Halk ide-oda suhangatás a szopórolleren

Őrült egy hét volt ez is, már múlt héten rebesgették egyesek, hogy jön a nagy leállás, és kénytelen lesz a hely is áttérni online melóra.  Ah, na persze, hiszem, ha látom-gondoltam erre én, de alaposan meg is lepődtem, mert hétfőn közölték, hogy keddtől egyelőre egy hétre, de bezár a bazár (azóta ezt már kitolták április 7-ig, vagy hogy), én meg úgy gondoltam, na akkor a legjobb alkalom mihamarabb újból belevágni a műtétbe, meg hát ezt is beszéltük meg a dokimmal. Szóval be is mentem a megbeszélt időben a nőgyógy. ambulanciára a papírokért. Nem is kellett annyit várni. A doki oda adott minden beutalót és egy viszonylag korai időpontot le is beszéltünk a műtéthez, mondván minek húzni jobban, így is már egy éve ezt csináljuk. Addig meg újra kell járni az ilyenkor szokásos köröket, vérvétel, anaesthesiologia na és a kettő db kovid teszt. Kérdeztem a dokimat, hogy van esélye, hogy esetleg most is szopok mint a torkosborz  pozitiv eredményt mutat majd a teszt és hát nem öntött belém sok bizakodást, mert azt felelte, hogy minden lehet.
Oh, well *-*
De azért neki vágtam a vizsgálatoknak.
Ma a vérvétellel kezdtem, olyan sokat nem is kellett várni. Egyenként lehetett bemenni a vérvételi helyiségbe, ahol szólították a delikvenseket. Megürült egy vérvételi box, kijön a nő, hogy kismama van e? De senki sem mondott semmit, így a következő, azaz jelen esetben én, mehettem. Már a székben ültem, a nő készült a művelethez, mikor az egyik ott lébecoló csaj elkezdett magyarázni, hogy ő kismama és neki kellett volna jönnie stb., de hát mikor a nő kérdezte hogy van e ott kismama, akkor ő csak ostoba képet vágva bámult a semmibe. Szóval nem is értettem, de az asszisztens sem, hogy akkor miért nem szólt. Ettől a ténytől, meg a nő sipákolásától frusztráltan, izomból belémtoszta a tűt, ami után rohadtul vérzett a kezem. Tényleg durva volt, ha elhúztam azt a törlőt, vagy mit az, amit adnak vérvétel után, akkor csak úgy jött a vér :/ (és kurvára be is lilult, meg fáj is).
Jövő héten altatóorvos, és utána két PCR teszt. Na, ha azok mind negatívak, elvileg mehet a menet, bár most olvastam, hogy le akarják állítani az egy napos műtéteket. Szóval nem tudom...Már nem is bírok bizakodni. Meg elve feszültté tesz a két koronavírus teszt, olyan mint valami vetélkedő, vagy tehetségkutató műsor, amibe van két kör selejtező. Azokon kéne valahogy átjutni. Olyan jó lenne, ha simán menne minden és túl lehetnék az egészen.
Különösen, hogy hosszú online munkás napok, hetek következnek. R.-el majd telefonon és messengeren tartjuk a kapcsolatot és lehet, hogy néha felhívom I.-t is, a többiek nem érdekelnek és hiányozni sem fognak. 
Remélem, nem fogok megőrülni az online melókban és valami féle rendszert sikerül felállítani, nem úgy mint tavaly, amikor tök depressziós voltam, mert elnyelt ez az egész és a home office-n kívül másra nem volt időm. Most nem így szeretném. Jó, persze elvégzem a munkát, de ID-s maratonokat, zenehallgatást, írogatást (D. lovers befejezése, Still breathing folytatása és van 1-2 új ötletem) és hasonlókat tervezek.