Buenos tardes

Jó régen nem volt bejegyzés, egyszerűen nem jutottam ide.
A mosógépet szombaton megjavították, igaz nem az a szerelő, aki a csapot csinálta, de a fő, hogy működik és ismét tudok mosni. Azóta is azt csinálom...
Túl vagyok a keresztelőn és a műtéten, a lábadozáson stb.
A keresztelő, szűk körű volt, csak J. és a pasija szülei, tesók, nagymama volt jelen, na meg mi. Hát nekem, mint nem vallásosnak, kicsit fura volt ez az egész templomosdi, de azért ki lehetett bírni. Annyira irigylem J.-éket, hogy beilleszkedtek a faluba, valóságos "őslakosokká" váltak, itt meg még a közvetlen szomszédok is alig-alig köszönnek.
Utána szolid kerti parti volt, sok finomsággal (rántott sajt, fasírt, mindenféle majonézes saláták, sütik, pogácsa) de igyekeztem nem degeszre zabálni magam, lévén másnap műtét és rajta volt az anesztes papíron, hogy lehetőleg előző este ne csülköt egyek pacallal.
Másnap meg már 7-re menni kellett felvételre.  A nővérek rendesek voltak, a dokim is maximálisan megtett mindent, a szobatársakra sem lehetett panasz, volt egy kb. velem egyidős csaj, meg három mami, abból az egyiket végül nem műtötték meg, így ő reggel haza is ment. A másik kettő sem volt gáz, lehetett velük dumálni, igaz egy idő után, mindenki feszült volt és vártuk, hogy kezdődjenek a műtétek. Kezdett fájni a fejem ugye nem ettem, ittam előző nap óta, de látni, hogy milyen tragikus a magyar egészségügy, délután volt, mire megműtöttek.
Az altatás kibírható volt, igaz altatómaszkot toltak az arcomba (előzőekben nem emlékszem ilyesmire), ami meglepett, ja meg előtte szoktak adni Xanaxot, na most az is kimaradt. De a kórteremben tértem magamhoz. A fejfájás maradt, sőt utána ritka szarul éreztem magam, és órákig nem lehetett inni és enni sem. A vércukrom a béka segge alatt volt gondolom, ezért nagyon megörültem, mikor végre a nővér behozott egy kancsó teát. Amit gyors ütemben meg is ittam, talán ez volt a hiba, talán az altatást nem bírom (legalábbis ilyen maszkos formájában), mert utána kihánytam, sőt még itthon is hánytam és úgy éreztem magam, mintha egész éjjel durván vodkáztam volna kb. Nem volt erőm semmihez sem, csak eldőltem az ágyon. Aludtam egy kicsit pulcsiban, farmerben az ágyon, és mikor felébredtem, már semmi bajom nem volt. Na, akkor ettem is kicsit és utána napokig csak azt csináltam :P
A lábadozást nem toltam túl, egy napig utána ágyban maradtam,  pihentem, filmeztem, de utána fokozatosan igyekeztem visszanyerni az erőmet. Most már elég jól vagyok, de még a terhelést kerülni kell, két hét múlva lesz szövettani eredmény. Drukkoljatok.
Sajnos a doki elkeserített, idén vagy jövő évben vár még rám egy újabb műtét, ami már egy napos kórházban fekvéssel jár, de J. is átesett ilyenen és megnyugtatott, hogy nem nagy ügy. Remélem. Azért nem örülök, hogy hamarosan újból kés alá fekszem. De hát az egészségért mindent.
A pasim most egész megértő volt és segített.
Az exem meg ismét feltűnt és most is fárasztott, hogy így, meg úgy szeret. És hogy ne tagadjam meg magamtól a jót-a jó alatt magát értette, hát hahahahah-és találkozzunk. Na, meg szexeljünk. Semmi, szia hogy vagy, ilyesmi, az nem alap nála.
Most nem jó passzban talált meg a sületlenségeivel és a nem gyengén szánalmas kuncsorgásával. Így felvilágosítottam, hogy nőgyógyászati operáción estem át, szóval ha akarnék-de nem akarok-sem tudnék szexelni, meg hogy szerintem rohadt nagy szemétség, ilyet írni nekem, közben meg ott a nője és épp tervezik a lombikot. Mire megmagyarázta, hogy szerinte ez olyan férfidolog, és hogy ő valójában a csaját szereti, de lehet többet is szeretni egyszerre és hát neki a saját mércéje szerint megengedett az elhajlás. Meg ha nem tudja a nő, nem fáj. Hát elég gyomorforgató, hogy erről így vélekedik és az asszony megérdemelné, hogy felhomályosítsák, mert valószínűleg ez a jómadár megjátssza a minta férjet, közben meg írogat más nőknek is és lehet van, aki él ezzel a "páratlan ajánlattal", szóval ennek fényében szegény pára-már a csaj-nem biztos, hogy jó, ha gyerekprojekten agyal. De nem akarok ebbe beleavatkozni. Leoltottam a pasit és kész. Sok újdonságot nem árultam el, mivel már írtam neki párszor, de ezekszerint nem elégszer, hogy nem fogok vele lefeküdni, kár hogy nem jut el az agyáig. Mindegy, most nem idegelem vele magamat. Van ennél jobb dolgom is, pl. ráhangolódni az őszre-most tényleg szép és szerencsére jó meleg-meg beszerezni a mécseseket, koszorúkat.