Folytatások

Minap J.-vel értekeztünk fb-n és ő mondta, hogy sok filmnek a folytatása jobb,mint az első rész. Innen azonnal megrohamozott az ihlet, mert néhány írásomnak második évadot is gyárthatnék, vagy legalább egy „mi lett vele később” irományszerűséget, vagy alternatív befejezést, vagy mit.
Egyelőre nem tudom még, melyik sztorimmal csináljam meg, de több ötletem is van.
Persze, tudom hogy inkább a Still breathing-re kellene összpontosítanom. Meglesz az is…
Na, ki az akinek sikerült felfáznia, de úgy hogy a tegnapi szabadstrandot kihagyta? Bingo, nekem.  Nem is én lennék amúgy….na, mindegy.
Tegnap amolyan nyárbúcsúztatót tartottunk pasimmal. Ha már olyan jelentéktelen volt ez a nyár…Semmi extra, csak egy ital az egyik közeli presszóban. Pont ott voltak a haverjai, M. és L.-akit már nagyon régen láttam, de mikor megismertem, már tudtam,hogy jókat fogunk röhögni. Olyan szövege van, nem lehet nevetés nélkül megállni. Na, ez most sem volt másképp. Ittam a meggyes sörömet, hallgattam őket, ahogy politizálnak és a sportról beszélnek, meg azért röpködtek a poénok, méltóképpen lezárva ezt a nyarat.
Pont ott volt annak a reteknek egy rokona is, akivel pasim megcsalt. Na, nekem sem kellett több, rá is kezdtem, jól hallhatóan, hogy milyen jól megvagyunk a pasimmal, meg hogy majd költözünk. Remélem a muksó visszamondja annak a patkánynak, ez a minimum.
És tegnap láttam az új szomszédainkat, egy tizenéves srác, egy tíz év körüli kislány, elég szimpinek tűntek,köszöntek meg minden, az anyjuk, az kicsit karót nyelt benyomást keltett, de én  amúgy sem akarok spanolni senkivel, a költözésre koncentrálok, meg ha nem szedik el a leveleinket és nem söprik a piszkot direkt az ajtónk elé, már elvagyok mellettük.
Na szóval, üdv szeptember!
Fura ezt még így leírni. Még nem zártam le magamban az augusztust.