szólított az asszisztens, a mozdonyszőkék már élből gyűlöltek, hogy előttük mentem be, de én meg őket nem csíptem és szerencsére az asszisztens sem, úgyhogy volt miről dumálgatni bent. A PCR negatív lett, és fel is lélegeztem, az utolsó körös gyorstesztet már nagy mellénnyel vettem. Az asszisztens is elkezdte a felvételt, hiszen negatív a PCR, akkor már ez a gyors micsoda is az lesz, nem? Hát nem! Mivel pozitiv lett! What the fuck?! És csak lestünk egymásra én, a dokim, meg az asszisztens, hogy ez hogy a csodába esett meg?! Az orvos elkezdett agyalni, akkor most mi legyen, halasszuk megint a műtétet, vagy kérjen ismétlést? Mindenesetre, kiküldött újra, a folyosóra, ahol még váltott velünk pár szót,többször hangsúlyozva a pozitiv teszt szót, amitől a mellettem dekkoló c kategóriások gumilabdaként ugráltak fel és szörnyülködtek, hogy "gyá...pozitiv lett neki...jáj mind mehhalunk", és arrébb is mentek hála az égnek. Amúgy is ez volt a legkisebb gond most,  hogy ők mit hisznek. A doki sem tudta, mi legyen, anyám meg letargiába esett és nyomasztott engem is, meg az orvost is, hogy mindenképpen rá akarta beszélni, a műtétre. Láttam, hogy idegesíti az orvost, én már elengedtem az egész műtét dolgot és azt terveztem, hogy hazamegyek és kajálok valamit. Szóval várni kellett a döntésig és ez idegőrlő volt, főleg úgy hogy az egyik nő folyton magyarázott, hogy én miattam nem halad a felvétel (ami nem igaz, őket is tesztelték és nekik is várni kellet az eredményre) és hogy, idézem :"ha valaki pozitiv, pozitiv, mit kell egy ember miatt futni a fölösleges köröket?!". Szívesen pofán csaptam volna, úgy hogy beesik a székek alá, én nem azért voltam ott, hogy elvetessem a gyerekemet, ellentétben vele és a másik 3 nővel, én csak szimplán, ha lehet, nem szeretnék méhnyakrákot kapni :/ That's all.
Végül aztán kaptunk engedélyt a teszt ismétlésére és irtó lassan telt az a fél óra, míg meglett az eredmény, ami végül ismételten negatív eredményt hozott. Tehát, így volt egy negatív PCR-em és egy immár negatív gyorstesztem, szóval műthető voltam.Úgyhogy mehettem le az osztályra, a kórterembe. Megkönnyebbültem, meg hát nem is én lennék, ha nem lett volna ilyen cseszekedés velem ugye :D
Kaptam klassz hálóinget és egy klassz üres kétágyast, átöltöztem, bepakoltam és vártam. Valamivel 12 előtt jött a beteghordó és indulás a műtőbe, még megijedni sem volt időm. Ahogy tolt végig a hosszú műtőfolyosón, csak az üvegablakokat láttam és az égen szálló madarakat. Nem féltem.
A műtétről nem tudok nyilatkozni, mikor felkeltem már a kórteremben voltam és próbáltam aludni, de nem ment, mivelhogy rögtön fejfájásom lett az altatás miatt. Szóval csak fetrengtem össze-vissza és valamikor 5 óra fele jött a nővér, hogy megkérdezze, hogy vagyok és kikísért a mosdóba.
Az este is átlagosan telt, kaptam vacsorát, felhívtam pasimat, a szüleimet, hugomat (aki elég szarul volt már napok óta, láz, rossz közérzet, és mivel 7 munkatársa lett igazoltan kovidos, másnapra volt tesztidőpontja). A fejfájásom fokozódott, sőt hányingerem is volt és azon gondolkodtam, hogy vajon észre venné e valaki, ha a csapba rókázok :S Aztán elaludtam és reggel ötkor arra keltem, hogy nem fáj a fejem. Összekapartam hát magam, fogat mostam, fésülködtem, bepakoltam és vártam, hogy a vizitnél jöjjön a doki és megkapjam a zárót. Valamivel 10 előtt már oda adták és apám jött értem. Az első, ahogy kiértem az osztályról, az volt, hogy vettem egy automatás kávét (majd két napig nem ittam kávét, lehet hogy ettől is fájt a fejem) és élveztem a napsütést, a tavaszi utca nyüzsgését, míg apámra vártam.
Az viszont rosszul esett, hogy pasim fel sem hívott reggel, hogy mi van velem, de túl tettem magam ezen. Hazaérve egy kis káosz fogadott, pasim dolgozni ment, szóval rendet vágtam és belenéztem az elmaradt online melókba.
Ja, pénteken jöttek volna a kábel tv-sek kicserélni az internetes dobozt, de persze csesztek jönni, szóval majd felhívom őket, hogy mi a tosz van :/
És mivel a hónapban még a vizesek is jönnek szétkúrni a maradék fürdőszobát, hát úgy döntöttünk pasimmal, hogy amint anyagilag és időben úgy fogunk állni, felújítjuk a fürdőszobát, új burkolat, csempék ésésés zuhanykabin, hogy több hely legyen. Végre lesz ismét valami szép is ebben a pusztulatban (amit egyszer úgyis eladok, ha törik, ha szakad).
Hugom közben volt a teszten és sajna pozitiv is lett, rájuk zúdult minden, ami ezzel jár, karantén, meg néhány szomszéd megvető tekintete :( szegényke, most sincs jól, lázas és gyenge, de remélem, hamar jobban lesz.
A háromnapos ünnep pihenéssel telt, időnként pasim bunkózott, de elvoltam, főztem, tv-t néztem, ilyenek. Jól vagyok szerencsére, és két hét múlva meglesz a szövettan eredménye. Utána már gondolom, kevesebbet kell a nőgyógyászat ambulanciát látogatnom. Nem is bánnám és a dokim sem, szerintem elege van belőlem :D és a lúzerségemből.
De ez is milyen már, kész agyrém, negatívra pozitiv, aztán megint negatív teszt váhhh...műtenek-nem műtenek-mégis műtenek, mint egy kibaszott hullámvasút. Elég is volt. És megnyugtató, hogy túl vagyok rajta.
A családom azért tényleg jófej volt és hívott, érdeklődött, segített, ahogy tudott.