Önbizalmatlanul

Én egyszerűen nem bírok megbarátkozni a valósággal, a hétköznapok egyhangúságával. Ha valami jó történik, ami kizökkent a megszokott és dögunalmas rutinból, utána rettenet nehezen találok vissza a jelenbe és magamhoz.
Voltunk családilag gyertyát égetni és ismét szó szerint kikapcsolódtam, csak ültem a kocsiban és hallgattam a zenét, néztem a tájat. A gyönyörű őszi színeket.
Na meg külön imádom a benzinkutas kávékat.
Táj...mikor a régi családi sírokhoz megyünk, a kis Isten háta mögötti falukban, ahol megállt az idő és minden csendes, békés, én úgy érzem, tudnék ott és úgy élni és ha rajtam múlna és nem kötne ide minden baromság, ehhez a nyomorék városhoz és elég erős lennék, itt hagyni mindenkit és mindent, na meg ha lenne pénzem, nem agyalnék, talán csomagolnék is. 
Mert talán változás kell. Máshol elkezdeni, vagy folytatni.
Mert most nem jó semmi, főleg nem tükörbe nézni. A pasimmal alig találkozunk, mert vagy dolgozik, vagy a haverokkal lóg, nagyjából aludni jár haza.
A barátokról nem beszélve, H. totál eltűnt, ahogy A. is csak ígérgeti, hogy ír. Nem hinném, hogy valamelyikük is hiányolna.
És a fogfájásom is előjött ismét :( Pedig idén már annyira nem akarok fogorvoshoz menni, beszereztem így hát gyógynövényes fogkrémet és szájvizet, hátha elkerülhetem ezt. És változatlanul nagy igazságtalanságnak tartom, hogy egyesek, akik nyíltan vállalják, hogy heti 2-3x mosnak fogat mégsem jártak fogorvosi rendelőben csak életükben kb. egyszer *-* Én meg itt szívok na...
Ma meg szembejött rám az utcán az a ribanc, akivel a pasim kavart. Tűzpiros kabátban és naciban, fehér csizmával, bájos volt, elővett a hányinger majdnem. Tudom, tudom bocsáss meg ellenségeidnek, meg minden, de nekem ez nem megy és azt hiszem, sosem fog, ki nem állhatom, kinyílik a bicska a zsebemben, ha meglátom, és örültem, hogy elhúztak vidékre, ám sajna néha-néha belebotlok, lévén kisváros ez :S Szóval jött, én meg elővettem a leglenézőbb pillantásomat, úgy mértem végig, ahogy elhaladt mellettem. 
De gyilkos pillantás ide vagy, oda, az a baj, hogy még így is lepukkantabb voltam nála, főleg a hajam iszonyat, ráférne egy festés, vágás. A cafka haja rendben volt persze. 
Egyszer úgy szeretnék jól kinézve elsétálni mellette, fölényes, "baszódj meg" nézéssel, ám ez még nem jött össze. Most is csak azt látta, mennyire ledurrant vagyok.

Na, megyek sajnálom magam máshol :( És szép, új lakásról, meg mindenféle apró-cseprő dologról álmodozom, pl. új parfümök ésatöbbi.