Már bocs, de tényleg...Hétvégén elment a boltba és milánói szósz helyett hozott ilyen édes-savanyú mártást, amit sem ő, sem én nem szeretünk.
Mostanság nem ez az első, amit benéz. Kéne már neki egy szemüveg, tényleg.
Szóval ez az édes-savanyú izé nem jött be, mint a lecsó, csak rosszabb. A lecsót sem szeretem, szóval így ettünk májkrémes kenyeret. Na, jó én magamba erőltettem egy pár falat édes-savanyú mártásos tésztát, a látszat kedvéért...
Valahogy a kedvem is ilyen, mint ez a -most már hűtőben hallgató- mártás (majd anyámnak oda adom, elvileg ő kedveli). Hol jó, hol kevésbé jó.
Meg amúgy langyos és unalmas. Nem történik semmi különös, vagyok és élem az életemet. Még mindig rendezkedem a lakásban, ráadásul lettek "háziállataink", vagyis bogarak, akiket nem hiányoltam. Egyelőre nem tudom, honnan jönnek, de én összeszedem őket, felseprek, felmosok és kb. két óra múlva megint ott vannak. Szerintem a laminált alól jönnek a kis rohadékok, egyelőre a harcom velük szemben az ő javukra áll. Reménykedem, hogy ha vége a tavasznak, odébb állnak, de ha mégsem, tenni kell ellenük valamit. Oké, nem nagyok, de zavaró, hogy olykor az ágyon is lavíroznak, meg láttam már őket a falon is :S
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése