Hála a héten többször előforduló esőknek, sikerült vagy háromszor rommá áznom :/ Egyszer R.-el együtt áztunk meg. A hajam-amit előző nap mostam meg-ettől begöndörödött, de nem olyan ordenáré módon. Sőt, mikor a tükörbe néztem, még tetszett is, esküszöm. Na, már csak a Bananarama hiányzott a háttérből XD
Ja, meg mikor a buszon utaztunk R., meg én, éppen arról dumáltunk, hogy ugye le akarok lécelni és észrevettem egyik öregasszonyt, aki a szomszéd lépcsőházban lakik és módszeresen az ablakunk alá hordja a kutyáját kis és nagy WC-re *-* El is kezdtem szídni az erre lakókat, hogy unatkozó, szociopaták és utálom őket, mint a szart. A nő meg fülelt rendesen és torzult az arca, mivel a szembeszomszéd nagy spanja, biztos mondja majd neki. Én meg legalább polgárpukkasztottam kicsit.
A pasimmal most a héten egész tűrhetően megvoltunk, igaz múlt héten kijelentette, hogy a jövőhétvégén a fővárosba akar menni valami programra, ettől nem dobtam el az agyamat, de úgy néz ki, hogy nem lesz az egészből semmi, mert jövő héten is dolgozik szombat, vasárnap.
Ma meg apám meginvitált ilyen kerti partira, amit az ismerőseivel csinált, de nem volt igazán kedvem hozzá. Pasim dolgozott ugye, anyám tesóméknál segített a felújításban (erről később mert ez is durva), de nem akarta már rossz fej lenni, így elbaktattam, nem volt messze, úgy 20 perc gyalog. Szóval kibírtam, az idő is klassz volt és kb. egy órát, ha voltam ott. Pár embert ismertem, de a többséget nem, viszont szerencsére annyian voltak, hogy beolvadtam a tömegbe.
Az a nő is ott gübbedt, aki ugye rá van gyógyulva faterra, de a köszönésen kívül nem esett köztünk több interakció. Apám viszont rendes volt, kínált kajával, de nem voltam éhes, mert előtte itthon ebédeltem. Azért kaptam egy pohár vörösbort, ami a legjobb része volt a garden partinak. Utána vidáman sétáltam haza a klassz napsütésben, láttam klassz házakat, gyönyörködtem bennük, a meg a virágokkal tele kertekben és olyan minden happy feelingem volt.
A sztorim már 95%-ban készen van, az első fejezetet jövő héten felrakom szerintem (brutálisan beteg lesz szerintem), ennek is örültem, már hogy haladtam vele és szinte élesre van töltve, meg annak, hogy apámmal is el voltunk, 2 mondatnál többet csevegtünk, ez is haladás már.
Az örömködés addig tartott, míg apám később nem telefonált, hogy most hívta a hugom és hogy anyámmal nagyon összevesztek és hogy szerinte anyám súlyosan depressziós és orvosi segítségre van szüksége.
Okés, anyám tényleg elég lehangolt sokszor, de én mindig tudok vele röhögni, szóval nem tudom, mennyire valós az ilyen irányú félelem apám részéről. De őszinte volt az aggodalma és azt is mondta, hogy jó lenne ha a vitáknak vége lenne, és családot egyben lehetne tartani és segíteni anyámnak valahogy.
Most tök nyomottul érzem magam emiatt.
Lehet, hogy tényleg elsiklottam részletek felett?!
Hogyan segíthetnék?!
Magamba kell, hogy szálljak, de tényleg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése