Az idő kegyes volt, ment is a kerti parti, zenékkel, jó társasággal, finom ételekkel.
Viszont, ha nem is iszom annyit alkoholt, másnap akkor is végtelenül üresnek és szomorúnak érzem magam. A hétfő, amúgy is egy kínszenvedéses nap úgy általában, ezt megfejelte, ez a keserű érzés, nem volt kedvem senkihez, semmihez.
Összevesztem anyámmal, jót akart szegény, de én ebben a lehangolt állapotomban félre értettem, máshogy fogtam fel.
Azóta kibékültünk, én meg szégyellem, hogy hülyepics vagyok :S
Tönkretettem a kedvenc kabátomat, vagyis nem én, csak túl közel álltam a tűzhöz a hús sütésnél és hát a felpattanó szikra kivégezte szegény ruhadarabot.
Van még két kabátom, de ezt szerettem a legjobban. De mivel mindez vasárnap történt, elő kellett vegyek a még megmaradtak közül egyet. Az egyik az elég ramatyul nézett ki, évek óta a szekrény mélyén volt, szóval a másikat kaptam fel. Ez jó meleg, de annyira rövid, hogy két nap hordás után, sikerült felfáznom. Szerencsére anyám ismerőse tök ingyen adott egy kabátot, neki már nem kellett. Szép szövetkabát, mindig is akartam ilyet, de sajnáltam rá a pénzt.
Szóval örültem, de valahogy nem az igazi a kedvem. Pedig fel kellene hangolnom magamat, de gyakran elkap a "mileszvelem???" és "hogyantovább???" kérdéskör, már ami a lakáskérdést illeti. Bújom az ingatlanhirdetéseket, és fogom a fejemet, mert a helyzetünk elég kilátástalan. Ha nem lenne hitelünk, vagy lenne elég önrészünk, meg tudnánk valósítani az álmainkat, de sajnos hitel az van, félretett pénz meg nincs.
Ilyen egyszerű és cseppet sem nagyszerű a dolog.
Halvány fogalmam sincs, mi lesz, időszerű lenne a nőcit is felhívni, akit ugye érdekel a lakás, de kérdés, mi értelme a mézesmadzagot elhúzni előtte, meg magunk előtt is, egy lehetetlen álomképet hajszolva.
Az egyik szomszéd-akivel rosszban voltam még régen a rokon miatt, de mára már 10 perceket is tudunk beszélgetni, kedéllyességet megjátszva-mikor mondtam, hogy le akarok lépni, ki volt akadva, hogy ne őrüljek meg, ezt a jó kis lakást feladni a bizonytalanért.
Hiába próbált meg rábeszélni. Én mindenképp megyek innen.
Csak kérdés az, hogy hova, meg mikor...
Le kéne ülnöm értőkkel áttárgyalni az egészet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése