Gatyarohasztó meleg, a gépem gyakori kikapcsolása, sulis fiatalok kocsma előtti hányása fényes nappal (tegnap láttam), szóóóóval számmertáááájm :D
És hoztam a sztorimat.
Pár dolog elöljáróban:
- Meg sem lepődtök, hogy slash, gondolom XP
- OC, AU, angst, ilyesmik
- Billie Joe-Mike (BIKE haha)
- Kilencvenes évek (yeah)
- Tanár-diák viszony
- Lesz itt minden (vagy majd kiderül)
- Nem vagyok normális
- Nézzétek el a hibákat, felbasz a lassú gépem, aztán meg elfelejtem kijavítani, bocs
- Folyamatos feltöltés lesz, vagyis nyáron biztos el leszek vele, ahogy tudom frissítgetem
- Bocs, akinek a lelkivilágába gázolok, meg minden, de nem szereted, nem olvasod, oszt ennyi
WHEN I COME AROUND:
I heard you crying loud,
All the way across town
You've been searching for that someone,
And it's me out on the prowl
As you sit around feeling sorry for yourself
Délután öt óra körül járt az idő. Az iskola épületében az ilyenkor szokásos csend és kihaltság honolt. Mike gondterhelten sóhajtva tolta arrébb íróasztalán a javításra váró dolgozatokat, akár hogy is próbált, nem tudott koncentrálni. Figyelmét elvonta a saját, nyomorúságos magánélete, amiből jelen pillanatban nem látta a kiutat.
Mike nem volt boldog. Nagyon nem. Igyekezett, de nem ment neki. Ő mindig próbálkozott, mindent úgy tett, ahogy kellett, ahogy helyes volt. Világ életében egy átlagos fickónak tartotta magát, akinek kiszámíthatóan haladt az élete. De nem is bánta, szüksége is volt az effajta biztonságra. Születésekor drogfüggő anyja magára hagyta, apját sosem látta, ha nagyszülei nem veszik magukhoz, ki tudja, mi történik vele. Szeretetben és gondoskodásban nevelték és Mike, hogy háláját feléjük kifejezze, kívánságuknak megfelelően, tanárnak tanult. Ez nem esett túlzottan nehezére, amúgy is érdekelték az emberek, szeretett volna a fiatalok jövőjének egyengetésében részt venni. Úgy érezte, ő is sokat tanulhat a diákoktól. Még középiskolában ismerte meg Missyt, aki pár év jegyesség után a felesége lett. Egy kis házat béreltek a közelben és az esküvővel egy időben, Mike állást kapott a helyi középiskolában, ahol azóta is dolgozott. Tehát minden adott volt az általa elképzelt tökéletes élethez, amit Mike mindig is kívánt. De a gondtalanság kék egére sűrű, sötét felhők kúsztak, mikor Missy váratlanul teherbe esett és bár Mike nagyon örült a hírnek, a lány teljesen másképp vélekedett a gyerekvállalásról. Túl korainak tartotta, még a karrierjére akart összpontosítani. Éjjeleket át veszekedtek, mindketten szilárdan kitartottak a saját véleményük mellett, Mike családot akart, mert neki nem adatott meg ez, a szó klasszikus értelmében, Missy pedig feljebb akart lépni a cég ranglétráján, számára egy gyerek túl nagy elköteleződést jelentett. Mike önzőnek tartotta ezt a dolgot és már a válás gondolata is megjelent a fejében, mikor a felesége váratlanul elvetélt. Missy nem bánta, Mike viszont nagyon, ugyanakkor kínozta a bűntudat, hogy fontolgatta a válópert és bár ezt nem mondta a feleségének, mégis gyötörte a tény. Nehezen tért napirendre felette, a meg sem született gyermek emléke pedig szinte minden nap fájdalmasan kísértette. A munkába sem menekülhetett, hogy felejtsen. Leépítések voltak a középiskolában, ebben a tanévben nem kapott saját osztályt, csak az esti iskolásokat, akikből már most elege volt. Az osztályát javarészt idősebb munkanélküliek és otthon ülő többgyerekes anyák alkották, akik többnyire pár óra után nem is jöttek többet, érdektelenségük frusztrálta Mike-ot. Azonkívül teljes volt a káosz tehát életének minden területén. Kiutat nem látott.
Megcsóválta a fejét és a terem falán lévő órára pillantott, talán haza kellene indulnia. Haza, az üres házba és várni Missyt, aki bizonyosan ma is későn jön. Mike minden napját ezek a momentumok töltötték ki. Rezignált vergődés sikertelen házasságában és a sok újat nem tartogató munkájában. Ez súlyként nyomta a lelkét és olykor már az ágyból sem akart felkelni, csak aludni szeretett volna. Átaludni egy egész életet, míg valami jobbra nem ébred.
Összeszedte az asztalon heverő papírokat és a táskájába gyömöszölte. Ekkor halk kopogás törte meg a délutáni csendet. Mike felkapta a fejét, ilyen későn már nem számított arra, hogy bárki is lehet még az iskolában. A félig nyitott ajtóban egyik tanítványa állt.
- Jó napot, tanár úr, bejöhetek? – kérdezte félénken.
Mike meglepődött, de tétován bólintott, a fiú pedig belépett és a tanári asztalhoz sétált.
- Azt hittem, már nem is lesz itt. – kezdett bele, majd elhallgatott.
- Igen, épp menni készültem. Szóval, mit tehetek érted, Billie Joe? – érdeklődött a férfi futólag a srácra pillantva.
Billie Joe…Mike már az első napokban kiszúrta magának, az alacsony, fiatal, sötét hajú fiút. Igazából fogalma sem volt, mit gondoljon róla. Furának tartotta. Billie mindig az utolsó padban ült. Tanulásban nem állt a helyzet magaslatán, a legtöbb tesztje elégtelen lett és általában nem hozta a tankönyveit sem. Túl szétszórt volt, gyakran késett, az utóbbi időkben meg már be sem járt a tanításra. Mike szerint, ő is csak egy volt, a hirtelen fellelkesült, aztán elmaradozó tanuló közül. Ezért is lepte meg, hogy most a teremben látja.
Billie zavartan nézett hol rá, hol a tanterem padlójára.
- Javítani szeretnék. – felelte végül.
Mike felvonta a szemöldökét, eddig nem úgy tűnt, hogy Billie számára fontos a tanulás.
- Javítani?! Ha emlékezetem nem csal, két hete be sem jársz az órákra és fontos teszteket hagytál ki. – jegyezte meg felháborodva.
Billie egyet értően bólogatott.
- Tudom, de dolgoznom kellett, több műszakot vállaltam. Munka után pedig a testvéreimre vigyáztam. Édesanyám beteg lett…- és elcsuklott a hangja. Mike rögtön sejtette, hogy nem egy kis megfázás az, amit Billie említett, hanem valami sokkal komolyabb.
- Őszintén sajnálom. – suttogta részvétteljes hangon, megütközve Billie szemének erős csillogásán és kínlódásán, ahogy harapdálja az ajkát, mert a sírás fojtogatja. Mike szíve összeszorult és szigora rögtön elpárolgott. A táskájába nyúlt és néhány papírlapot keresett elő.
- Nos, ez a mai lecke, és itt a múlt heti teszt is. Oldd meg a feladatokat otthon, vedd át a tankönyvben lévőket is és megírhatod a dolgozatot. – tolta Billie elé a papírokat. A fiú arcán hála tükröződött.
És hoztam a sztorimat.
Pár dolog elöljáróban:
- Meg sem lepődtök, hogy slash, gondolom XP
- OC, AU, angst, ilyesmik
- Billie Joe-Mike (BIKE haha)
- Kilencvenes évek (yeah)
- Tanár-diák viszony
- Lesz itt minden (vagy majd kiderül)
- Nem vagyok normális
- Nézzétek el a hibákat, felbasz a lassú gépem, aztán meg elfelejtem kijavítani, bocs
- Folyamatos feltöltés lesz, vagyis nyáron biztos el leszek vele, ahogy tudom frissítgetem
- Bocs, akinek a lelkivilágába gázolok, meg minden, de nem szereted, nem olvasod, oszt ennyi
WHEN I COME AROUND:
I heard you crying loud,
All the way across town
You've been searching for that someone,
And it's me out on the prowl
As you sit around feeling sorry for yourself
Délután öt óra körül járt az idő. Az iskola épületében az ilyenkor szokásos csend és kihaltság honolt. Mike gondterhelten sóhajtva tolta arrébb íróasztalán a javításra váró dolgozatokat, akár hogy is próbált, nem tudott koncentrálni. Figyelmét elvonta a saját, nyomorúságos magánélete, amiből jelen pillanatban nem látta a kiutat.
Mike nem volt boldog. Nagyon nem. Igyekezett, de nem ment neki. Ő mindig próbálkozott, mindent úgy tett, ahogy kellett, ahogy helyes volt. Világ életében egy átlagos fickónak tartotta magát, akinek kiszámíthatóan haladt az élete. De nem is bánta, szüksége is volt az effajta biztonságra. Születésekor drogfüggő anyja magára hagyta, apját sosem látta, ha nagyszülei nem veszik magukhoz, ki tudja, mi történik vele. Szeretetben és gondoskodásban nevelték és Mike, hogy háláját feléjük kifejezze, kívánságuknak megfelelően, tanárnak tanult. Ez nem esett túlzottan nehezére, amúgy is érdekelték az emberek, szeretett volna a fiatalok jövőjének egyengetésében részt venni. Úgy érezte, ő is sokat tanulhat a diákoktól. Még középiskolában ismerte meg Missyt, aki pár év jegyesség után a felesége lett. Egy kis házat béreltek a közelben és az esküvővel egy időben, Mike állást kapott a helyi középiskolában, ahol azóta is dolgozott. Tehát minden adott volt az általa elképzelt tökéletes élethez, amit Mike mindig is kívánt. De a gondtalanság kék egére sűrű, sötét felhők kúsztak, mikor Missy váratlanul teherbe esett és bár Mike nagyon örült a hírnek, a lány teljesen másképp vélekedett a gyerekvállalásról. Túl korainak tartotta, még a karrierjére akart összpontosítani. Éjjeleket át veszekedtek, mindketten szilárdan kitartottak a saját véleményük mellett, Mike családot akart, mert neki nem adatott meg ez, a szó klasszikus értelmében, Missy pedig feljebb akart lépni a cég ranglétráján, számára egy gyerek túl nagy elköteleződést jelentett. Mike önzőnek tartotta ezt a dolgot és már a válás gondolata is megjelent a fejében, mikor a felesége váratlanul elvetélt. Missy nem bánta, Mike viszont nagyon, ugyanakkor kínozta a bűntudat, hogy fontolgatta a válópert és bár ezt nem mondta a feleségének, mégis gyötörte a tény. Nehezen tért napirendre felette, a meg sem született gyermek emléke pedig szinte minden nap fájdalmasan kísértette. A munkába sem menekülhetett, hogy felejtsen. Leépítések voltak a középiskolában, ebben a tanévben nem kapott saját osztályt, csak az esti iskolásokat, akikből már most elege volt. Az osztályát javarészt idősebb munkanélküliek és otthon ülő többgyerekes anyák alkották, akik többnyire pár óra után nem is jöttek többet, érdektelenségük frusztrálta Mike-ot. Azonkívül teljes volt a káosz tehát életének minden területén. Kiutat nem látott.
Megcsóválta a fejét és a terem falán lévő órára pillantott, talán haza kellene indulnia. Haza, az üres házba és várni Missyt, aki bizonyosan ma is későn jön. Mike minden napját ezek a momentumok töltötték ki. Rezignált vergődés sikertelen házasságában és a sok újat nem tartogató munkájában. Ez súlyként nyomta a lelkét és olykor már az ágyból sem akart felkelni, csak aludni szeretett volna. Átaludni egy egész életet, míg valami jobbra nem ébred.
Összeszedte az asztalon heverő papírokat és a táskájába gyömöszölte. Ekkor halk kopogás törte meg a délutáni csendet. Mike felkapta a fejét, ilyen későn már nem számított arra, hogy bárki is lehet még az iskolában. A félig nyitott ajtóban egyik tanítványa állt.
- Jó napot, tanár úr, bejöhetek? – kérdezte félénken.
Mike meglepődött, de tétován bólintott, a fiú pedig belépett és a tanári asztalhoz sétált.
- Azt hittem, már nem is lesz itt. – kezdett bele, majd elhallgatott.
- Igen, épp menni készültem. Szóval, mit tehetek érted, Billie Joe? – érdeklődött a férfi futólag a srácra pillantva.
Billie Joe…Mike már az első napokban kiszúrta magának, az alacsony, fiatal, sötét hajú fiút. Igazából fogalma sem volt, mit gondoljon róla. Furának tartotta. Billie mindig az utolsó padban ült. Tanulásban nem állt a helyzet magaslatán, a legtöbb tesztje elégtelen lett és általában nem hozta a tankönyveit sem. Túl szétszórt volt, gyakran késett, az utóbbi időkben meg már be sem járt a tanításra. Mike szerint, ő is csak egy volt, a hirtelen fellelkesült, aztán elmaradozó tanuló közül. Ezért is lepte meg, hogy most a teremben látja.
Billie zavartan nézett hol rá, hol a tanterem padlójára.
- Javítani szeretnék. – felelte végül.
Mike felvonta a szemöldökét, eddig nem úgy tűnt, hogy Billie számára fontos a tanulás.
- Javítani?! Ha emlékezetem nem csal, két hete be sem jársz az órákra és fontos teszteket hagytál ki. – jegyezte meg felháborodva.
Billie egyet értően bólogatott.
- Tudom, de dolgoznom kellett, több műszakot vállaltam. Munka után pedig a testvéreimre vigyáztam. Édesanyám beteg lett…- és elcsuklott a hangja. Mike rögtön sejtette, hogy nem egy kis megfázás az, amit Billie említett, hanem valami sokkal komolyabb.
- Őszintén sajnálom. – suttogta részvétteljes hangon, megütközve Billie szemének erős csillogásán és kínlódásán, ahogy harapdálja az ajkát, mert a sírás fojtogatja. Mike szíve összeszorult és szigora rögtön elpárolgott. A táskájába nyúlt és néhány papírlapot keresett elő.
- Nos, ez a mai lecke, és itt a múlt heti teszt is. Oldd meg a feladatokat otthon, vedd át a tankönyvben lévőket is és megírhatod a dolgozatot. – tolta Billie elé a papírokat. A fiú arcán hála tükröződött.
- Köszönöm tanár úr. – mondta fátyolos hangon.- Kérlek, próbáld komolyan venni a tanulást, nagyon le vagy maradva és komoly gondok vannak a helyesírásoddal is. – figyelmeztette végül Billie-t.
- Rendben. – mondta erre ő hevesen bólogatva, aztán csak a lépteik visszhangoztak az üres folyosón.
Hirtelen hűvösség csapta meg Mike arcát, ahogy kiért az iskolából. Meglepve realizálta, hogy kicsit már kezdett sötétedni. A borús szürkeségben csak a sötét narancs lámpafények adtak egy kis élénkséget. De minden olyan elhagyatott volt, egy lélek sem mászkált a parkolóban. Mike előkotorta slusszkulcsát és Billie Joe-ra nézett. A fiú pont egy szál cigarettát rakott a szájába.
- Dohányzol ? – lepődött meg Mike és kilelte a hideg, amikor Billie meggyújtotta a cigarettát. Jó maga is évekig cigizett, de felesége kívánságára leszokott, igaz sokat gyötrődött és a mai napig küzdött a cigaretta iránti vágyával.
- Tudom, nem kellene. – szabadkozott Billie megilletődve és a tanárja elé tartotta a cigarettás dobozt, de Mike nemet intett és csak figyelte, ahogy újra a szájához emeli a cigit és mélyet szív belőle. Tudta, meg kellene erősítenie, amit Billie az előbb mondott, de csak elnézően ingatta a fejét.
- Ez itt a kocsim. Esetleg elvihetlek egy darabon? - bökött az előttük álló régi, fekete járműre. Billie csodálkozva nézett az autóra, majd Mike-ra, látszott rajta, hogy nem tudja mit feleljen. Mike megállapította, mennyire zöldek a szemei. Különösen zöldek. Ez volt a legzöldebb zöld, amit valaha látott. A feje szédülni kezdett és forróság jelent meg az arcán. Tekintete Billie szemeiről a szájára vándorolt, aztán az arcát vizsgálgatta a gyér világításban, észre vette a fiú fülében lévő karikát is, amiről nehezen tudta levenni a tekintetét. Billie érzékelhette a kitartó pillantásokat és úgyszintén másodpercek alatt elpirult.
- Köszönöm, munkába megyek. – hadarta és eltaposta a cigarettát. Megvárva, míg a tanár kinyitja az autó ajtaját és beszállt mellé. Majd ámulva nézte a műszerfalon lévő fotót, Missy képével. Aztán óvatosan Mike kezére pillantott és csak bámulta a jegygyűrűt. Kérdések látszottak a szemében, amit valószínűleg nem mert feltenni.
- Ő a feleségem. – mondta Mike, Billie bólogatott, de nem szólt, így a férfi beindította a motort és a kocsi kikanyarodott a parkolóból.
- Mondd, merre menjek. – kérte halkan Mike és igyekezett az útra figyelni, de pár dolog nem hagyta nyugodni. Billie feszülten ült mellette és egyre csak őt nézte, ahogy Mike is időről-időre rátekintett, majd mindketten elkapták a pillantásukat.
- Itt kell bekanyarodni. A gyárban dolgozom. – mondta egy idő múlva Billie.
- A gyárban ? – hökkent meg Mike.
Gyár. Több műszak, kemény fizikai munka, kevés fizetés. Ez a fiú tényleg nagyon rá lehet szorulva a pénzre. Mike gyomra összeugrott.
- Meg lehet szokni. – tette hozzá Billie, mert észrevette a tanár csodálkozását.
- Biztos, hogy lesz így elég időd a tanulásra? – aggályoskodott Mike.
- Majd este tanulok, ha a többiek alszanak, vagy ha nincsenek otthon. – válaszolta erre Billie. De Mike sejtette, nem ilyen könnyű ez a helyzet.
- És édesanyád ? – csúszott ki Mike száján a kérdés, amit már rögtön meg is bánt. Nem akart bele gyalogolni senki életébe.
- Volt nemrég egy műtét, most kezelésekre jár. Sajnos sokat van a kórházban. – hajtotta le a fejét Billie, látszott hogy nem akar erről beszélni, így a tanár témát váltott.
- Hányan vagytok testvérek? – kérdezte.
- Öten. – jött habozva a felelet.
- És te vagy a legidősebb? – kíváncsiskodott Mike, bár érezte, talán valóban nem kellene ennyire faggatni a fiút.
Billie elmosolyodott és megrázta a fejét.
- A második, de a nővérem már nem él velünk, van saját családja.
- Édesapád?
A mosoly egy szempillantás alatt a semmibe tűnt és helyét nehéz szomorúság vette át.
- Apa hét éve meghalt. – válaszolta fájdalmasan Billie és szinte elsápadt, ahogy ezeket a szavakat mondta.
- Ne haragudj. - Mike annyira bénának érezte magát, amiért folyton bocsánatot kér, ahelyett hogy gondolkodna, mielőtt kérdez.
Időközben a jármű megérkezett a gyár sötéten magasodó épületéhez. Mike leállította a motort és egy percig csak ültek a csendben. Hallotta a fiú halk lélegzetvételét és látta, hogy az ablakon keresztül szemléli a lehangoló környéket. Tudni szerette volna, mit gondol, de nem akart újabb, sebekbe tépő kérdéseket feltenni.
- Ne haragudj, hogy ennyit kérdezek. Csak érdekel, miért nem tudsz rendesen járni a tanításra. – szólalt meg végül Mike.
- De hát nem haragszom. – Billie elnézően vont vállat.
- Ha bármiben tudok segíteni, csak szólj…- Mike mereven figyelte a kormányt és sajnálat ébredt benne a fiú iránt. Aki most egy hosszú műszakot fog kezdeni, ellentétben vele, mert ő haza megy, a tv előtt ül a kedvenc ételével és ha szerencséje van, Missy is időben jön. Lelki ismeret furdalása támadt. Nem tartotta igazságosnak az egészet.
- Éppen eleget segített tanár úr, hiszen adott egy második esélyt. – Billie ismét mosolygott és ez mosolyra késztette a férfit is. Mosolyra, ami megmelengette belülről és arra gondolt, milyen régóta nem mosolygott szívből, őszintén.
- Ennek örülök, remélem élni is fogsz ezzel a lehetőséggel.
Billie kinyitotta az autó ajtaját.
- Mindenképpen. Köszönöm a fuvart, jó éjszakát! – és kiszállt a járműből.
Mike arca lángvörös lett.
- Neked is Billie Joe.
A fiú gyorsan átszaladt az úttesten és a gyár kapujából visszaintegetett. Mike még ült ott vagy két percet a kocsijában, aztán haza felé indult.
Folyt.köv...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése