2020. július 10., péntek

Summer shit

Csütörtöktől itthon vagyok és egész jövő héten így lesz ez, mégsem vagyok annyira happy. Tegnap délelőtt ügyintézés miatt össze-vissza rohangáltam, aztán hazaestem és bedobtam egy mosást, na meg főztem valamit. Közben H.-val beszéltem, mondta, hogy jó lenne jövő héten összefutni.
Éjjel azt álmodtam, hogy a pasim megcsalt azzal a görény nővel, akivel az életben is félre lépett és az álomban nem is titkolták, hanem tök nyilvánosan enyelegtek, mire számon kértem és a csaj tesója, meg elkezdett ugatni :D Franc tudja, hogy honnan veszek ennyi marhaságot, bár ez a megcsalásosdi szerintem onnan van, hogy sokat pörög az agyam az apám feat. Tinimami pároson. A csaj mindig ott van, ez nem normális tényleg. Valamelyik nap még strandra is elvitték anyámék magukkal, mert Tinimami sipákolt, hogy ő még sosem volt strandon :O Jelzem, én meg a Maldív szigeteken nem voltam, khmkhm...
Ma meg arra ébredtem, hogy megint ezt a hülye osztálytalálkozós fost szervezik, csináltak egy csoportot és ott folyik a megtárgyalása ennek, még pedig oly módon, hogy a csoportban nem lévő osztálytársakat beszélik ki. A fő hangadók természetesen a két rohadék ribi, K. és Cs., de Aputest is beszállt a kutyázásba, amit nem tudok értelmezni, mert őt a suliban ugyanúgy cikizték (volt is miért, Istenem, hányszor égtem le miatta). Oké, mára csinált négy (!!!!) gyereket, vezető pozícióba nyalizta  magát, konditerembe jár és feszülős inget hord, megismerte a hajzselé, na meg a férfiparfümök varázslatos világát, na, de elfelejteni, hogy milyen nyomi volt???Ugyanmár...Én nem felejtettem el, mekkora lúzer voltam, nagyon is tudom, hol a helyem és hol kell, avagy nem kell megjelennem. Ezen a találkozón semmi esetre sincs keresni valóm. Az pedig megdöbbentett, hogy ezek az emberek, felnőttként is még ezen a szinten vannak, úgyhogy inkább lenémítottam ezt a szart és nem kapok több értesítést. Remélem.
Jövőhétre amúgy elő kéne állni valami takarítási renddel, hogy legyen haszna is annak, hogy itt vagyok. Őszintén megmondva, nem szeretek takarítani. Bocs. Van, akit ez kikapcsol és feltölt, nekem kínszenvedés, mert az jár a fejemben, közben mennyi számomra kedves dolgot csinálhatnék (filmnézés, írás, séta, bármi a suvickoláson kívül). Bár inkább az van bennem, hogy itt nem szeretek takarítani, az albérletben szerettem, mert ott volt látszatja, itt ha valamit megcsinálok, másnapra ugyanolyan lepra.
És kéne a levelezésemmel is kezdeni valamit, mert hónapos elmaradásban vagyok, pl. K.-nak már nagyon írni kellene, A.-nak is ígértem, de valahogy nem visz rá a lélek-szomorú, de úgy érzem, nem tudok már neki mit írni, amióta leépített egy időre és tényleg minden általam kitalált találkozó alól kibújt, hogy a gazdag barinőivel legyen, na meg arra buzdított, hogy én is tartsak szeretőt, csak hogy ő ne érezze magát szarnak, hát...az iránta érzett barátságom szikrái is kihúnytak-meg van az a gazdag csaj, akivel váltottam párszor emailt, neki már egy éve nem írtam. Lehet, nem is kellene, végülis én csóró vagyok, ő meg külföldön csinált álomlagzit és ügyvédi praxisa van, meg 3 ingatlanja, egy Pesten, csak azért, hogy ha évente párszor erre járnak, ne hotelben aludjanak...mit is akarok én ilyen emberektől? Amúgy az anyagi helyzetéhez képest, tök korrekt csaj, nincs elszállva, meg semmi. De én érzem magam kurva kevésnek ide.
Hugom meg holnapra meghívott minket medencés partizni. Meg is lepődtem, és makogtam valamit, hogy oké, oké. De aztán később agyaltam, hogy nem kellett volna igent mondani, most odamegyek és látom, hogy nekik milyen jól megy, a jelenlegi pszichés állapotomban, az önbántás. Meg lesznek egy csomóan, biztos megint nem fogok ismerni jópár embert. Amúgy sem megyek bele a medencébe, meg fürdőruhát sem viszek. Fehér vagyok, mint egy vámpír. Na, és a hajam...be kéne festeni még ma, de nem tudom, jut e rá idő. Kedv az abszolút nincs. Meg a hajformán nem segít a festék. Reggel 7-kor már otthoni hajvágós videokat néztem XD  Egyiken egy csaj klassz frufrut vágott magának. Perpillanat azzal kacérkodom, kb. 20 perces meló, de ha elcseszem, csak szatyorral a fejemen mehetek majd ki. Mondjuk, lassan így is, mert tényleg nem áll sehogy sem.
Pasim kijelentette, hogy nem jön...Elméletileg délelőtt dolgozik és vasárnap is, így nincs kedve, még próbálom rávenni, hátha...
És be kéne már fejezni a D. lovers-et is, bár ez a rész tényleg írtó lapos lesz, ha végre elkészül, valahogy most nem áll rá az agyam az írásra. Illetve fejben megvan, de ha nekiülök leírni, nem jönnek a mondatok.

Helyette zenét hallgatok, az utóbbi napokban főleg Used és MCR, de néhány nyolcvanas évek beli dal is szól, na meg mikor a youtube normális magyar zenéket dob fel, azokat is szívesen veszem. Tegnap rábukkantam a Helo Zep egyik dalára, hát bizony, nagyon rólam szól...
Aztán felébredsz majd egy reggel és Rájössz, hogy az életed egy tévedés És sose volt még legbelül ilyen kevés Egy idegen ágyban, más álmában...



:(

Ehhez nagyon nem is fűznék semmit ugye...
Mindenkinek jó hétvégét,hallgassatok jó zenéket, koktélozzatok, pihenjetek. Meg legyetek rosszak XD


6 megjegyzés:

  1. Olyan boldogtalannak tűnsz sokszor, és nem akarok tolakodónak tűnni ezzel a kérdéssel, de a barátod boldoggá tesz vagy legalább törekszik rá, hogy az legyél?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem vagy tolakodó, jól esik az érdeklődésed. A barátom hát so-so. Van, amikor jó fej, de van, amikor elküldeném a búsba. A haverjai közül néhány sajnos negatívan hat rá.
      A boldogtalanságom fő oka, nem is a pasimmal való hullámzó kapcsolatom, hanem ez a rakás fos, amit lakásnak hívnak és amiben laknom KELL. Őrjítő, hogy nem tudok szabadulni, vagyis nem látok kiutat. De keresem. Folyamatosan.

      Törlés
    2. Átérzem a lakás-témát, és remélem, nem vagy egyedül ezekkel a gondokkal, és nem egyedül keresgéled a megoldást. ♥

      Törlés
    3. Köszönöm a kedves szavakat. Sajnos anyámon kívül más nem partner ebben a lakásmizériában. Apám szerint jó itt nekem, mit akarok? A hugom palotában él, őt nem érdekli, pasimnak tök mindegy, hol lakik. Szóval erőteljesen pisálok széllel szemben. De csak azt adom fel, amin bélyeg van :D (mondjuk, néha rohadtul úgy érzem, ledobom a láncot, de valami azt diktálja belül, hogy ennél azért több vár rám)

      Törlés
    4. Remélem, eléred, amit szeretnél. Az, hogy a családtagjaidat különösebben nem izgatja a dolog, végül is érthető, mert a te életed szól erről, nem az övék, viszont az azért szomi, hogy a pasidnak mindegy, mert neki ez ugyanolyan fonti kellene legyen, mint neked, mert hát a boldogságod az ő boldogsága kéne legyen, nem?

      Törlés
    5. Köszönöm szépen, hát remélem egyszer elérem. Még nagyon-nagyon messze van!!!Sajnos.
      Persze, igaz, nem a szüleim álma az, amit én szeretnék, ez nem is zavart apám esetében, mindaddig míg a sunyi Tinimaminak meg majdnem kijárt egy albéretet, holott semmilyen rokonságban nem állnak :/ Ha annyira segíteni akar valakin, segítsen a lányán, nem? Meg nekem az is elég lenne, ha meghallgatna, megértene, de rálegyint, hogy mit akarok, mit képzelek én, mert szeretnék egy jobb életet?!
      Pasimon nem csodálkozom, mindig ilyen volt, lelkesedni a rock zenéért, meg a kedvenc focicsapatáért tud csak szerintem. És a leggázabb az egészben, hogy ő a nagymamája után örökölt egy lakást, amiről aztán lemondott az egyik tesókája javára, hogy jaj szegény a nőjével, meg az akkor született gyerekével ne albiban éljenek már. Azok meg jól lelakták, nem fizették a számlákat és végül ment az egész a levesbe :/ Pedig ha az a lakás meglenne, fejem sem fájna, hogy mit hoz a jövő.

      Törlés