Na, ezt a kérdést a héten kétszer is hallottam.
Elsőnek az az exem érdeklődött a hogylétem felől, aki a múltkor elég arrogánsan írogatott. Na, most már kissé visszavett és írtunk pár sort. Én az egészségügyi állapotomról nagy vonalakban, ő meg arról, hogy a gyerek még nem jött össze és a neje orvosa szerint ennek lelki okai lehetnek,így környezetváltozást javasolt mindkettőjüknek, miből kifolyólag mindannyian ott hagyták a munkahelyüket,a nő most valami tanfolyamra jár, a pasi meg most kezdett egy új helyen.
Amúgy állítása szerint bitang boldog a nővel, de én ezt egyre jobban nem hiszem el, mert ha olyan boldog lenne, nem írná egy másik csajnak-pl. nekem, meg még szerintem sokaknak, már ha hihetek az egyik exbarátnője K. elbeszélésének-hogy "látni akarlak". Meg hogy "úgy aggódom érted kedves."
A másik delikvens aki a címben említett kérdést felrakta, meg a másik exem-exes egy hét volt ez-az aputest, alias a fííííííííreg (na jó most nem is annyira) volt.
Történt ugyanis, hogy ballagtam az úton a buszmeg felé, ez meg megállt mellettem és megkérdezte, haza dobjon e. Nem igazán akartam, így eléggé tiltakoztam, de aztán láttam a jó nagy borulást közeledni és nem akartam szarrá ázni, így beleegyeztem. És szigorúan hátra, az egymás hegyére felhalmozott gyerekülésekre préselődve foglaltam helyet, pedig az aputest kapacitált, hogy elől kényelmesebb.
Mikor beültem a kocsijába, már gondoltam, hogy hosszú perceknek nézek elébe, és hogy tetézzem ezt, egyből mondtam, hogy régen találkoztunk és hogy gratu a szép nagy családhoz, láttam őket a fb-n (ez de gáz volt, most azt hiszi kutakodok utána).
Na ő erre kellően pökhendien közölte, hogy már erősen túlzónak tartotta a négy (!!!) gyereket, az utolsót (9 hós, látjátok, mennyi infót megosztott velem aputest hehe)meg sem akarták tartani, de győzött a CSOK (ezt ő mondta és én meg gáznak éreztem, hogy anyagiakban méri a gyerekeit).
Meg hogy melóhelyet váltott, ahol ő a főnök etc.etc. Közben perverz mosollyal az arcán fixírozott és megkérdezte, hogy vagyok. Na, erre én benyögtem azt, amit a másik exnek és hát ő is így reagálta le. "De ugye semmi komoly?"
A továbbiakban a hazaúton az egész családjáról mindent elmondott, az ősei alkeszek lettek, a tesója szintúgy, pluszba munkanélküli is, az anyósáék a pszichiátrián vannak állandóan, szóval nem számíthatnak senkire sem. Az összes rokonával megszakította a kapcsolatot, miegymás.
Jah, kérdezte van a párom, én meg rávágtam, hogy naná, persze! Erre ő bólogatott, hogy helyes stb.
Cöffff.
Mondtam neki, hogy valahol út közben rakjon ki, de ragaszkodott hozzá hogy hazáig fuvarozzon, én meg imádkoztam magamban, hogy ne lásson meg egyetlen önjelölt térfigyelő kamera sem, akik imádják kavarni a trutyit. Szépen megköszöntem a fuvart és reméltem, nem akar majd bejönni. Nem akart hála égnek, én meg jó hétvégét kívánva eliszkoltam. Nem akartam, hogy megtudja hol lakom amúgy, de már mindegy. Lehet hogy aputest mégsem akkora fíííííreg?! Bár, míg együtt jártunk hazudott reggel, délben és este és nagyjából minden nőnemű ismerősömmel, rokonommal, barátnőmmel kikezdett és kb. 0-ra rombolta az önbecsülésemet, de kedves gesztus volt tőle, hogy elhozott haza.
Aztán meg itthon eszembe jutott, hogy valaha valamennyire szerettem és ugye lefeküdtem vele és szekunder szégyenérzet vont uralma alá. Amúgy is creepy volt az egész mostani találkozás.
Amúgy elég hektikus hét volt ez, intézem a műtétet, már csak az altatóorvos+belgyógyászat kör van hátra.
H.-val egy órát dumáltam telefonon, megint sokat nosztalgiáztunk és röhögtünk. Bár néha aggasztó dolgokat mond, pl. most végrendelkezni (!!!!!!!!!!!!!!) akar. WTF! Mert hogy úgy érzi, maga alá gyűri a depresszió és nem bízik a pasijában meg jót akar Larának. Hát szerintem inkább dokihoz kellene ezzel mennie. Féltem őt.
R.-re meg kicsit megharagudtam, leosztott és persze volt benne igazság, de nem kellett volna lenyomnia mint a bélyeget. Fura, hogy előhozta hogy miért nem mentem el a szülinapjára augusztusban, mikor ugye a téren összefutottunk a 20-i tüzijátékon és hogy ezért ő hazudósnak és nem szavahihetőnek tart. Holott a tüzijáték megnézése spontán ötlet volt, nem akartam kicselezni R.-t, meg azt hittem, hogy ezt már átbeszéltük, ő a barátnőivel volt, akiket én egyáltalán nem ismertem és meg is dumáltuk, hogy nem is éreztem volna velük jól magam és nekik is kellemetlen lett volna. Erre jött megint ezzel, döbbenetes stílusban, meg hogy be vagyok savanyodva, unalmas vagyok stb. Jó, igaza van talán, de nekem nem lételemem a plázában a lődörgés, a vásárlástól frászt kapok, meg az egész napos csavargástól is, akkor már inkább tényleg punnyadok itthon, a kedvenc zenéimmel, írogatással. Én ilyen unalmas vagyok, na és? Vagy elfogad, vagy nem, ennyi. Utána bocsánatot kért mert belátta, hogy egy gyík volt, de azóta nem nagyon beszélünk, vagyis csak felületesen. Nem tudom, néha mit gondoljak R.-ről. Jószívű és aranyos lány, csak néha mintha elgurulna a gyógyszere és az összes élettel kapcsolatos frusztrációját rám zúdítja.
A héten egy csomót zabáltam, megkóstoltam a madártej szeletet és isteni volt. Meg csokit is ettem jó sokat.
Hiába na, mindjárt itt a tél, fel kell a hájréteg :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése