Péntek reggel a sötét úton ballagtunk a pasimmal. Hideg, nulla életkedv, álmosság. És akkor meghalljuk egy parkoló autóból az egyik kedvenc rockdalunkat (helyesebben, inkább pasimé, de én is szeretem).
Rögtön kipattant belőlem a többnyire időhiány miatt elnyomott rockercsaj és megállva a parkoló közepén (nem voltak még sokan, nyugi) ment a csápolás. Még jó hogy sötét volt, így vígan csinálhattam magamból hülyét...
Na jó, nem.
A rock örök.
Tudom, hogy eltűntem nagyon, de ez betudható a kevés időnek és a béka segge alatti kedvnek. Majd visszaszokom a gyakoribb írásra és készül az új fejezet is már.
Körülöttem nihil, minden barátnőm felszívódott, de a hugommal jót dumáltunk fb-n. Az is valami.
Isten hozott február, egy hónappal közelebb a tavaszhoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése