Értekezés szükségről és barátságokról, avagy festékcseppek, majális

Te jóságos ég, átnézve a statisztikákat, nem akarom tudni, hogy a spermsnow oldal üzemeltetője, vajon milyen céllal látogatott ide :D Durva...Örülök, hogy legalább a perverzeket megmozgatják a soraim, mást nagy valószínűséggel úgysem...
És mi még mindig sodródunk a költözés, másik lakás kipofozása, átadása, rendezkedés, pénztelenség tengelyen. Semmi érdemleges. Tegnap felraktam pár képet (egy helyen le is vertem a falat, ügyes...), így valamivel hangulatosabb lett a lakás. De amúgy még mindig nagyon nagyon szokni kell. Sokszér még a régi berögződések vannak bennem, rossz helyre nyúlok (nem úgy), rossz irányba megyek, ilyesmi. Múltkor a kapu kódot is a másik lakásét ütöttem be és csodálkoztam, hogy miért nem nyílik az ajtó.
Jártam a héten többször is a másik lakásban, elég szomorú látvány, hogy ahol évekig éltünk, most üresség van (és rendetlenség). De majd elmúlnak a rossz érzések, muszáj menni tovább és nem elveszni a múltban, csak így tudunk haladni.
A hétvégén ki kellene festeni, úgy volt, hogy jön festő haver, pakoló haver, persze a végén egyik sem jön. Legszívesebben javasoltam volna pasimnak, hogy gondolja át a barátságról alkotott véleményét,de nem idegelem ezzel. Meg aztán én is beszoptam párszor a barátságokkal.
Sz. azóta sem írt, úgyhogy az a dolog, hogy esetleg újra felvehetjük a kapcsolatot, illúzió marad, nagyon világos, hogy ő ezt nem akarja, én vagyok a hülye, hogy erőltetném. Nincs értelme, be kellene már látnom.
És itt a hosszú hétvége, nálunk viszont semmi majális, semmi körhinta, semmi sör és virsli. Helyette festés, takarítás és idegeskedés, hogy elkészüljön...
Oh fuck.

Friss, új életem

Yeah, itt vagyok, megvagyok. Csak olyan kusza minden körülöttem. Zsákhalmokon élünk és csak lassacskán haladunk előre, most még az egész egy merő katyvasz, de hát ez ilyen ugyebár.

Április 20.-án költöztünk. A Columbine iskolai lövöldözés évfordulóján...Durva. Esküszöm, nem volt szándékos, de az idő előző napokban olyan szinten elromlott, hogy hamarabb nem lehetett. És azóta itt vagyunk. Szokjuk a helyzetet. A pasim meg gyökér megint, a hétvégi iszogatás nem maradhatott el, aztán itt lézengett és borogatott fel mindent éjszaka, mert ugye nem a régi terepen mozgott (hozzáteszem, ott is ezt csinálta állandó jelleggel).
Rengeteg dolgunk van még, de minden nem megy egyszerre, szerintem hetek telnek el, mire rend lesz. Én meg ha szabadidőm van, a narkomán srác szerelmes leveleit olvasgatom, ki kellene adatni, olyan jókat írt :P Meg régi képeket nézek abból az időkből. Párat átküldtem J.-nek fb-n, mire visszaírt, hogy én nagyon szép vagyok (na hiszen), de az exem úgy néz ki, mint egy hobbit a Gyűrűk urából :D
Most még kissé dezorientált és dekoncentrált vagyok. Ma is véletlenül másnak küldtem el egy üzenetet, biztos nem nézett hülyének. Aztán a zuhanyt megnyitva jól pofánspriccelt a víz, tokától-bokáig vizes lettem, ajh...nehéz ez még.
Szerencsére egy szomszéddal sem találkoztam a beköltözés óta. Viszont a mi lakásunk a soros jövő héten a takarításban :S Szóval biztos összefutok majd valakivel a házból.
Az első éjszaka elég nehezen telt, későn feküdtem le, másnap korán kellett kelni, tiszta kóma voltam. Még meg kell szokni, hogy itt nagyobb a forgalom zaja, mint a másik lakásban. Ja, és hogy hidegebb is van. Sokkal.
Minden más itt még. Nagyon új és nagyon friss.
És akkor napi szexi, ajhhhh...(képzeljetek ide egy nyálcsorgatós smiley-t).Inkább nem is írok semmit, na...

Búcsút mondani

Holnapután elköltözünk...Ha jól számolom, akkor két nap és elmegyünk innen. És én még mindig nem tudom száz százalékosan elfogadni ezt. Oké, a lakással már megbékéltem, ez van, meg hát már néz is ki valahogy. Ami elbaszhatja az egészet, az ott élő, magánélet nélküli, unatkozó emberek szarkavarása. De majd kemény leszek és előszedem a fejem legmélyéről régi jó barátomat, a SZAROKRÁJÁT :D Mást nem tudok tenni.

A húsvéti hosszú hétvége egész tűrhetően telt. Nagyjából zsákolással (nemúúgy), pakolással, eddig a pasim sem akasztott ki annyira.
És a nyuszi hozott egy kis rock and rollt is, ugyanis, engedtem J. invitálásának és elmentem a koncertre. J. hozta a kishugát, a 10 éves E.-t is, irtó cuki a kis csaj és simán egyedül elbulizott a zelső sorban *-* Na igen, nem lehet elég korán kezdeni a rockot :D
A koncert egész jó volt, de a költözés miatt el voltam kalandozva, meg aztán váratlanul megjelentek az őseim is, szóval a rájuk való tekintettel, meg amúgy is, mindössze egy boroskólát ittam. De amúgy sem szándékoztam leittasodni.
Szóval szólt a rock, az őseim nyomultak, mi meg J.-vel megállapítottuk, hogy a gitáros szexi (irtóóóóó szexiii, whhhiiiii tinipicsás vigyorgás előkapva).
Jó sokan voltak, néhány atomrészeg tag is, egy faszi majdnem rám ájult, egy hülye kis pláza picsu, meg mellettem vergődött és kb. félpercenként hozzám csapódott a táskája, gondolkodtam azon,hogy fejbe vágom, de aztán inkább arrébb araszoltam, már amennyire a tömeg engedte. Hajnali kettőre értem haza és utána két napig punnyadt voltam, intravénásan kellett volna belém a kávé, mert majd leesett a fejem. De megérte akkor is. Néha ki kell rúgni a hámból, még ha csak így szolidan is.
Még van egy csomó pakolni valónk, mielőtt szerda délután mindent átvinnénk a másik lakásba. Nem is tudom mit írjak. Pár dolog hiányozni fog, az tuti. Hiszen sok évet éltem itt és az emlékek, azok emlékek, azt már múltkor is kifejtettem.
Hiányozni fognak azok a hajnalok, amiket itt töltöttem, ezek a fák, az aranyeső bokrok, amiket ebből az ablakból láthattam minden nap, na meg a szürke házak a szemközti oldalról, a sok egyforma postaláda, a lépcsősor, amiken hú nagyon sokszor végigmentem, hiányozni fog a földszinti kapu jellegzetes hangja, ha becsapódik, meg a felettünk lévők neszezése, hiányozni fognak az esték, a reggelek.
Nehéz lesz a továbblépés. De nincs mit tenni.
Búcsút kell mondani.

Emlékek, levelek, Sz. válaszol, J. meghív, avagy élet a zsákokon innen és túl

Káosz, kapkodás, idegeskedés és zsákok, zsákok, zsákok. Nagyjából ennyit lehet leírni a mostani állapotunkról. Megvan a költözés hivatalos ideje, jövő hét szerda. Ez már tuti. Én meg őrültként csomagolok, de mintha sosem akarnának elfogyni a cuccaink. 

Közben a másik lakásba járok takarítani, ki lett festve, lassan minden a helyére kerül. A szomszédok máris szívóznak, belekötnek a dolgokba, morognak a zaj miatt, meg ilyenek, de mondjuk pont le vannak ejtve, minden felújítás, költözés zajjal jár, ráadásul reggel 8 és délután 17 óra között csinálták, ami még a házirend szerint is megengedett, de ezek szerint ők ezt nem tudják.
Bár szerintem inkább a személyünknek szól a "kedvességük". Úgy értem, a rokonunk miatt ilyenek, mert elkönyveltek minket szar embernek. De megtarthatják a véleményüket maguknak, nem izgat. Bőven elhihetik, hogy én sem önként és dalolva jöttem, de ha már itt vagyk, megpróbáljuk kihozni a dologból a legjobbat, vagy valami olyasmit.
Pont ide illik ez a vidám kis dalocska, a Hello szomszéd játékból, amire mostanság rászoktam. Vagyis a youtube-n lévő végigjátszások nézésébe. Jókat röhögök a beszólásokon. Vicces, na...Ilyen szomszédtól mentsen meg az ég :S Bár az új lakhelyünkön sem piskóta a felhozatal...
Tegnap ráírtam Sz.-re a fb-n és csodák-csodája válaszolt. Azt ígérte, amint tud ír, és talán most nem csak lerázni akart, majd kiderül. Azért örültem, hogy válaszra méltatott. Akármit csinálok, az emlékek azok bizony emlékek és hát annyit szerintem senkivel sem hülyültem és nevettem, mint vele.
Ja, ha már emlékek, a pakolásban egy kartondobozba rejtve belebotlottam a narkomán srác szerelmes leveleibe. OMG. Azt hittem, már régen kihajítottam őket. Bele is olvastam és frankón kiégtem. Oké, az biztos, hogy szeretett. Az elején. A végén meg már nem, addigra már csak a piát és az anyját, meg a másik nőjét szerette. De azért szépeket írt. A pasim sosem írt ilyeneket, de hát nem vagyunk egyformák. Van aki érzelgősebb, más meg kevésbé, vagy egyáltalán nem.
J. meg koncertre invitált holnapra, az a baj, hogy nem a városban lesz és drága is a belépő, de azért agyalok rajta. Ő most menne először Zselyke születése óta jobban bulizni, nem akarom letörni a hangulatát, hát meglátjuk, sikerül e összehozni. 

Költözés előtti frász, seggfejek, meg feltörő agresszió XD

A pasim kitalálta, hogy átfesti az egyetlen normális színű szobát, mert neki nem jön be az a szín. Na, basszus, mintha az lenne a legnagyobb probléma, hogy milyen színű az a nyamvadt szoba :S De jó, hát csinálja, ha van kedve, meg indíttatása. Nekem mindegy...

Anyummal a héten két napig csak a szemetet pakoltuk, szóval nekem édes mindegy, hogy marad e az eredeti színében, vagy átfestik valami másra.
Amúgy lassan kezd lakás kinézete lenni. WTF...De a fafej ott lakókkal nem tudok mit csinálni, azok akkor is gyökerek maradnak, ha táncparkettet emelek a lakásba. Az egyik asszony már ma beszólt pasimnak meg a két haverjának, akik csinálják a festést, hogy ugye majd a lépcsőházat is összetakarítják, mert valami kiszóródott. Kezdik már a szemétkedést, pedig még ott sem lakunk. Mondjuk, az az asszonyság, kezét-lábát törte volna, ha valahogy rábírja a rokonunkat, hogy a lakást írassa az ő, vagy a gyereke nevére, szóval érhető a zsigerből jövő utálat, hiszen nem jött neki össze. Ah, nem tudom, hogy fogom bírni, már most viszket a tenyerem egyesektől.De legalább van új bejárati ajtónk, klassz trendi színű szobáink, két új szoba ajtó(mert az ott lévők katasztrófák voltak).
Amúgy beszéltem a tulajjal és  kisírtam  kértem tőle egy hét haladékot, mert 15.-ig nem tudunk két lakást megcsinálni, egyszerűen lehetetlen. Erre mondta, hogy vagy 15.-ig elkészülünk, vagy akkor elseje a végső határidő, de akkor teljes havi lakbért kell még kipengetni. Hát ezt a lehetőséget választottam, még akkor is ha anyagilag szarul jövünk ki. Szóval most annyira nem kell kapkodni, de jövő hét utáni hét elején tényleg el kell innen cuccolunk, mert még egy hét mire ezt a lakást is kulcsrakészre kiganézzuk.
Szóval még mindig van dolgunk bőven és zajlik az élet.
Eskü, ha vége lesz ennek a mizériának, akkor megünneplem (értsd. berúgok, áh dehogy viccelek).
H. eltűnt most, nem érem el telefonon, de A.-val dumáltam fb-n, meg J.-vel is. Ja, és csak kétszer áztam el, igaz mind a kétszer bányató lett a cipőmben. 

Majdnem start

Jó idő van, tényleg itt a tavasz, süt a nap hét ágra és undorító, darázs szerű lények henyélnek az erkélyen :S Ezért utálom a tavaszt és a nyarat, mert megjelennek ezek a fasszopók  rovarok.

Mondjuk, ezen az erkélyen már nem sokáig vagyok ténykedésük tanúja, ha minden igaz, jövő hét végén, vagy utána való hét elején cuccolunk :S Erre is mit reagáljak?! Nem vagyok feldobva, csak igyekszem elfogadni,vagy túlélni, nem tudok mit tenni.
Ja, koncertre nem mentünk, egyikünknek sem volt kedve, meg pasim is fáradt volt, inkább itthon maradtunk, most amúgy is állunk túl fényesen anyagilag, értelmetlen lett volna, olyan bulira pénzt kiadni, ahol még csak nem is kedveljük a bandát.
Majd máskor.
Eljön az én időm is hamarosan.
A múltkori koncertet jobban sajnálom, arra mentem volna. Ráadásul H. felhívott, hogy ő is el akart menni, de nem volt kivel. Nagyszerű, mert nekem ugyanez volt a problémám, mégsem hívtuk egymást. Pancserek vagyunk na.
Ma meg átruccantam a rokonunk házához némi cuccal, nem akarunk mindent egyszerre cipelni, így is lesz bőven mit vinni és lesznek úgyis, akik megállnak majd katasztrófa túristáskodni.
Persze, milyen az én szerencsém, pont elkapott az egyik "kedves" szomszéd, hogy ugyan, mi van a rokonunkkal, már régóta nem látja etc. Mire mondtam, hogy valószínűleg már nem tud ide visszajönni, erre szánakozott egy keveset, de eléggé az arcára van írva, hogy emiatt is a mi családunkat ítéli el nagyon. Ah, nem érdekel, de tényleg.
A költözésig van még egy csomó tennivalónk, csak győzzünk mindent. Fene sem gondolta, hogy ennyi holmink van és hogy ennyire nem fogunk elférni.

Talán, ha ez a költözéses őrület lemegy, elkezdek írni valami értelmesebbet.