2019. november 28., csütörtök

Parasztok, meg nem parasztok, jókedv, rosszkedv és ezek kombinációja, avagy eddig ez a hét....

Elég őrület.
Hétfőn szerintem megáztam, de bocs, ha nem, már nem emlékszem. De együtt mentünk rocker R.-el és a barátnőjével. Rocker R. olyan cuki volt, búcsúzásnál megölelt és mondta hogy úgy szeretlek *-*
Este megláttam, hogy a nagyon pervez wattpados sztoriban, amiről már írtam itt is, új évad van (jee)és a szerző már 4 fejezetet fel is rakott.
A kedd egész jól indult, a srác, aki ott dolgozik, ahol minden nap járok el, szia bébivel köszönt, :D mire úgy vihogtam, mint egy tizennégy éves (soha, senki sem nevezett így és mivel a pasimat az a mocsok exe, akivel megcsalt szintén ezen a néven illette, én tartózkodtam ettől a megszólítástól, tőlem amúgy is távol áll ez a szó, nem tudom miért...).
Kicsivel később az utcán két tiniribi beszólt nekem valamit, vagyis nem nekem címezték, de tudtam, hogy rólam van szó. Csak annyit hallottam, hogy egyik mondja a másiknak, hogy nézd már azt a csajt...(itt vagy a kinézetemre, vagy a ruhámra tehettek megjegyzést), aztán harsányan röhögtek. Jó, nem vagyok egy szépség, de ők is csak azt hiszik magukról, hogy azok hmhm...Utána egy ideig szar volt a kedvem, pedig nem annyira szoktam a lelkemre venni az ilyen atrocitásokat.
És még mindig nem bánom, hogy nem most vagyok tizenéves *-* Általános üresség jellemzi ezt az érát. Szar zenék, szar ruhák, szar hajak, szar szemöldökök, fészbukk, insta, tiktok etc., minden csak a külsőségekről szól. A fiúk lányok, a lányok fiúk. Erre azt mondta anyám, hogy a Biblia szerint, ha már a fiúk lányoknak tűnnek és fordítva, akkor jön el a világvége.
Nosss...
A néni, akinél R. takarított, kórházba került, majd rá fél napra váratlanul meghalt, és ahogy ez várható volt,feltűntek az eddig sehol sem volt rokonok némi pénz reményében. Úgyhogy most megy a családi marakodás, mert nincs végrendelet, de ott a nagy ház, a kocsi, a telek :O
Szerdán még mindig a néni hirtelen halálát taglaltuk R.-el. A pasimmal alaposan összevesztünk, azóta is ímmel-ámmal tárgyalunk. Pedig megígérte, hogy hétvégén elvisz vacsorázni, hogy megünnepeljük a szülinapját. Hát erre már nem veszek mérget, meg amúgy is vannak fenntartásaim az ilyesmikkel, mert tavaly is milyen szarul sült el az egész.

Ma sikerült összevesznem a háziorvosi asszisztenssel. Mióta ez a nő van, akit véleményem szerint nemhogy emberek közelébe nem kellene engedni, de ki kéne vinni az erdőbe, hogy maugliként vegetáljon tovább, annyira faszparaszt,  valahogy nem mennek simán és zökkenőmentesen a dolgok a háziorvosi rendelőben. Egy rohadt receptért mentem, amit telefonon hét elején felírattam, ennek ellenére mikor majd egy óra várakozás után (az előttem lévő nő jó háromnegyed óráig bent bratyizott és röhögött velük) beléptem a kezelőbe és kértem a receptet, úgy néztek rám, mint akinek három feje van. És ez az új, de kedvesnek legnagyobb jóindulattal sem nevezhető asszisztens, emelt hangnemben ki is oktatott, hogy ide nem lehet csak úgy besétálni és receptet írogattatni. WTF? Mondtam neki, hogy nem csak úgy besétáltam, hanem hétfőn felírattam és ők mondták, hogy ma jöjjek érte. Erre közölték, hogy nincs még megírva, de mindjárt pótolják. Oké, állok, várok, míg az asszisztens még puffogott és háborgott, hogy én mit képzelek stb. és elkezdte megírni a receptet, mire a dokinő megtalálta egy kb. 20 db-ból álló könyvkupac alatt. De a nő csak magyarázott tovább, mire én is elkezdtem magyarázni-kezdett felbaszni- hogy azt hiszem, mindent úgy csináltam, ahogy kérték, hét elején hívtam őket, megadott időben megjelentem, kivártam a soromat szépen stb. Ja, és köszöntem is, amit ez a "hölgy" nem szokott. Mindegy, megvan a recept és remélem idén nem kell már orvoshoz mennem. Amúgy a doktornő végig Tímeának szólított, pedig eddig tudta a nevemet. 
Áh, visszasírom a régi asszisztenst, ő vitte a hátán az egészet, sosem volt fennakadás és órákig tartó beszélgetés, míg kint tele a váró, mindenkihez volt egy kedves szava.
Kicsit most fontolóra vettem az orvosváltást. A dokival semmi bajom hozzáteszem, mindig hozzá jártam, sosem volt semmi zűr, egészen idén nyárig, míg ez az asszisztens munkába nem állt itt. Basszus, annyi kedves ember él a földön, honnan szedték ezt a szocipata nőt, nem tudom...
Hazafelé jól megáztam, persze odafelé is.

A boltban ezren voltak, de a pénztárnál egy tök kedves papival beszélgettünk, míg vártuk hogy sorra kerüljünk. Szóval szerintem nem bennem van az alapvető probléma. És okés, hogy mindenkinek lehet rossz napja, de ez a nő, akárhányszor voltam bent a rendelőben, folyton lekezelő volt és úgy bánt az emberrel, mint a ronggyal.
És fáj a torkom és a fejem, de remélem semmi komoly. Milka tejcsokival és kakaóscsigával kúrálom magam, az mondjuk pont nem a torokfájásra való, de a kedvem az határozottabban jobbá teszi.
Kíváncsian várom, mit hoz a péntek ezután a dilis hét után. Na, meg a hétvége (arra leszek csak kíváncsi igazán hehe).

Jaaa és olyan extra lehangoló ff-et írok, hogy az valami csoda :P

2019. november 24., vasárnap

Feldolgozások, amik után úgy gondoljuk, hogy na jó, mára elég az internetből

Baromi gyorsan elrepült a hétvége. Á. hívott megint, hogy tudósítson az újabb fejeményről, miszerint, bár a pasija szakított a szeretőjével,a kis virágárus tündérkével, most egy másikkal kavar, amit Á. egy sms véletlen elolvasása után szűrt le.
A srác nem vesztegeti az idejét, na. Jó nagy seggfej. És még csak nem is helyes, nem értem, mit esznek rajta a nők. Persze, mindenkinek más jön be. Ez a fickó nekem kicsit hajaz a Lostprophetes Ian Watkins-ra, aki ugye másodállásban énekes, főállásban egy ganéj gyerekmolesztáló, szal...
De vissza ahhoz, hogy hétvégén én semmi konstruktívat nem csináltam, a szokásos főzésen, mosáson, vasaláson, meg ilyesmi házimunkákon kívül (na, jó kicsit írtam is az új vázlat ff-be is).
Pasim tegnap még dolgozott, ma már nem, így tegnap már előre kijelentette, hogy jó sokáig akar aludni. Ehhez képest fél 7-kor már fent molyolt nekem :/
Én meg, amikor nem főztem, mostam, vasaltam, elmerültem az internet sötét mélységeibe. És tartós retinakárosodás nélkül, de hoztam két csoda gyöngyszemet, amik után garantáltan kilőjük a netet a bánatba.
Mert ami sok, az sok...
De azért enjoy XD
Ime ez egy csodálatos Grease feldolgozás, a You're the one that i want, metal módozatban. Hát elég beteg, szó se róla...
Ez pedig egy mostani sláger a Sweet but psycho punk rock cover-je. Baj, ha a klipen röhögtem kicsit? Amúgy ez nem is olyan rossz :P

2019. november 21., csütörtök

Egy aprócska bejegyzés, avagy nóóó koffein

A héten voltam karidológusnál, mert esedékes volt. Egy csomóan voltak, ahogy elnéztem a tömeget, biztos voltam benne, hogy délután 3-nál hamarabb nem is kerülök sorra (2 után csak beszólítottak, nah). Ott volt J. anyósa is, vele dumáltunk, meg várakoztunk.
A doki megvizsgált és mondta, hogy szedjem továbbra is a gyógyszereket, ahogy eddig és rákérdezett hogy nem vagyok e vega (még csak az kéne, nem vagyok nagyon húsimádó, de azért eszem azt is), meg dohányzom e, aztán meg hogy hány kávét iszom. Én meg mondtam hogy 2-3 (mostanság inkább 3, sajna rászoktam, hogy ha beugrok anyámékhoz, ott is iszom egyet), de a nagyrésze ilyen instant izé. Erre mondta az orvos, hogy le kell álljak a kávéról, még a 3az1-ben típusúakról is. Na bassz....

De ha le kell állni, hát nincs mese (mi az nekem, aki a száraz novembert is tök jól tartja). Még van 2 db instant cuccom, azt megiszom és veszek innentől kezdve koffein menteset. Bár R. szerint az becsapás. De csak nem lesz olyan vészes, amúgy sem a koffeinre vagyok ráállva, csak szeretem a kávé ízét, meg hogy olyan jó forró, meg édes...ajh...
A hét amúgy kb. eseménytelenül csordogál, kétszer megáztam, vettem magamnak egy télibakancsot (még egy kabát kell), apám elvitt kajálni egyik nap, két napig fájt a fejem, új ff-eken agyalok, pasimmal igyekszünk egymást elviselni, ilyesmik.

Szóval semmi érdekes.

2019. november 14., csütörtök

Én, a csöves

Shit eddig ez a hét.  Nagyon-nagyon hülye álmaim vannak. (valami maró anyagot iszom, amitől véres lesz a szám, férjhez megyek, menekülök, ilyesmik), ha meg éppen nincs, akkor hajnali fél 5-kor a plafont bámulom és mire vissza aludnék, kelni kell. Egész nap rajtam van az ólmos fáradtság, olyan lomha vagyok, hogy egy lajhár leckét vehetne tőlem.
Hétfőn belefutottam A.-ba, örültünk egymásnak, attól eltekintve hogy kb. március óta nem írt és ő mondta most szemrehányóan, hogy azt ígértem, írni fogok. Öhm, oké tényleg, de ő is ezt ígérte kb. háromnegyed éve :D Mindegy, dumáltunk kicsit, és mondta hogy Á. palija durván rá van állva, írogat neki és hívogatja és hogy ez milyen gáz. Amúgy A. még mindig kettő pasit tart, de ezt már megszokhattunk.
Mindent csak halogatok, a lista az elvégzendő dolgokról meg csak nő. Ugye be van iktatva a kabát és csizma vásárlás, bőszen rálegyintettem, majd jövőhéten, úgysem fog bejönni hirtelen a rossz idő.

Nem tudom, mit hittem amúgy, mert november van. Tehát rendesen benéztem és persze ennek megfelelően kedden reggel el is kapott az eső. R.-el szétáztunk, mert neki ernyője sem volt és ketten egy ernyő alatt, khm...Állt a cipőmben a víz, a hajam ugyszint vizes volt, nem beszélve a pulcsimról. A cipőm dolog azért volt különösen gázos, mert az összes lábbelim a konvektornál száradt, mert minden esős napon sikerült egyet eláztatni. Kabátom meg egy van (mert a kedvencemet ugye J.-éknál a kerti partizásnál felgyújtottam hahahahh), de azt nem szeretem mert bazivastag és úgy lehet benne mozogni, mintha terminátor lennék.
Szerdára viszont nem volt más választásom, mint ebben menni, plusz tornacipő, a fentebb leírt vizben ázó cipőcskék miatt. Nagyon dizájnos voltam :S
De én vagyok a hibás, mert mindent csak elodázok. Anyám megszánt és kölcsönadta egyik jelenleg használaton kívüli bakancsát, ami legalább nem ázik be (azonnal), viszont úgy megyek benne, mint egy dromedár (az nem tudom hogy megy, de biztos kb. így). Mindegy, addig jó lesz, míg nem veszek magamnak egyet.
Meg kabátot is veszek.
A héten beszéltem K.-val, vagyis túlzás, hogy beszéltem, ő beszélt, több mint két órát, ráadásul olyan szar volt a vonal, hogy minden második szót ha hallottam. Szóval kellemetlen volt így beszélgetni, ráadásul voltak megint kínos hallgatások is, amiket utálok, de két órát tele beszélni nem tudok.

Aztán rámírt Á. is, hogy beszélne velem, meg ugye szerintem sincs A.és a pasija között semmi olyan? És hogy írjam meg, mikor érek rá és felhív. Na, a megbeszélt időpontban telefonált is és igyekeztem megnyugtatni, annak ellenére hogy tudom, A. és a pasija között régen volt valami. De semmi komoly, max. csók, de mi ez ahhoz képest, hogy a fickó tavaly ősztől egészen most október elejéig egy másik nőt tartott Á. mellett. És ezt a csajt a lakásába is gyakran felcipelte, a holmijait meg szegény Á. találta meg és ő még akkor is kitartott a hapsi ártatlansága mellett.
Az a véleményem, hogy a gyerek piszok mázlista, hogy Á. a csaja, és küzd érte. Mert ő még most is azon fáradozik, hogy valamelyest javítson a kapcsolatukon, annak ellenére, hogy most már nyílt titok, hogy a srác egy évig szeretőt tartott.
Én nem tudom, hogy végül mi lesz ebből, de remélem a legjobbakat.
Jah, közben fb-n megnézem a csajt és basszameg ismerem. Na jó, nem személyesen, de látásból, mert az itteni kisboltban melózott, erre is lakkott és pasim ismeri az exét. Kicsi ez a rohadt világ. Vagy én lakom túl kisvárosban, hm, hm...
Kicsit fáj a torkom amúgy.

Beleírtam pár sort a Still breathing-be de semmi túlzott haladás :( És írogatok egy rövidke új sztorit, de még vázlatban van meg csak.
Hétvégére meg N.-ék hívtak meg minket szülinapozni, de nem tudom menjek e. Pasim melózik és nekem még mindig friss a múltkori berúgós-hányós-leégős sztori. Főleg, mert hugomék is ott lesznek ugye.

2019. november 9., szombat

Everyday is fucking perfect, it's a paradise

Tegnap egész hazavezető úton ez a dal járt az eszembe. A Toe jam-Dizzee Rascal-David Byrne-The BPA előadásában. Fogalmam sincs hogy ugrott be, a klipre is emlészem, csajok és pasik egy szál semmiben táncikáltak, vicces volt.
Ja meg egy álmomra is emlékszem a hétről. Apám fészerében pálinkáztunk (én amúgy most száraz novembert tartok-megveregeti a saját vállát) pasimmal, meg másokkal és ott volt annak a nőnek a bátyja, akivel pasim anno megcsalt. És a gyerek azt mondta nekem, hogy kedvel engem (LOL) és én meg erre azt mondtam, hogy én is őt (mi van?) és hogy a tesójának is megbocsátottam, amiért egy csomó hónapot vett el az életemből, mert a pasimmal kavart. 
Aztán felébredtem.
Milyen hülye álom! Megbocsátani annak a "nőnek"? Soha! Nem bocsátok meg és nem is felejtek-olyan vagyok, mint az elefánt (nem, nem akkora..bár...).
A héten amúgy sok minden nem történt, fáj a fogam megint. R. meg pár napig úgy viselkedett, mint aki haragszik, pl. köszönni alig akart és szia hogy vagy-on kívül  nem sokat beszéltünk. Szóval ilyenkor én kicsit hátrébb lépek úgymond és nem kerestem sem telefonon, sem fb-n. Aztán egyik este felhívott, hogy mi a bajom, miért haragszom rá? Erre mondtam én, hogy bennem nincs harag. Utána már valamivel oldottabb lett a kettőnk közti hangulat, de fene tudja, mi baja van/volt.

Lehet, hogy csak elege van az emberekből. Hozzáteszem, hogy én sem voltam valami nagyon szociális a napokban. Egy hete tologatom,hogy felhívom K.-t, aki külföldön él és úgy beszéltük meg, hogy a héten dumálunk. De egyszerűen nem vitt rá a lélek *-* Tegnap is öt percet ültem a telefon előtt, hogy akkor hívom, de annyira nem volt hozzá kedvem, hogy inkább kiporszívóztam, felmostam és bedaráltam egy új részt a Sötèt titkok a mocsárbòl c. ID-s doku sorozatból. Jó, tudom, ez tényleg szánalmas. Anyám azt mondta, most már tuti meg fog sértődni, mert mindig csak a kifogásokat keresem, de szerintem már meg is sértődött. És igaza is van. De valahogy én jobban szeretek emailben írogatni és az 1-2 órás telefonbeszélgetésektől (amiben van bőven kínos hallgatás is, mert már nincs mit mondanunk) rosszul vagyok. Az írásbeli kifejezés jobban megy, annyit írok, amennyit akarok, ha megunom, abbahagyom. Mindegy, jövőhéten feltétlenül sort kerítek erre a beszélgetésre, mert nem akarom a csajt megbántani semmiképpen, csak néha tök jó, nem beszélni. 
Közben bejött a hideg, lassan itt a kabátszezon, közeledik a pasim szülinapja és még mindig azon pörgök, hogy hová hívjam el meglepetésképpen. Az utazás ötletet sem vetettem még el, csak kellene egy jó úticél.
Na, erre van még némi időm.

2019. november 4., hétfő

Falak és képzelgések

Hello november! Köd, sötétség, reggel már szarrá áztam, pont ezt vártam ettől a hónaptól.
Szegény rokonunk halálának is most volt a második évfordulója. És még mindig rossz nélküle, ha látok egy családi fotót, amin még ő is ott van, változatlanul összeszorul a szívem :( 

A pénteki családi utazás annnnnnnnnnnnyira király volt! Az a szar, hogy egyáltalán nem esett jól visszajönni ebbe a nyomorék városba. Imádom azt a tájat, azt a környéket, ahová minden évben megyünk egyszer, szívesen maradtam volna még (úgy napokat), de sajna mennünk kellett. Azon agyalok, hogy pasim szülinapjára valami utazásos kajálást tervezek (mondjuk, reggel elég gyökér volt, éppen magamban káromkodtam ez eső miatt, mire rám förmedt, hogy fejezzem már be...de nem neki magyaráztam, csak úgy...),de ez még nagyon távlati, pedig a születésnapja közeleg, csak annyi mindenen elcsúszhat egy ilyen dolog. Azért jó lenne, nagyon szeretném, mert ha belegondolok, hogy idén már nem mozdulok ki ebből a városból, hát kb. frászt kapok.
Hétvégén pihentem és zenét hallgattam, ja meg ID-s dokukat néztem orrvérzésig. A múltkori berúgás keserű emléke kezd halványodni, igaz hugomék még mindig "hányásnak" és "rókakirálynőnek" becéznek. 
A ház, amit kinéztem, úgy néz ki elkelt. Lehet elkéstünk :( De közbe jött ez a műtét, mindenesetre azért él még bennem némi remény, mert más oldalakon még fent van a hirdetés. Szóval tudomisén mi a helyzet, de az biztos már, hogy ezt a telet sajnos itt töltjük :( :( :( 
Voltam dokinál, jó a szövettani eredményem és ezért nem műtenek meg idén! Csak jövőre, valamikor tavasszal, ennek úgy megörültem, hogy dobtam volna egy hátraszaltót ott az orvos előtt. Annyira nyomasztott, hogy decemberben, karácsony előtt még ezzel kell foglalkozni, szóval megkönnyebbültem.
Reggel a boltban, az előttem lévő fazon 15 ezret fizetett és ebben csak alkohol, némi chips, mogyoró és egy nagy kiszerelésű óvszer csomag volt :D van akinek a november melegséget hoz és összejön a parti hard irigykedem, na...

Neki akarok látni a karácsonyi ajándékoknak. Idén végre időben, nincs kedvem december utolsó pillanatira hagyni és mert iszonyatosan rühellem a vásárlást, a tömeget, szeretném ezt elkerülni.
Szeretném folytatni a Still breathing-et, legalább 1-2 részt idén még jó lenne összehozni. Na, meg itt egy másik sztori, ami a fejemben kering már hetek óta és nem tudok tőle szabadulni :S
Valamit kezdeni akarok a hajammal is, mert szörnyű, a színe és fazonja egyaránt. Nem beszélve arról, hogy valamiért baromira hullik *-*
Egy új kabát és téli csizma is terve van véve.