Leltár, avagy ami sikerült és ami nem...

Nos, terveim azok voltak, így a nyár végének közeledtével, nézzük, mit valósítottam meg és mi az ami, továbbra is álom maradt.
- Nem sikerült időben felújítani a lakást és feladni a hirdetést az eladással kapcsolatban. Ez túl nagy falat volt nekünk, úgy hogy pasim dolgozott és a hozzáállása is változó volt. De nem adjuk fel, ennek sikerülnie kell egyszer!
- Nem csináltam klassz színű hajat magamnak. Elmentem a drogériába, kinéztem pár színt, amit persze nem vettem meg. A hajam színe gáz, a formájára ki sem térek, übergáz.
- Nem találkoztam R-el (be is sértődött) és A.-val sem (ez nem rajtam múlt, ő nem jelentkezett, csak ígérte) és H.-val is csak egyszer futottunk össze valamikor június-július táján.
- Nem beszéltem telefonon K.-val.
- Nem jutottam el a Tisza partra, hogy csak úgy üljek ott és lessek ki a bamba fejemből (ez mondjuk, visszatérő probléma, évek óta rugózok rajta, sosem jön be).
- Nem lett új tetkóm (úgyszint évek óta tervezem, de még  várat magára).
- Nem koktéloztam és csavarogtam a pasimmal éjszakába nyúlóan (hehe, de nem is rúgtam be idén nyáron egyszer sem és ez jóóóó.).
- Nem jutottam ki a rockfesztre (már megszoktam, hogy így van.).
- Nem fejeztem be a Still breathing-et (igazából február óta nincs új fejezet sajna és ég is a pofám emiatt, de szeptemberben belevetem magam tényleg).
- Nem mentem el a családi kempingezésre (nem bánom, jó volt ez így).

És miket csináltam akkor? Lényegesen kevesebbet, mint kellett volna.
-Voltam strandon (bravo...).
- Voltam egyszer kirándulni a pasimmal.
- Megírtam a Frerard sztorit, ami hozzám képest nagy teljesítmény.
- Voltam az aug .20-i tüzijátékon.
- Néha aludtam 8-ig is.
- Megnéztem pár kedvenc filmemet újra és újra (Ments meg uram, Alul semmi, Holló) és felfedeztem új favoritokat is.
- Investigation Discovery maratonokat tartottam (és élveztem).
- Gyümis söröztem és Rosé bort ittam.
- Hallgattam a régi kedvenc zenéimet sokszor éjszakába nyúlóan.
- Híztam (erre nem vagyok büszke).
- Álmodoztam (öreg hiba,tudjátok...).
- Eladó ház hirdetéseket böngésztem és már van is 1-2 befutó.
- Dumáltam a hugommal és próbáltam apámmal is kicsit többet beszélgetni, kisebb-nagyobb sikerrel.
- Fagyiztam és jégkrémeztem.
- Jó fanfictionokat olvastam, néha egész elborult témákban.
- Megismerkedtem pár jófej emberkével a Wattpadon és a fb-n (Melitta, Zita <3 <3 <3).
- Rákaptam a mindenféle gyilkosok életének felfedezésére, a halálsorok és kivégzések világába (durva függőségem lett, na....).

És még mit hagytam ki????Biztos van még valami....De most ennyi jut eszembe. Mindegy, elment a nyár és ideje átállni az őszre, aminek vannak szépségei, na meg a szülinapom is közeleg ugye...Előre is jó szeptembert mindenkinek!!

A szomszédom, meg tegnap átvette a tértivevényes levelemet, amit tudtommal csak az én vagy a pasim kezébe adhatnának ki, este átjött a fia, hogy elhozza. Csak lestem *-* szerencsére nem volt felbontva, mondjuk hivatalos ügy, de akkor is. Ez nem igazán szabályos. Máskor is tűntek már el leveleink, amik később lettek bedobva a postaládánkba, és eddig is volt gyanúm, hogy ez a nőci ténykedik....

Félre a szociofóbiával-egy kis időre legalábbis

Olyan hihetetlen, hogy mindjárt vége az augusztusnak is és itt a nyakunkon az ősz. Nem volt nagy szám ez a nyár, de valahogy kapaszkodom még bele. A hangulatába, a szabadság érzésébe, a kora reggelekbe, mikor megihatom nyugiban a kávémat, a környék hajnali csendjébe, a jégkrémezésekbe és fagyizásokba, a gyümölcsös sörözésekbe, a környéken való céltalan lődörgésekre, a zenékbe, amiket mostanság hallgatok.
És nyereményjátékon 5 ezer ft értékű könyvutalványt nyertem!!Nagyon örültem, mert még sosem nyertem semmit :D
Aug. 20.-án a pasimmal elmentünk megnézni a tüzijátékot, évek óta nem mentem be a belvárosba ezért, de most valahogy ilyen hangulatom volt. Rengetegen voltak, de még így sem volt mázlim, mert belefutottam R.-be, aki a barátnőivel volt és iszogatott egy kerthelyiségben. Oda akartam menni hozzá, hogy beszéljünk pár szót, de olyan elutasító fejet vágott és épp csak oda morgott, egy sziát, így inkább nem mentem. Ezek szerint nagyon bepöccent, de sebaj. Majd kiheveri.Gondolom.
A tüzijáték nem volt olyan nagy szám, de a pasim ott volt velem, szóval ezért megérte.
Tegnap meg strandon voltunk, anyám meginvitált minket a pasimmal. A strandtól is a hideg kiráz, írnom sem kell és nagyon-nagyon régen nem is voltam a városi strandon. Igazából, ha már strand, akkor jobban preferálom a szabadvizeket. Jó meleg volt tegnap, tele is volt a hely, de azért pár óráig el lehetett viselni. Nem vittem túlzásba a vizeskedést, csak áztattam a lábamat a medence szélén. A hátam is leégett. Kicsit sétáltunk, dumáltunk, és ettünk lángost is, amit szintén évezredek óta nem ettem.
Szerintem ezek voltak a nyár legnyáriasabb pillanatai. 

És azt hiszem, egy-két napig ki is bújtam a szociofóbia árnyékából.

Valami vidámabb felé

Annyira belevetettem magam a halálsoron lévők életébe, a kivégzések menetébe, kiket és miért ítéltek halálra (pl. nem értem, a családgyilkos Chris Watts, miért nem került a halálsorra...), hogy a végére már nagyon rosszul éreztem magam és tök sötét hangulatom volt és hát gondoltam, hogy ez így nem mehet tovább. Így felhagytam az ezen témákra való ráfüggéssel-egy időre mindenképpen. Akartam ilyen irányú ff-et is írni, de elvetettem az ötletet.
Más történet ötletem viszont van, most épp  vázlatolok és közben bele-bele írok a Still breathing-be is, majd csak kész lesz az új fejezet, de pontos időt nem tudok.
Megnéztem a Hollót (az első részt, és még mindig annnnnyira nagy hatással van rám, olvastam is pár fanfictiont a témába). Aztán meg levezetésképpen a WALL-E-t is (olyan cuki), ja és a Bébi urat. Muszáj valami könnyedebb szórakozást találnom, mert tényleg megborulni.

A festés is halad, bár pasimat könnyebb rávenni bármire, minthogy haladjon ezekkel a munkákkal, de majd csak vége lesz már.

A.-t láttam a fészen a barinőjével feszteztek (persze, velem nem ért rá találkozni, mikor a múltkor a buszmegállóban összetalálkoztunk is csak a kifogaival jött)és R. meg asszem besértődött rám, mivel kitalálta, hogy ha a szülinapjára nem is mentem, csak úgy iszogatni menjek már el. De nem volt kedvem, meg a közérzetem sem a legjobb, két napja görcsöl a gyomrom és hányingerem is van. Írtam is neki, hogy tegyük át jövő hétre, de akkor meg már érezni lehetett az írásmódján, hogy megbántódott. Nem állt szándékomban megbántani, remélem idővel megbékül.

Szúrós hangulat

Tudom,hogy régen írtam,de nagyon nincs mit,meg lusta vagyok előkaparni a laptopomat,ami két ruhakupac alatt leledzik.Most is tabletről pötyögök,és kurvára utálom.
Még mindig tart a felújítás,a pasim is hol megígéri és csinálja, hol megígéri és nem csinálja, hol meg elküld az anyámba. Idegörlő ez már, de próbálok nem ezen kattogni állandóan.
A gondolataimban 3 sztori kering egyszerre és nekem valahogy össze kéne fésülni egy történetté,közben a Still breathinget is csinálni kéne. Ilyen téren nagyon el vagyok havazva.
R. meghívott, hogy töltsem vele és a barátnőivel-akiket nem ismerek-a szülinapját, iszogatás ésatöbbi, de lemondtam. Most, és úgy alapjáraton sincs kedvem idegen emberekkel vedelni és pénzem sem nagyon van. Ezt R. is belátta és mondta is, hogy ismerve engem, valószínűleg nem is éreztem volna jól magam. Hát kb.
Elsétáltam tegnap H.-ék fele is, mert itthon volt egy pár plüssállatka-szortírozok keményen-amik klasszul foglalták a helyet, de másra nem voltak alkalmasak,így gondoltam, majd Larának jó lesz. Nem is csengettem be, mert láttam, hogy nem áll ott a kocsijuk, csak leraktam az ajtó elé, később írt, hogy megkapta és köszöni, ha én voltam.
A nyomulós exem is újra feltűnt, tegnap este a fészen rámírt és cuki kutyás képeket küldött, amiket mosolygós fejekkel köszöntem meg és örömködtem, hogy legalább neki néha eszébe jutok. Aztán persze írni kezdett, hogy a gyerek nem jön össze nekik és orvoshoz mennek, de azért velem is jó lenne találkozni, de én persze nem akarom stb. Megittam a rosémat, amit kitöltöttem magamnak és elregéltem neki, hogy lakásfelújítunk, közben másikat keresünk, nekem meg kiújult a nőgyógy. problémám, lehet műtenek szóval kisebb gondom is nagyobb, mint vele találkozgassak. Remélem, megint békén hagy egy ideig.
Van egy gentleman hajléktalanunk-nem a miénk, csak a környéken lakik, aki már másodjára köszönt úgy, hogy jóreggelt hölgyem. Nahát hogy nem halt még ki a kedvesség a világból *-* komolyan, azon gondolkodtam, veszek neki egy sört, de mi van, ha bort iszik? Vagy ha utána majd elvárja hogy piáztassam?
És a végére egy érzelmi értékkel bíró dalocska...Ifjúkorom, punk rock era, az összes hülyeségem, lakótelep, játszótér, sötét este, ez a dal szólt a fülhallgatóból, én meg ott voltam a fiúval, akitől ma már hányingert kapok, és aki jó sok keserűséget okozott (magyarán, egy fasz volt), de az emlékek, azok emlékek,ugye?

Cöhhh...avagy robog a nyár

A házat végülis buktuk :S szerintem. Vagyis hát olyan 80%, hogy így van. A megadott időben felhívtuk a fickót, de már közel sem volt olyan kompromisszumképes, mint előzőekben. Mondta, hogy több jelentkező is volt már, aki megnézte és hát azé a ház, aki kicsengeti a pénzt. Egyben.
És még csak haragudni sem lehet rá, mindenki így tenne a helyében. Mert hát a pénz mozgatja a világot ugye...
Annyira nem is szomorkodtam rajta, semmi kedvem nem volt egy erősen felújítandó házzal vesződni és láttam pár sokkal jobbat és olcsóbbat. Olyat, amire szinte nem is kellene költeni, így bízom benne, hogy ha majd a mi lakás hirdetésünk is élesítve lesz, akkor is ilyen gyöngyszemekre bukkanunk.
Próbálom lazábbra venni ezt a házkeresés témát, mert a végén már gyomorgörcsöt kaptam, ha csak megnyitottam az ingatlan portálokat. Nem akarok ezen pörögni és emiatt gyomorfekélyt kapni. És begolyózni sem akarok. Majd lesz valahogy. Nem?!
Anyámék elmentek nyaralni, szegény épp reggel hívott, hogy semmit sem vesztettem, bár gigadarazsak nincsenek (bezzeg tavaly...na, ilyen az én formám), szúnyogok viszont szép számmal és a hugom pasija tolja a full gyökeret *-* meg parancsolgat. Kéne ez a francnak.
A. meg rámköszönt, amint a buszmegben bambultam. Azt mondta, sokat fogytam. Öhhm, nem is...bár ma reggel rálibbentem a mérlegre (ami a ház egyik felén 48.5 kg-t, a másikon 50.1-et mutat) és még az eredmény is tetszett.
Más nincs, mindjárt augusztus közepe, meleg van, próbálok visszatérni a Still breathing-be, fagyizgatok, 0%-os sörözgetek, zenét hallgatok, álmodozom és teszek az egészre.

Azarath, Metrion, Zinthos

 XD
Amúgy nem bírom a Tini titánokat.
Az elmúlt napok eléggé egyhangúan teltek, plusz a hangulatom is nyomott volt. Nem tudunk még semmit a házról, majd a napokban derül ki, egyáltalán szóba jöhet e az előzőekben felvázolt terv. Közben meg pasim folytatja a felújítást, már amikor ráér, vagy amikor nem a seggfej barátaival szórakozik. Tegnap ezen jól összevesztünk és éjszaka ordítoztunk, adtunk némi pletykálnivalót az erre éhes lakótársaknak. Amúgy nem érdekel, ki mit gondol. Viszont jó csúnya dolgokat vágtunk egymás fejéhez. Tudom, most kéne összetartani, erre széthúzunk.
Ma legalább nem balhéztunk, lefestette az összes ajtót, de még így is van mit festeni, csak elfogyott a festék és már nem ment el másikat venni.
Úgy érzem néha, hogy teljesíthetetlen feladat pár hét alatt megcsinálni a lakást eladható állapotra. Nincs annyi időnk és pénzünk (ezutóbbi egyáltalán nincs...)
Meg ott a kétség, hogy ha eladjuk, hol lakunk, míg a másik házat lakhatóvá tesszük?!
Meg a pasim hozzáállása is néha döbbenetes.
Apámék jövő héten mennek a kempingbe, az utazás részét és a Tisza tó közelségét sajnálom, de a többit nem.
A. megígérte, hogy a héten találkozunk, mert hogy szabadságon volt, persze nem tartotta be, jellemző.
Csak ez egy olyan béna nyár :(
Ennek megfelelően a kedvem is szar. És ezt megfejelem azzal, hogy halálsoron lévő elítéltek életútját böngészem a neten, meg a Texasi börtön kivégzési információját (igen, van ilyen weboldal). Nem vagyok normális.
Írkálom a Still breathinget, de hazudnék, ha azt állítanám, hogy jól haladok vele. Meg van még 1-2 egyéb ötletem is.

Láttam pár egész jó filmet. Az egyik címére nem emlékszem, de a csaj kb.ugyanolyan cinikus volt, mint én, plusz saját maga vágta a haját-akárcsak én-valami kutyát kellett elvinnie az ország másik végébe, ami az anyjáé.
A másik a Kiközösítés, ami jóval nehezebb témát tár fel. Ja, meg elkezdtem nézni a Lucy című filmet is, de nem végig. Scarlett Johansson tök jó színésznő...