Hétfőn szerintem megáztam, de bocs, ha nem, már nem emlékszem. De együtt mentünk rocker R.-el és a barátnőjével. Rocker R. olyan cuki volt, búcsúzásnál megölelt és mondta hogy úgy szeretlek *-*
Este megláttam, hogy a nagyon pervez wattpados sztoriban, amiről már írtam itt is, új évad van (jee)és a szerző már 4 fejezetet fel is rakott.
A kedd egész jól indult, a srác, aki ott dolgozik, ahol minden nap járok el, szia bébivel köszönt, :D mire úgy vihogtam, mint egy tizennégy éves (soha, senki sem nevezett így és mivel a pasimat az a mocsok exe, akivel megcsalt szintén ezen a néven illette, én tartózkodtam ettől a megszólítástól, tőlem amúgy is távol áll ez a szó, nem tudom miért...).
Kicsivel később az utcán két tiniribi beszólt nekem valamit, vagyis nem nekem címezték, de tudtam, hogy rólam van szó. Csak annyit hallottam, hogy egyik mondja a másiknak, hogy nézd már azt a csajt...(itt vagy a kinézetemre, vagy a ruhámra tehettek megjegyzést), aztán harsányan röhögtek. Jó, nem vagyok egy szépség, de ők is csak azt hiszik magukról, hogy azok hmhm...Utána egy ideig szar volt a kedvem, pedig nem annyira szoktam a lelkemre venni az ilyen atrocitásokat.
És még mindig nem bánom, hogy nem most vagyok tizenéves *-* Általános üresség jellemzi ezt az érát. Szar zenék, szar ruhák, szar hajak, szar szemöldökök, fészbukk, insta, tiktok etc., minden csak a külsőségekről szól. A fiúk lányok, a lányok fiúk. Erre azt mondta anyám, hogy a Biblia szerint, ha már a fiúk lányoknak tűnnek és fordítva, akkor jön el a világvége.
Nosss...
A néni, akinél R. takarított, kórházba került, majd rá fél napra váratlanul meghalt, és ahogy ez várható volt,feltűntek az eddig sehol sem volt rokonok némi pénz reményében. Úgyhogy most megy a családi marakodás, mert nincs végrendelet, de ott a nagy ház, a kocsi, a telek :O
Szerdán még mindig a néni hirtelen halálát taglaltuk R.-el. A pasimmal alaposan összevesztünk, azóta is ímmel-ámmal tárgyalunk. Pedig megígérte, hogy hétvégén elvisz vacsorázni, hogy megünnepeljük a szülinapját. Hát erre már nem veszek mérget, meg amúgy is vannak fenntartásaim az ilyesmikkel, mert tavaly is milyen szarul sült el az egész.
Ma sikerült összevesznem a háziorvosi asszisztenssel. Mióta ez a nő van, a
Áh, visszasírom a régi asszisztenst, ő vitte a hátán az egészet, sosem volt fennakadás és órákig tartó beszélgetés, míg kint tele a váró, mindenkihez volt egy kedves szava.
Kicsit most fontolóra vettem az orvosváltást. A dokival semmi bajom hozzáteszem, mindig hozzá jártam, sosem volt semmi zűr, egészen idén nyárig, míg ez az asszisztens munkába nem állt itt. Basszus, annyi kedves ember él a földön, honnan szedték ezt a szocipata nőt, nem tudom...
Hazafelé jól megáztam, persze odafelé is.
A boltban ezren voltak, de a pénztárnál egy tök kedves papival beszélgettünk, míg vártuk hogy sorra kerüljünk. Szóval szerintem nem bennem van az alapvető probléma. És okés, hogy mindenkinek lehet rossz napja, de ez a nő, akárhányszor voltam bent a rendelőben, folyton lekezelő volt és úgy bánt az emberrel, mint a ronggyal.
És fáj a torkom és a fejem, de remélem semmi komoly. Milka tejcsokival és kakaóscsigával kúrálom magam, az mondjuk pont nem a torokfájásra való, de a kedvem az határozottabban jobbá teszi.
Kíváncsian várom, mit hoz a péntek ezután a dilis hét után. Na, meg a hétvége (arra leszek csak kíváncsi igazán hehe).