Not at all

Le vagyok eresztve, mint egy lyukas gumimatrac. Néha jó, de aztán belémhasít a fájó felismerés, hogy még mindig itt vagyok és a karácsony is itt fog érni, pedig évek óta írogatom, hogy idén már nem és eljön az én időm...és tessék...ez egy végtelenített történet. Az fb-re már rühellek felnézni, mert mindig, mindenki lakásavatózik, vagy a megvett kecóját szépítgeti, a hugomék is jövőre tervezik a tetőtér beépítést (+2 szoba, +1 fürdőszoba a meglévő 2 szoba amcsikonyhás nappali, fürdőszoba, wc-hez), én meg...na jó, most már kikapcsolom az önsajnálatot, vagy ezt a tudom is én mit, amiben három éve szenvedek.
Egy jótanács még: aki olyan helyen lakik, amit bármily okból gyűlöl és felcsillan a változtatás lehetősége az éljen vele! Ez életmentő lehet.
Éjjel azt álmodtam, hogy egyszerre született kisbabánk A.-val. Neki lány talán, nekem meg fiú, de meglehet, hogy fordítva, erre nem emlékszem pontosan. Mikor felébredtem, elő is vett a lehangoltság, hiszen A. gyereke végülis nem született meg. 
Néha olyan zagyvaságokat álmodok, tényleg...

Pénteken elszakadt a táskám cipzárja, így délután még táskabeszerző körúton voltam. Az első boltban találtam megfelelőt, megvettem és húztam is haza. Egyáltalán nincs kedvem vásárolgatni, pedig itt a nyakunkon a karácsony, de nem bírom magamat rávenni, hogy erre időt áldozzak. Beszéltük anyámmal, hogy a kovidra való tekintettel, az idei karácsonyi családi pofavizitet szüneteltetni kéne, de apám, meg hugom ebbe nem menne bele, az fix. Pedig jelentős könnyebbség lenne mindenkinek. Jelenleg nem foglalkoztat a karácsony, kicsit sem és semmi ötlet nem kering a fejemben, hogy mi legyen a karácsony esti menü, vagy hogy kinek milyen meglepetést vásároljak. Csúnya dolog leírni, de hidegen hagy.
A hétvége unalommal és evéssel telt. Mikulásra kaptam édességet az őseimtől és azt ettük pasimmal felváltva, vagy csoportosan. Hm, rajta nem fog meglátszódni ez a zabálás, rajtam meg igen, na de mindegy. 

És az evés mellett, persze bámultuk a tv-t. Megnéztem pár ID-s dokut, meg Kamureg epizódot a Music tv-n, ja meg elkezdtem az Álomháborút, de annyira szar volt, hogy elkapcsoltam, bocs biztos sokaknak tetszik, de először a pasim forgatta a szemét a filmen, utána már én is, abszolút nem fogott meg.
Terveim között szerepelt, hogy megnézem a Poughkeepsie szalagok c. alkotást, de annyira nyomasztó a trailer alapján, hogy inkább átraktam máskorra.
Utána inkább már csak természetfilmet néztünk, mert hogy az milyen lenyugtató. Hát....ezt most erősen cáfolnám, mert több gyilkolászást és szexet láttam, mint egy korhatáros filmben XD És hát nem irigylem a császárpingvineket, mennyit szenvednek, mire felnő a fióka. És hogy amelyikük kicsit mázlistább, és mondjuk állatkertbe kerül, azt körberajongják, van kajája is és a látogatók nevet adnak neki, míg amelyik a szabadban él, annak minden napja egy kihívás az elemekkel az életben maradásért. Kb. mint az emberek,van akinek szerencséje van, másnak kevésbé. 
Láttam egy tök jó albérletet és viszonylag olcsó is volt, nem messze a hely-től, és ugyanolyan konyhája volt, mint az albérletünkben anno. Elsodort a nosztalgia és kicsit fellelkesedtem, pedig tudhattam volna, hogy a pasim semmi ilyenben nem partner. Megemlítettem másnap neki, míg lekísért reggel a buszmegbe, de egyenesen felháborodott, hogy mit képzelek én, hogy albérletre akarok költeni és hogy akkor menjek, de ő nem megy sehova. Jellemző a hozzáállása, mintha ő imádna itt lakni, mikor állandóan káromkodik, hogy hideg van :/ meg hogy ez szar, meg az, de tenni nem tesz, hogy jobb legyen.
A vénséges vén gonosz banya meg, aki a múltkor ugatott a kukába kirakott csomagoló anyag miatt, felkérdezte anyámat, aki a saját kulcsával jött be a lépcsőházba, hogy kicsoda és mit keres ott?! Éppen én is akkor néztem ki és félhangosan meg is jegyeztem, hogy gyere csak be anya, én még kirakok pár hungarocellt a kukába, remélem a banya hallotta. Nem tudom, mit hisz magáról, hogy itt kérdezz-feleleket játszogat, nyilván ha kulcsa van valakinek a házhoz, akkor esetleg ismer valakit, aki itt él. De a nyanyának meg semmi köze sincs ehhez, nem közös képviselő, vagy ilyesmi. De semmi élete nem lehet, ha azt figyeli, kihez ki jön be. 
És ha pasim belement volna az albérletbe, akkor ezt meg én adtam volna ki, lehetőleg non-stop bulizó fiataloknak(jóindulatú ikonok).
Oké, oké, ugorjunk és ha engem nem is, mást azért járjon át a karácsony szelleme *-*