Elakadt a szavam...

Már jó régóta nem írtam, de időm nem igazán van. Tombol a hőség, elvagyok. Lesz júliusban egy rock koncert, amire menni akarok, úgyhogy most arra gyűjtök, illetve drukkolok, hogy pasimat rá tudjam venni, hogy elkísérjen.
Szombaton a meleg+boroskóla kombináció kissé megártott. És félspiccesen itthon röhögtem a Végső állomás c. filmen, ami úgy alapból, meg józanul felbasz. Aztán belájkoltam egyik exem, a narkomán srác egyik bejegyzését, ójaj...meg pffffffffff...tudom, én a szánalmas *-* *-*
Vasárnap meglátogattam a rokonunkat és nem elég, hogy rekkenő volt a hőség, még a busz is tele volt, mert egy csorda öreglány tartott hazafelé az éves öregasszony találkozóról. A buszra is úgy tolakodtak fel, egyik oldalba könyökölt majdnem lerúgtam.
A rokonunk megvan, úgy-ahogy, jobb és rosszabb periódusok kergetik egymást.
Összefutottam A.-val és dumáltunk kicsit. Mondott pár kurva meglepő dolgot, amin azóta is csak kattogok és kattogok, meg agyalok, hogy hol maradtam már megint le (amúgy sehol, csak ritkán találkozunk). Szóval nem véletlenül fejtegette anno, hogy az egyik volt pasijával chatelgetnek erről-arról és hogy milyen jó a srác még mindig nála. Azóta találkoztak is, de nem volt köztük semmi. Meg egy másik sráccal is sütizett, de az is csak ennyi volt. Nem úgy egy harmadik delikvenssel, akivel konkrétan hónapok óta összejárnak és elvárások nélküli szexkapcsolatban vannak, mivel a srác szintén kapcsolatban él.
Mikor ezt meghallottam, majdnem hanyatt vágtam magam a negyven fokos flaszteron.
Hogy mi a jó élet van?! Ez komoly?! A. meg egy szerető?! Woahhh...ez...és nem találtam a szavakat. A fejemben kínos csönd, de makogtam valamit. A. mondta, hogy nem boldogok a párjával, de a közös  ház, meg a közös sok-sok év miatt, most egyelőre nem hagyja ott. De csak egyelőre...mert hogy ő nem itt és vele képzeli el a jövőjét. Úgy éreztem magam, mint akit pofán vágtak. És végülis ez így van, keményen odabaszott az igazság. Mert én nem sejtettem, hogy ekkora nagy a baj. Ő és a párja teljesen harmonikusnak látszottak kívülről és bár a múltkori exes eszmefuttatás kicsit elbizonytalanított, de ugye mindenki eljátszadozik rosszabb napjain a "mi lenne ha esetleg..." síkon. A. azt mondta, mindenkinek kellene egy szexpartner, aki megadja azt, amire szüksége van és újdonságot ad a szürke hétköznapokra.
Vallja most ezt egy olyan csaj, aki régebben elképzelhetetlennek tartotta. Jó, én sem játszom az álszentet, mert én is tettem ilyesmiket régi kapcsolataimban, meg hát ki vagyok én, hogy bíráljam a legjobb barátnőmet, az életét egyes-egyedül ő látja objektíven.
Nem fér a fejembe ez az egész. Olyan szépek voltak együtt. Olyan szépek most is...Mi a franc történt velük? Meg úgy általában a jónak és tartósnak hitt dolgokkal?
Ez szomorú...

Így múlik el a világ dicsősége.