Úgy kezdődött, hogy anyám péntek délután beállított és egy Sid Vicious-t ábrázoló póló volt rajta, úgy hogy ő erről nem tudott XD De felvilágosítottam, ugyanakkor kifejtettem, hogy milyen marha mázlista, hogy ilyen cuccot hordhat.
Pasim a három napból kettőt melózott, így hogy elüssem az időt a telefonomon hallgattam mindenféle zenét, főleg a nosztalgia szellemében. És főleg Green Day-t, már a régieket, meg néztem sok-sok koncertfelvételt, több mint húszéveseket, meg a nagy Woodstock-i sárdobálós fellépést. Áh, jó volt nagyon!!! Írtam már, hogy Billie milyen iszonyúan, kibebaszottul szexi volt???Szerintem igen! :D
Oké, megnéztem a Jesus of suburbia klipet is és arra jutottam, hogy ebből is milyen tökjó sztorit lehetne írni, na majd egyszer talán...
És elkezdtem írni valamit, amit talán hamarosan posztolni is fogok (ha nem gondolom meg magam), most még finomítgatom, de halad a dolog.
Kell a zene, meg az írás, hogy ne kattogjak folyton a rokonunk egyre válságosabb állapotán, meg hogy ne harcoljak a lelkiismeretemmel, mert abba bele lehet őrülni.
Nem vagyok vidám, keserűséget és szomorúságot érzek belül. Kérdeztem anyámat, hogy lehet így élni a mindennapokat, mire azt mondta, nem tehetünk mást, hát ja...
Ja, szombat délután kicsit csavarogtunk, volt jégkrém+gyümölcsös sör. Hangolódás a nyárra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése