BÚÉK 2019 avagy az új kezdetre!

Nem írok litániát, volt jó is, rossz is, egy közepesen szar év, ennyi.
És lennének fogadalmak, a lista hosszú, viszont már rájöttem, hiába a fogadalom, az akarat, ha a sors keresztbe tesz.
Jövőre nem fog. Remélem.
Az egészség a legfontosabb, anélkül nem megy. De fontosak az álmok is, és hogy végre én is érezzem, hogy tartozom valahova. 
Újrakezdés, egy új helyen. Ez lesz a legfontosabb projekt 2019-re. Mert ha még egy évet itt kell maradni, én megőrülök.
Boldog és eredményes új évet minden kedves olvasónak, Eva Benet neked különösen és köszönöm a kommenteket.
Jövőre ugyanitt remélhetőleg.
"SZERETETBEN, EGÉSZSÉGBEN, LEGYEN RÉSZED EGÉSZ ÉVBEN.
LÉGY SZERENCSÉS, VIDÁM, BOLDOG, FELEJTSD EL A BÚT ÉS GONDOT.
KEZDŐDJÖN HÁT EGY ÚJ ÉLET, BÉKÉS BOLDOG LEGYEN ÉVED!!!!!!!"

Egy idegösszeomlás, némi veszekedés és a karácsony krónikája

Uhhh hirtelen azt sem tudom, hanyadika van, ja okés, 27., összemosódnak a napok, hiába na, ünnepek.
Le kell írjam, egyáltalán nem indult jól. 23.-án ugyanis a konvektorunk fogta magát és jobblétre szenderült. Eddig is tré volt, folyton kikapcsolt, de nagy nehézségek, káromkodás árán vissza tudtuk kapcsolni. Egészen 23.-a reggeléig, mert akkor már nem. Hiába próbáltuk a pasimmal, semmi. Ki is akadtam, mert karácsony előtt egy nappal, bekrepál a gáz, volna egy csomó dolgom és itt kell szarozni és meg sem mozdul stb.
Kilenc órára dagadtra bőgtem a szememet és őszintén nem tudtam, mihez kezdjünk, ugyanis nekem egy gázszerelő ismerősöm nem volt, pasimnak is csak egy, aki annyira volt megbízható, hogy idén január óta igérte, hogy eljön és még nem ért ide.
Végső mentsvárként elküldtem pasimat kölcsön hősugárzóért egy haverjához, én meg felhívtam az ősöket, hátha tudnak segíteni. Apámmal azon melegében össze is vesztünk, mert szerinte ezt a gázt már régen ki kellett volna cserélni újra (ami kb. százezer), és mikor közöltem, hogy d enem fogom, mert jövőre szeretnék másik lakásba költözni, apám felháborodott, ő sosem pártolta ezt a költözés témát és szentül meg volt győződve arról, hogy nekem ez a lakás megfelel. Hát nem, de mindegy, mert kisebb gondom is nagyobb volt annál, hogy ezt magyarázzam. Apám azt mondta, eljön és megnézi mi van. Ez így is lett, de bekapcsolni ő sem tudta, ezért megint leoltott, hogy lelaktuk a lakást (ami amúgy is le volt már lakva, minden ami kicsit újabb a pasim és a haverjai műve, akik kifestettek kicsit stb.) és a többi, és a többi. Majd felhívta egy szerelő ismerősét, aki nem sokkal később megjelent és cseszett valamit a konvektorral, és láss csodát, a masina újból működni kezdett!!!!!!!!!
Nem győztem hálálkodni neki, na meg később apámnak, amiért szerzett szerelőt, de ő nem osztotta lelkesedésemet, hanem szóvá tette, hogy ezt igazán mi is elintézhettük volna. Ami azért nem igaz, mert maga a szerelő mondta, hogy apámnak köszönjem, hogy eljött, mert ő ünnepekkor ismeretlen számokat fel sem vesz. Ezen megint ment a vita, aztán inkább letettem a telefont, nem akartam még nagyobb veszekedést.
Később apám anyámnak mondta, hogy mennyi baj van velem, velünk és hogy szerinte nekem szakorvosi segítségre lenne szükségem. Hát thank you father *-*
Nem a lakás a szar, hanem mi, oks.Nem esett jól, hogy ünnepek előtt is csak a feszültség van, de örültem, hogy legalább nem a fűtetlen lakásban kell dekkolni, mondjuk itt sosincs meleg,ezt már írtam régebben, de  ha még a konvekor sem működne, akkor itt fagynánk szerte-szét.
24.-én már reggeltől egyszerre több dolgot csináltam, főztem egy csomó kaját, fát díszítettem, valami rendfélét kreáltam, aztán eljött a szenteste, és a pasimtól ékszert kaptam!!!!!!!!!Azon belül is fülbevalót, aminek örültem és végre most az egyszer én is eltaláltam az ajándékot, mert nem illatszert kapott, amit hát köszönt szépen és ennyi, hanem egy könyvet, amit el is kezdett még aznap olvasni. Láttam, hogy meglepte az ajándék és ez jó volt :)
25.-én a  családi vacsora és én már előre idegbeteg voltam, mert ugye ahol hugomék és apám is ott van, ott garantált a feszkó. De hála égnek, hugom 1-2 beszólásán kívül-amire nem reagáltam-nem volt semmi durva, a kaják finomak voltak, az ajándékok jók, egy évre elegendő parfümöt kaptam <3 és a hangulat is oldott volt, semmi merevség, vagy ordítozás. Jó élményekkel jöttünk el.
26.-án semmi extra nem volt, itthon pihentünk, és ettünk. Mérlegre álltam, tudom ünnepekkor nem kellett volna, mert máris felszedtem 2 kilót!!!!!Ajh :( Remélem, majd 2019-ben le fog menni. Pedig nem is zabáltam kétpofára, okés ettem, de nem nulla-huszonnégy. És apám franciasalátája valami isteni volt, meg a rántott húsok, narancsos kacsa...nem ragozom.
Kár lett volna kihagyni.

Karácsony 2018

Tartozom egy bocsánatkéréssel, mert tudom, hogy ígértem új részt a Still breathing sztoriból, meg egy másik írást is. Na, hát az a helyzet, hogy úgy el voltam havazódva, hogy napokig be sem kapcsoltam a gépet, így nem tudtam befejezni az ígért részt, a másik történettel pedig megakadtam. Most hogy ilyen hideg lett, majd megfagytam itthon, semmi sem esett jól, plusz a nyakamon volt a karácsonyi bevásárlás és sok más tennivaló, az utcákat jártam, a bakancsomban meg egy fél óceán mennyiségű víz-mivel hogy átázik-, az idióta emberek, a  bolti tolongás, a tömegközlekedés az agyamra mentek-szóval volt elegem-melegem (na jó, melegem az nem, sajnos), és nem jutottam a dolgok végére.

Holnap meg már fadíszítés, plusz egész napos főzés, aztán rokoninvázió...mi megyünk, ők jönnek, ismerős gondolom mindenkinek.
Nem tudom mikor jutok oda, hogy befejezzem a részt, nem ígérem, hogy idén, de sietek. 

Addig is mindenkinek szeretetteljes, békés, boldog karácsonyt kívánok!!!!!!!!!!!!! <3 

Ezt benéztem, avagy tetőfokára hág a paranoia

Ünnepélyesen kijelentem, hogy ma az utolsó karácsonyi ajándékot és a menünek valót is megvettem!!!!!!
Már csak pár apróság hiányzik, de azokat még szenteste előtt be lehet szerezni. Szinte hallom, ahogy legördülnek a kövek a szívemről, nyomasztó volt ez az ajándékbeszerzősdi számomra, örülök, hogy vége, nekem ez nem szórakoztató.
De hogy az örömbe üröm is vegyüljön, azért tegnap kimaxoltam a hisztis picsa szerepet is. Talán kezdtek belezizzenni az állandó fagyoskodásba, vagy tényleg súlyosan paranoiás vagyok. De nézegettem a rock kocsma honlapját és hát megint láttam egy koncertfelvételt pár héttel ezelőttről azon a koncerten a pasim is ott volt, szóval rányomtam, hogy megnézzem, milyen volt. A felvétel tré volt, sötét, szemcsés, de azért kiszúrtam a pasimat az első sorokban. Szokásához híven sörösüveggel hadonászva a haverokkal karöltve kornyikált-ah jellemző. Aztán feltűnt egy nő, és tök úgy nézett ki, mintha a pasim átkarolva táncolna vele (mondom, hülye vagyok...). Többször megnéztem a felvételt és mindig ugyanazt láttam, na agy felborult, én meg kirongyoltam a másik szobába, az ágyon békésen tv-t néző páromhoz és telefonnal a kezemben vehemensen kérdőre vontam, hogy ki az a csaj, egyebek. Pasim tagadott, ez meg csak olaj volt a tűzre nálam. Kibeszélő show-ra jellemző ordítozás vette kezdetét, plusz ajtócsapkodás részemről.
Igen, néha ilyen utálatos hülyepicsa vagyok, de akit akár egyszer is megcsaltak az talán érti, mit írok most.
A bizalom, nehéz ügy ilyenkor...És vannak homályos foltok pasimnál az biztos.
Azóta valamelyest lenyugodtam és újra néztem a felvételt, találtam egy jobb minőségűt és hát igen...a pasim az jóval arrébb egyedül kornyikál, a csaj egy másik fickóval andalog *-* 
Én meg egy barom vagyok, akinek szemüveg kell.

Húzd arrébb a beled az útról, bazdmeg!!!

Üvöltötte a középkorú, bicajos nő a kb. középsulis csajra, aki a járdán téblábolt és épp hogy csak el tudott ugrani a veszettül száguldó jármű elől, majd értetlenül meredt a káromkodó nőre. 
Kedvesség az van a szeren, hiszen a karácsony a kertek alatt bakker *-*
Megjegyzem, a biciklis ment a járdán, mert hát hiába van szép bicajosút megépítve, némelyik agyhalott akkor is a gyalogosok között megy és még kaffog is, ha nem tűnnek onnan azonnal.
Ja, nekem is beszólt egy nő bevásárló központban, mert ledekkoltak ő, meg a barátnője, a fotocellás ajtó közepére, én meg nem vártam rájuk, hogy eldöntsék, mennek, vagy maradnak, és bementem. Meg rájuk hagytam a vartyogást is, túl ünnepi volt a hangulatom, hogy foglalkozzak velük.
Elkezdtem az ajándékok beszerzését, hétfőn a pasimmal,aki nem is annyira hisztizett be ettől. Micsoda haladás. Még hátravan pár dolog, a héten majd valahogy letudom azok megvásárlását is. Jó lenne, ha már csak a menünek szánt élelmiszerek maradnának jövő hétre. Továbbra sincs kedvem ehhez, de muszáj csinálni.
Mást nem nagyon tudok írni, csend van.
Karácsonyelő.
Várakozás a jobbra.

Grincsülés

Nem javult a hangulatom, a közérzetem valamelyest, bár még mindig köhögök és lett egy herpeszem is. A pasim a héten beteg volt, és hát milyenek a beteg férfiak? Hát igen, itt szívtuk egymás vérét.
J.-éknek lett egy új kiskutyájuk, mivel az előző sajnos elpusztult. Az új kedvenc, valami tündéri, azok a szemek...
Úgy volt, hogy elugrok H.-hoz, de pénteken esett az eső és amúgy is más elfoglaltságom volt.
A karácsonnyal még sehogy sem állok, gőzöm sincs, mi lesz a menü majd szenteste, és még csak listám sincs, hogy kinek mit vegyek, egy szaloncukrot,vagy csillagszórót sem szereztem be. Nyomaszt is rendesen, de folyton tologatom magam előtt, a karácsonyi bevásárlást, alapból utálok shoppingolni, ilyentájt meg főleg és hiába, hogy minden évben megígérem, jövőre már ősszel megveszek mindent és röhögök a sok idiótán, aki egymást taposva tolong az üzletekben, ez eddig nem jött még egyszer sem össze :( Pedig életmentő lenne jelenleg, mert 0% kedvem az egészhez, a hideg ráz tőle, én amúgy sem tudok jó ajándékokat venni, a hugom, na ő érti a módját, mindig mindenkinek szuper meglepit szerez, de ő imád is boltokba járni, meg az ilyen webshopokban is szívesen nézelődik. Na, én ennek pont az ellentétje vagyok, ugyebár.
Tudom, hogy a szeretetet ünnepeljük, de szeretni az év 365 napján kellene, nem csak most és véleményem szerint, megoldható lenne ennyi idegeskedés, rohangászás, agyalás, pénzköltés és feszültség nélkül is.
Nem hoz lázba a karácsony, meg az ezzel járó felhajtás és úgy alapjáraton az egész ünnep.
Hát ja. azt hiszem, egész tűrhető Grincs lennék.

Az otthon hidege és a lány, akit talán sosem szerettek igazán

Sikerült elvágnom az egyik ujjamat, így nehézkes a gépelés, de sebaj, boldogulok még.

A betegségem még mindig kísért, nátha és torokfájás képében és nem tudok érdemben erről nyilatkozni, mivel naponta változik az állapotom, van hogy egész jó, máskor meg mintha vissza estem volna.
És míg másnak a karácsonyvárásról szól ez a hónap, engem a sötét depresszió vett hatalma alá. Ráadásul, egyre hidegebbnek találom ezt a nyamvadt lakást, hiába fűtök, a régi nyílászárókon csak úgy süvít ki a meleg és süvít be a hideg. Két zokniban, két pulcsiban is majd meg fagyok és csak akkor jó, ha a konvektor mellett ülök, de az ugye lehetetlen.
És akkor a fürdés gyötrelmeiről nem is ejtenék szót (betűt).
Meg még ott van a lakás többi hátránya is, mire leírnám, nagyjából mindenki azt kérdezné, akkor mi az előnye? És hát igen, ez egy jó kérdés, mert jelen pillanatban rávágnám, hogy nagy büdös semmi! Azt hiszem, kevés dolgot gyűlöltem annyira, mint itt lakni.
Kegyetlen az egész és nekem nem mindig van erőm, kedvem ehhez. Ez az állandó fagyoskodás, a hiábavaló fűtés lefáraszt. Néha elkap az, hogy na jó, nekem most van elegem ebből a kicseszett romhalmazból és elhúzok innen, azonnal! De persze csak fejben egyszerű ezt levezetni. Nincs hova mennem, maradnom kell és a tavaszra koncentrálnom, amikor is tuti hogy elkezdem árulni ezt a kriptát. Még egy telet fizikailag nem bírok ki.
A hétvége amúgy csúcs szar volt :( Ugye úgy volt, hogy a pasim elvisz vacsorázni. Szombaton hamarabb végzett a melóval, örültem is, hogy így kényelmesen el tud készülni. De nem így lett, mert őkelme elhúzódott a haverokhoz és jó későn ért haza.
Én meg addigra tök ideg lettem és megkajáltam, ennek folyományaként, már nem voltam éhes. Ő meg már szomjas nem volt, mikor hazajött és összevesztünk a vacsora témán, hogy akkor most mi lesz, megyünk vagy sem. Végül vacsorázni nem mentünk el, de a térre, az adventi programokra kinéztünk. Hideg volt nagyon (már megint fázás yeah), meg sok ember és mindenféle italok, ételek. A forralt bort megkóstoltam, jó volt. Közben a koncert is elkezdődött és pasim persze megint produkálta magát, értsd első sorban pogózás és hangoskodás. Talált is magának ehhez társakat, de még ez sem lett volna olyan nagy baj. Egy cicababa kinézetű csaj nagy jampinak képzelte magát, folyton előttem ugrált pár centire, eskü aggódtam hogy a tűsarkú csizmájával rátapos a lábamra, valamint a haját is a pofámba rázta időnként. De ettől eltekintve, békésen iszogattam a forralt boromat, hallgattam a zenét (jó volt amúgy, rock feldolgozások), mikor is azt látom, hogy pasim egy vörös hajú ribivel táncikál. És hirtelen tök elromlott a kedvem. Egyszer már volt, hogy lebukott hogy a rock kocsma honlapján a koncert fotók között rábukkantam egy olyanra, mikor is egy konyakszőkével ropta, meg ugye előjöttek a kellemetlen és fájó megcsalásos események, meg hogy ha most ezt csinálja, pár méterre tőlem, akkor mi a francot csinál, ha nem vagyok ott ugye.
Na, szóval feljött a fejvizem, odacaplattam hozzá és közöltem, hogy hazamegyek és mielőtt bármit is reagált volna, sarkon fordulva ott hagytam.
Jó, lehet hogy nem így kellett volna cselekednem, de annyira felbosszantott!
Pasim persze utánam jött és jól letolt, elhordott mindennek, meg hogy a csajszi, csak egy haverja exe volt és hogy ha én nem lennék olyan unalmas és besavanyodott, akkor lehet velem táncolt volna stb.
Szóval ez az egész az én hibám volt, köszi. Nyilván nem vagyok hibátlan, de azért én sem lennék besavanyodott, ha néha foglalkozna velem, de ugye azon kívül, hogy kiszolgálom, mosok rá meg egyebek, nem nagyon néz ember számba, pl. beszélni vele nagyjából semmiről sem lehet. Szerintem a barátai ezerszer fontosabbak neki, mint én. Meg amúgy is vannak napok, mikor aludni jár haza. De én vagyok az unalmas,nem őt, nem érdekli, gyakorlatilag semmi, oks...
Hazafelé kiabáltunk egy sort egymással, mint egy béna celeb vagy reality show páros, aztán ennyi. Otthon felhívtam anyámat, szegény lehet hogy már aludt fél 11-kor de valakinek ki kellett, hogy öntsem a lelkemet. Szar volt sírva elaludni.
És rájöttem, az eddigi hosszabb kapcsolataimra visszatekintve, hogy igazából szerintem egyik pasim sem szeretett. Pedig nincsenek nagy igényeim, annyi hogy viszonozza az érzéseimet, és ne vágjon már át, ha lehetséges.
A mostani párom sem szeret, erre a nyakam rátenném, valamit biztos érez, hiszen akkor nem volna még itt, de a szeretet, messze áll tőle. És mi is messze állunk egymástól, egyre messzebb.
Na jó, talán narkomán az elején még szeretett, mikor szépeket mondott, törődött velem, órákat beszéltünk telefonon és mikor nem jött busza, gyalog indult el több tíz km-t, hogy velem találkozzon. Aztán persze ő is egy görénnyé vált, úgy beszélt velem mint a kutyával, örökké az anyjának adott igazat-aki ugye kezdetektől fogva megmondta nekem, hogy szétmarja a kapcsolatunkat-megcsalt, majd egy szép nap, míg én melóztam, kiürítette közös albérletünket és felszívódott.
A pasimra visszatérve, szarul esett az újabb húzása, még mindig szar érzések vannak bennem amúgy is, olyan balsejtelem félék, hogy megcsal és amikor így viselkedik, ezt le merném fogadni tutira.
Summa summárum: a tegnapi akár egy remek este is lehetett vona. De nem lett :(