Nyár van, szenvedek a szobában

A hét elején volt egy kicseszett nagy vihar erre, ami kibaszta az áramot az egész házban. Isteni volt...kb. 9 óra a sötétben...Jobb híján mécsesekkel világítottunk, ravatalozó hangulat, a hűtő meg kiolvadt kicsit, reggel majdnem dobtam egy hátast, mikor kiléptem. És akkor a páratlan érzelmek, mikor kinézek az ablakon és látom, hogy a házban lakó csávó, meg a csaja, nagy csomagokkal megrakodva indul a rockfesztiválra...
Ah...cseppet sem lesz érvagdosós hangulatom :O
Írom ezt abban a szellemben, hogy ki sem hevertem a múlt heti dolgokat. De a francba is! Ez az agonizálás minden évben előjön, ha beindul a rockfeszt. Főleg az utolsó két nap a jó, de tökmindegy, mert úgysem leszek ott. Pasim dolgozik. Meg amúgy is...Itthon leszek és pont. Majd nekiállok befejezni a sztorim új részét, hogy tudjam publikálni hamarosan, legalább ennyi haszna lesz az  itthon töltött időnek :S
Véleményem tehát, szóval, illetve képpel:

Mint ha nem lenne holnap (de van másnap, ami irtó szar)

A buli szerintem jó volt! Nem szeretném bő lére ereszteni, jól éreztem magamat. Ott volt pasim jó pár barátja, sokat ismertem, meg volt pár ismeretlen is, egy csávó folyton odajött és fogdosódott, na őt már pasim meg akarta verni :D Lettek közös képek, de Isten óvjon mindenkit, hogy én azokat közzé tegyem :P
Meg ott volt J. is, akivel közösen piáztunk és kornyikáltunk. Vigadtunk rendesen és hát fogytak az alkoholok. Tudtam, hogy ezt másnap meg fogom bánni és hát így is lett, volt egy kemény másnapom, fetrengéssel és más nyalánkságokkal (részletektől mindenkit megkímélek) megspékelve.De bakker, akkor is megérte!!! Viszont tényleg nem való már nekem ez a túltolt pia+buli kombó, még most sem vagyok túlzottan a helyzet magaslatán.
És a héttől kezdődik a rockfeszt. Asszem, megpusztulnék ha nekem most egy hétig inni kéne, ha rágondolok is, a hideg ráz. Van, aki már előző hétvégén kiköltözött ahhh...Durva. Tőlünk is kérdezte pár ismerős, hogy megyünk e, de kategorikus nem, volt a válasz. Se kedvünk, se energiánk és főleg pénzünk nincs ilyesmikre. De aki ott lesz, az bulizzon nagyon jót!!!
És a végére hagytam, hogy lesokkolt a Linkin Park énekesének tragikus halála. J. írta fb-n ,el sem akartam hinni, múltkor Chris Cornell, most meg ő...
Nyugodjon békében!

Arccal a buli felé

Az előbb jelentősen megnyúlt az ábrázatom, a faszbukk ugyanis emlékeztetett arra, hogy pont x éve ezt és ezt csináltuk közösen Sz.-el. Sz.-el, aki már a kanyarban sincs...Jó mi? Savanyú is lett a képem. De összekapom magam, mert ugye jön a koncert és a rock and roll! Ennek jól kell(ene) sikerülnie. Majd jövök élménybeszámolni. Remélem nem rinyaáradat lesz belőle.Fő az optimizmus *-*
És tegnap véletlenül meghallgattam a Despacitot a tv-ben (tudjátok a Deszpászi tó Deszpász partjainál fekszik).
És...wow...húha...nahát...tényleg tök szaaaaaaar :P
De pánikra nincs ok...találtam egy hallgathatóbb verziot XD

Barátaim, jó hogy vagytok, avagy pozitiv nyári pillanataim

Vasárnap együtt lógtam A.-val. Azt hittem, megharagudott rám, mert furán reagáltam a bejelentésére, hogy kettő pasit tart. De szerencsére nincs harag, elhívott egy kis vasárnapi csavargásra. Viszonylag kora délelőtt találkoztunk és tök klassz volt végigmenni, a szinte néptelen úton, közben valahonnan harang szólt és  valahogy megérintett egy kis nyári gondtalanság, hogy milyen jó lehet, mindig ezt érezni és hülye módon nem figyeltem ezekre az apró, de fontos dolgokra. Fura, régen éreztem ilyet.
Jól elvoltunk amúgy, sétáltunk, röhögtünk. A. vett kaját a McDonaldsban. Hozzáteszem, életemben jó ha kétszer ettem ott. A kaja drága és nem valami nagy szám, de a kávéjuk az viszonylag klassz. Meg fagyiztunk is, finom olasz fagyit ettünk. És cuki kissrác szolgált ki.
A. titkos fickója megvan még, bár egy hét stratégiai szünetet tartottak, mert úgy tűnt a faszi nője megneszelt valamit, de azóta ismét minden a régi kerékvágásban folyik.
A. sokat változott az évek alatt, sokkal merészebb lett minden szempontból, de hát csinos, megteheti. Én meg kb. úgy nézek ki mellette a tornacipőmben, farmeremben, minimális sminkkel, katasztrófa hajzattal, mint egy szakadt hippi :D Ez van.
Mondjuk a jelleme alapban nem változott, és nekem amúgy is mindig az a szerény, visszafogott csajszi marad, akivel első nap a suliban összebarátkoztunk, úgy hogy az előtte lévő padban ültem le, H.-val együtt és megkérdeztem, milyen zenéket hallgat...
Apropó H., majd a héten vele is összefutok.
Meg rám írt B., is, ő az egy régebbi barátnőm, aki azóta belépett egy vallási szektába. Szerencsére nem akar rám erőltetni semmit. Megkérdezte, hogy hívhat e, de nekem pont nem volt alkalmas, így írtam neki, hogy tegyük át későbbre, de ezen valszeg megsértődött, mert elköszönt és lelépett. Sajnálom amúgy, bírtam őt, de már nagyon régen nem beszéltünk, ő marha messze lakik, az élete egész jól alakult, saját vállalkozás, plusz ez a szekta...Lehet, nem is igazán tudnánk miről beszélni. De persze egy próbát megért volna, de nem hiszem, hogy ezek után hív. Ha igen, akkor majd felveszem.
K. is hívott, ő külföldön lakik és pasi ügyileg ugyanolyan süllyedő csónakban evickélünk. Szóval vele van közös témánk.
J.-vel meg azon témáztunk a fakebukkon, hogy időn ők sem mennek a rockfesztre anyagi okok miatt, meg aztán a picilány is csak egy éves múlt.
Ja rockzene...a héten lenne a koncert, ahova elvileg mennék. Eddig úgy néz ki, megyek is, de nem vagyok feldobva és nem várom, mint máskor. Ez rosszat jelent?
A pasimmal kb. napi szinten összeveszek, későn jön haza, kisbarátkázik örökké, itthon meg alig mutatkozik. Ha meg igen, kötekedik, meg morog. Na, így menjek vele bárhova is?! Pfffff.
Mindegy, kedvet kell öntenem magamba, mert szerintem nyáron nekem ez a koncert lesz az első és egyetlen buli.
Tehát...hangolódásra fel!!!(lelkesfej)

Kiégett hajnal, kiégett gondolatok

Befestettem a hajam, az eredmény, kb. olyan, mint volt, hiába a jól hangzó fantázianevek mögött ugyanaz a szín van, jó annyira nem rossz, legalább jó illatú és fényes. Az is valami...
Hétvégén a pasim elárult...vagy nem is tudom mi a jó kifejezés erre. Röviden: volt egy koncert, amire talán elmehettünk volna, én akartam, igaz szar idő volt, esett az eső, meg hideg is lett estére, de gondoltam miért ne. Erre pasim lebeszélt, hogy úgysem lesz jó, maradjunk csak itthon. Aztán lelépett egy haverjához, akivel hogy, hogy nem, a koncerten kötöttek ki! Ott, ahova engem nem vitt el, mert hú de szar lesz, de a kicsi haverral már lehet menni, akkor nem gáz a rossz idő :S
Olyan részegen jött haza, felcsengetett hajnalban, tiszta kómás volt. Emiatt az éjszakám hátralévő része már rosszul és kevés alvással telt. Reggel punnyadtan és iszonyat rosszkedvűen keltem. Néztem a fb-t, ahol a narkomán exem azt írja, hogy mennyire szerelmes egy lányba és milyen régóta. És tudom, hogy nem rám értette, de arra gondoltam, bárcsak rólam írná *-* Nem a srác hiányzott, hanem az, hogy valakinek én is fontos legyek. Dühömben vajkrémes kenyeret és kolbászt ettem, míg a pasim édesdeden szunyókált 10-ig.Idilli volt :S :S
H. meg kért tőlem kölcsön zsét, aztán visszahozta, rá fél napra megint kérni akart. Komolyan, rajta sem igazodom már ki, de szerintem ő sem magán, kész van ő is frankón.
Az ő pasija is egy őstulok. Meg sokszor az enyém is.
Már nincs is annyira kedvem vele menni a júliusi rock koncertre. Nem tudom, majd még meggondolom.
Majd lesz új rész is hamarosan. Szeretek most írni és viszonylag könnyen is megy, szeretem ezt a sztorit, mert ahhhw...Billie...és ő...tudjátok...
Na jól van, nem rinyálok, inkább álmodozom tovább, mert az álmok legalább nem csapnak be.

STILL BREATHING (Mike/Billie Joe) pt. 03.

Beszéltem H.-val telefonon, ő is panaszkodott, hogy a gyerek megszületése óta a pasija tiszta gyökér lett, folyton kötekszik. Pl. háromnegyed 12-kor (este) találja ki, hogy H. csináljon neki rántott gombát. Hát normális, most komolyan?!?!
Az én pasim most nem bunkózott, mert tegnap nem volt jól, kidobta a taccsot, meg miegymás. Mára jobban lett, nyugi *-*
Férfiak.....ehw...
És szerintem gyorsasági rekordot döntve, hoztam az új fejezetet.

ONLY OF YOU:
I wish I could tell you
But the words would come out wrong
Oh if you only knew
The way I felt for so long
I know that we're worlds apart
But I just don't seem to care
These feelings in my heart
Only with you I want to share
The first time I caught a glimpse of you
Then my thoughts were only of you
Mike belekortyolt az asztalon gőzölgő kávéba, majd óvatosan körbe nézett a dolgozószobában. Mintha lenne még ott másvalaki is, rajta kívül. Aztán kiemelte a táskájából a fehér iskolai aktát. Gondosan maga elé fektette és nem hezitált, gyorsan szétnyitotta. Heves szívdobogás kerítette hatalmába, amint a  megpillantotta a fotót a legelső oldalon. Néhány másodpercre még a levegő is a tüdejében akadt. Vaktában tapogatva nyúlt a csészéje után és bele ivott a kávéjába. Aztán a porcelánt hanyagul lerakva, bámulta a színes fényképet. Billie Joe fotóját. Tudta, nem legális dolgot követett el, hogy elhozta a fiú iskolai dokumentumait, de nem is gondolkodott, csak kikereste az irattárból és a táskájába dobta.
- Billie Joe Armstrong…- olvasta félhangosan Mike, amikor végre el tudta venni a tekintetét a fotóról, amin persze legelőször a fiú zöld szemeit nézte, majd utána aprólékosan a többi részletet. Próbálta legyűrni a már-már kellemetlen szívdobogás érzését és ráfogni arra, hogy este kilenc után nem szabadna kávéznia.
Billie Joe…Most legalább megtudta, mennyi idős. Februárban töltötte a huszonegyet. Úristen, hiszen alig fiatalabb nála. Mike sóhajtott a felismeréstől és elégedetlenkedve csóválta a fejét, aztán gyorsan lapozott egyet.
Tizenhat éves korára már két középiskolából csapták ki és volt valami rendőrségi ügye is. Az apja kamionos volt, az anyja pincérnő. Ráadásul rossz környéken is élnek és öten vannak testvérek. Nem kétség, Billie súlyosan hátrányos helyzetű. Hozzávéve, hogy az apa már nem él és jelenleg az anya is beteg, Mike kezdte megérteni, hogy miért látja ilyen keveset a fiút az osztályteremben. Mióta volt az a számára különös és ambivalens beszélgetésük az osztályterem falain belül, hetek teltek el és Billie nem sűrűn mutatkozott az óráin. Pedig Mike mindig kereste az utolsó padban, ahol általában helyet foglal. Aggódott érte és nem ment ki a fejéből az a végtelenül szomorú pár perc, ami végül egy zavarodott és gyengéd ölelésben csúcsosodott ki. Még most is felborzolta a kedélyeit, izgatottnak és türelmetlennek érezte magát. Találkozni, beszélni akart ismét Billie-vel, de erre azóta sem került sor. Mike-nak fogalma sem volt arról, mit tehetne. Hirtelen mozdulattal vissza lapozott az első oldalra és tovább nézte a fotót, annyira sokáig, hogy ha lehunyta a szemét, már akkor maga előtt látta Billie sötét haját, az arcvonásait, számára érdekes színű szemeit.

- Francba. – suttogta tehetetlenül. Ekkor azonban nyílt az ajtó. Mike a tetten éréstől összerezzent és sebesen becsukta az aktát.   -Missy, megijesztettél. - dohogott, mikor meglátta nejét átlátszó, sokat sejtető hálóingjében.
- Drágám fél tíz múlt, nem akarsz feljönni a hálószobába? – simult be az ajtón a nő, kezében egy pohár vörösbort tartva.
- Még dolgoznom kell…- hárította el az invitálást Mike. Fájt a feje és nem igazán volt ráhangolva az erotikus programokra. Missy számára kegyetlen döntése, miszerint nem tartotta volna meg a közös gyereküket, még mindig fájdalommal töltötte el. Tudta, meg kellene bocsájtania az asszonynak, de nem ment neki.
- És meddig ? Napok óta ez megy. Bezárkózol ide és késő éjjelig itt ülsz! Mike, ez így nincs rendjén. Hiányzol…A munka megvár…- mérgelődött Missy és idegesítően vizslatta a férfit, aki végül csak beletörődve felsóhajtott.
- Mindjárt…Menj előre. – de látta, hogy Missy nem hisz neki. Sértődötten pislogott rá és kelletlenül indult az emeletre.
- Hát jó, tudod, hol találsz…- ezzel behúzta maga mögött az ajtót.
Mike megkönnyebbülten hátra dőlt a székén, talán negyed óra és Missy aludni fog. Most nem akar semmit, sem beszélgetni, sem ölelkezni. Nem tudta, mikor lesz újra a régi önmaga, csak egyedül akar lenni, ez minden. Szemei újból az asztalon lévő fehér fedeles papírkötegre szegeződtek, de ahelyett, hogy ismét kinyitotta volna, vett egy nagy levegőt és visszasüllyesztette a dokumentumot a táskájába.
- Milyen jó lenne egy szál cigaretta…- gondolta Mike sóvárogva, ahogy áttúrta az autó kesztyűtartóját, de persze nem talált semmit sem. Missy nyilván mindent kidobatott vele, mikor szentül elhatározta, hogy többet nem gyújt rá.
- Oké, nyugalom…- sóhajtotta dühösen és visszahajolt a kormányhoz. Unalmas, kora esti üresség vette körbe, de ő ideges volt, vibrálások futottak végig a testén. Már fél órája leparkolt a ház előtt, ahol az iskolai akta szerint Billie Joe és családja lakik. Már azóta figyelgette az átlagos, fehérre mázolt, kisméretű házat, ahol nem sok mozgást látott, eltekintve az ablakból kiszűrődő fényeket. Billie ma sem jelent meg az iskolában, Mike pedig úgy döntött, ellátogat hozzájuk és emlékezteti a fiút az ígéretére. Elhatározását szilárdan tartotta, de most hogy már csak méterek választották el a háztól, valahogy nem vélte ezt olyan jó ötletnek. Végül is Billie huszonegy éves, tudnia kell, mi a fontos neki. Vagy lehet hogy a családi körülmények miatt nem tud járni az iskolába. Sajnos vannak, akiket az életük kényszerít arra, hogy lemondjanak a tanulásról. És ő nem menthet meg mindenkit, nem lehet minden diák irányjelzője. Mike nem is értette, miért csinálja ezt. Miért jut eszébe mindig a fiú és miért ő az első, akit a szemével keres, ha belép a tanterembe ? Miért foglalkozik Billie tanulmányi kimenetelével ? Miért feszült ennyire és miért adna meg mindent, hogy most rágyújthasson ? Mike össze volt zavarodva. Kezeit a kormányra csúsztatta, hogy beindítsa a  járművet, de aztán inkább mégis össze szedte magát és kiszállt a kocsiból. Lezárta az autót és átgyalogolt az út túloldalára. Csengőt nem látott, de a ház kapuját nyitva találta, közepes termetű, láncra kötött kutya ugatta meg, de Mike kikerülte és végig sétált az elhanyagolt betonudvaron. Bentről csak a tv hangja hallatszott ki, ahogy megállt a szúnyoghálós kisajtó előtt. Hallgatózott, aztán határozottan kopogott néhányat és várt. Közben meg a szíve a torkában dobogott. Azt remélte, Billie nyit ajtót, de ehelyett egy idősebb nő bizalmatlan arca nézett rá csodálkozva a résnyire nyitott ajtón át.
- Jó estét. – köszönt halkan Mike.
- Jó estét. Segíthetek ? – kérdezte a nő nikotintól karcos hangján.
- Én Billie Joe-val szeretnék beszélni. A nevem Mike Pritchard, Billie egyik tanára az esti iskolából. – mutatkozott be zavartan a férfi.
A nő erre szélesebbre tárta az ajtót.
- Én az anyja vagyok, Billie most nincs itthon. – válaszolta szűkszavúan és nem éppen barátságosan, miközben összébb húzta magán a köntösét és zsebre dugta a kezeit. Tényleg betegnek látszott, az arca nyúzott, sápadt volt, a termete nagyon vékony.
- Dolgozik ? – kérdezett vissza Mike, mire a nő gúnyosan elmosolyodott.
- Nem uram, valószínűleg kocsmázik. A munkát már reggel befejezte, éjszakás műszakban volt. De nem képes hazajönni azóta sem. Ha annyira meg akarja találni, a sarki bárt javaslom, többnyire ott lébecol.
Mike őszintén meghökkent, zavarát nem is tudta mivel leplezni.
- Rendben, köszönöm. És ne haragudjon, amiért ilyenkor háborgattam. – motyogta és elindult kifelé. A nő hosszan nézett utána, majd megszólalt.
- Téved, ha azt gondolja, hogy egy kis lelkizéstől el jár majd az iskolába. Ha rám hallgat, nem pazarolja rá az idejét. Billie Joe egy mihaszna, kár vele vesződni, úgy sem lesz belőle semmi! – mondta még és megvetés áradt a szavaiból.
Mike nem is tudta, hirtelen mit mondjon, borzasztó volt ezt hallani. Egy anya, aki elég nyilvánvalóan feladta és nem várt a gyermekétől semmit.
- Azért teszek egy próbát. – jelentette ki bizonytalanul. A nő széttárta a karjait.
- Tőlem! Én mondtam előre, ne legyen meglepve…- ezzel meg sem várva, Mike mond e valamit, jó hangosan becsukta az ajtót. Mike pedig nem nagyon tudta mire vélni a viselkedését, de a nő egyértelműen dühös volt a fiára, talán nem ok nélkül. Hiszen ha már reggel végzett a munkával, régen otthon kellene lennie. Ehelyett a kocsmában ül. Lehet, hogy tényleg ennyire javíthatatlan a helyzet és hasztalan az igyekezete, nem ér célt az egésszel ? Mike visszaült az autóba és lassan elindult a lepusztult környéken, keresve hol az a bár, amit Billie anyja említett. Lerobbant házak suhantak el a szeme előtt, az épületeknél agyonhasznált autók parkoltak. Gyér bokrokat, piszkosszürke aszfaltot, szeméthegyeket látott és ez letaglózta, torkára forrasztotta a rosszallását. Ismét feléledt a sajnálata, aki így él, annak nem sok örömben lehet része, talán éppen ezért tölti a szabadidejét iszogatással. Az út jobb oldalán rövidesen feltűnt egy elhanyagolt csehó, aminek ajtaja felett, színüket vesztett neonfények hirdették a hely nevét. Mike leállította a kocsiját és elszántan közeledett a bár irányába. Néhány helyi alak érdeklődve mérte végig, ahogy belökte a viharvert ajtót és belépett. Szomorú félhomály, hangos rock zene, sűrű cigaretta füst fogadta és a pultnál, meg az asztaloknál italukat iszogató emberek. Mike elbizonytalanodott, olyan idegennek érezte ott magát, évek óta nem járt hasonló helyen, ráadásul a fiút sehol sem látta.
- Hello, ismeri Billie Joe-t? Tudja, hol találom? – hajolt a mellette dekkoló, meglehetősen ittas, idősebb férfihez. A fickó nagy szemeket meresztett rá, aztán mikor beugrott neki a válasz, a bár vége felé mutogatott.
Mike megköszönte és el is indult a megadott irányba, kerülgetve az útjába akadó részegeket. Ahogy beljebb ment, a fények úgy tűntek egyre jobban el és a zene is sokkal halkabban hangzott a helyiség ezen pontjáról. Egymás mellé tolt fapadokat látott, amin illuminált emberek ültek temérdek üres italos üveggel, cigis dobozzal körbe véve. De mielőtt teljesen elképedt és eltanácstalanodott volna, a fülét hangoskodás ütötte meg. folyt. köv...

A rossz buszra szállás, avagy sic transit gloria mundi part 2

Még ki sem hevertem a sokkot, hogy A.-nak van egy másik pasija a meglévőn kívül (és anyám nem volt meglepve, azt mondta, igaza van a csajnak és csodálkozik, hogy nekem még nincs más a pasimon kívül...hát kössssssz.), jött a másik durvaság.
Épp az erkélyen dekkoltam, mikor észrevettem Sz.-t pilinkélni az úttesten egy fószer társaságában. Miután leesett hogy tényleg ő az, elkezdtem neki kiabálni, először nem vett észre, aztán mikor igen, úgy tett, mint aki nem hallja. De nem adtam fel, kitartó voltam, pedig pasim is kiszólt a szobából, hogy hagyjam már, látom hogy nem akar észrevenni.
Nagy nehezen végre kegyeskedett odajönni a pasival együtt. Az első, amitől ledöbbentem, hogy konkrétan hót koki volt, a lábán nem állt. Az ürge nem különben. Róla kiderült, hogy Sz. új pasija már hónapok óta.
WTF?! Hát hova lett az eddigi, az a selyemifjúcska???! (aki órákat ült a tükör előtt a haját igazgatva, meg mélyen dekoltált rózsaszín pólókat hordott)
Ez a csávó az ellentéte volt, foga nuku, csöves ruhák, nejlonszatyor és olyan fej, hogy tuti keményen drogozik, vagy anno nagyon tolta a cuccot.
Próbáltam velük beszélgetést kezdeményezni, de nem jött össze. Ők valahol a rózsaszín unikornisok okozta szivárványszínű ködben lebegtek, magyarán készen voltak, mint a matekházi *-*
Egy épkézláb mondatot nem bírtak kinyögni, csak röhögtek idiótán, már nekem volt kínos.
Meg frusztráló.
Így inkább elköszöntem tőlük és bejöttem a lakásba.
Mi a franc lett azzal a szépen sminkelt, fősulit végzett igényes csajjal?! Aki most előttem állt, vagyis próbált állni, de ugye fucking gravitáció..., eléggé le volt durranva a legutóbbi találkozásunk óta.
És a pasija, már ha ez a tag egyáltalán az...hát az tuti valami hajléktalan volt, vagy nem tudom. D eez nagyon gáz volt...Nem írom, hogy most mekkorát csalódtam Sz.-ben, mert benne már évek óta csalódom, ahogy pasim mondaná, ő nem a barátnőm, mert csak akkor volt ott, ha ingyen piához juthatott. De ez valahol ismét csak szomorúsággal tölt el. Majdnem mint A. titkos kapcsolata. Komolyan, mindenki megőrült vagy mi? Úgy érzem, rossz buszra szálltam mostanság, de próbálom értelmezni a "menetrendet".
A hétvégén amúgy nem sok értelmeset csináltam. Vagyis de, a drága párom kérésére krumplilángost és ahhoz képest, hogy most először próbáltam meg ilyet kotyvasztani, már el is fogyott :P Hehe, tudok, vagy tudok XD
És megnéztem a tv-ben a Ments meg uram-ot, már ezer éve meg akartam nézni, utoljára sulis koromban láttam. És most is megrázott, bőgtem a végén. A színészek zseniálisak voltak, Susan Sarandon és Sean Penn iszonyat jól alakított. Isteni film.