Lány a hányás mögött

Megint durva hét van mögöttem, pasimmal két napig nem tárgyaltunk,úgy összevesztünk. De utána helyrejött minden. Nagyjából. Mióta erre az új helyre ment dolgozni, még szarabb lett minden, mert ott mindenki szingli-nagyjából-és oltogatják azt, aki nem. Ráadásul a főnöke ismer engem, nem vagyunk jóban és még szépen fogalmaztam.
Szombaton meg az elmaradt szülinapot tartottuk, de nem csak az enyémet, hanem ősökét (szeptemberiek ők is) és húgom pasijáét (október elején született) is. 
Nem is kezdődött jól, apám morgásával és tesóm is kifejezetten szemét volt tegnap, én is kaptam pár beszólást, de főként anyámat ekézte.
Később jobb lett valamivel a hangulat, kajáltunk, röhögtünk, hallgattunk zenéket, meg ugye fogyott az ital, mert tesóm barátja non-stop öntötte.
Közben betoppantak tinimami (akiről hírlett, hogy megint terhes, de nem az) és a pasija és velük is legurítottunk pár kört. Húgom most nem szállt be az ivásba, hanem unalommal a képén mustrálgatott minket, majd elvonult lefeküdni.
Talán nekem is azt kellett volna, vagy legalábbis hazaindulni, de nem tettem meg és már akkor tudtam, hogy ezt másnap nagyon másképp fogom gondolni.
Végül úgy döntöttünk,hogy nem buszozunk, hanem anyáméknál maradunk mi is. Hely hiányában a földön, az ősök kutyája hajnali 4-től a gyomromon át közlekedett.
De ami rosszabb volt, hogy hánytam.
Mindenhova is.
Az óraátállítás miatt azt hittem 6-kor hogy 7 óra, de amúgy sem tudtam volna aludni az émelygéstől. Aztán a konyhában szenvedtem, illetve többen is, de tesómék persze nem, mert neki a pasija bírja az italt, húgom meg alig ivott. Amúgy tegnap kellemesen csalódtam a barátjában, tök normális volt, nem úgy tesómat, aki reggel folytatta a vitát anyámmal és betalált engem is, de túl másnapos voltam, hogy reagáljak. Később adott hányásra gyógyszert, amiért hálás voltam, mert addig egy korty víz bent tartása is kihívást jelentett.
8 után indultunk haza, mert pasim 9-re ment dolgozni, baromi hideg volt, de a busz legalább hamar jött. Itthon aludtam egy órát kb., azóta valamivel jobb, de hányingerem van, ha csak a tegnapra gondolok. Szegény májam. És tudom, hogy szánalmas vagyok, nem is mentegetem magam. Ez már megtörtént és kész, beszéltem apámmal, de csak röhögött az egészen, egyedül a tesóm volt karót nyelt hangulatában. De mindegy is, majd megbékül.
Olyan jó, hogy karácsonyig nem lesz családi parti.
És biztos, hogy száraz novembert tartok!