Kingdom of a nervous breakdown

Uh, ha valaki egyszer azt mondja, hogy ebben a rühes városban nem lesz egy valamire való, megfizethető albérlet és nekem a rokonunk lelakott lakásába kell mennem lakni, hát Isten bizony, körberöhögöm...

Pedig ez a helyzet. Az albérlet ígéretek azok is maradtak, valahogy a végén mindenki meggondolta magát, vagy kiadta másnak, az idő meg bizony rohadtul szalad.
És ugye adva van a rokonunk, aki hosszú idő óta kórházban fekszik, a kezelő orvosa szerint önálló életre nem is alkalmas már, de ha mégis csoda történne, az sem most fog, tehát van egy hónapok óta üresen álló lakás, amibe nekünk be kell költöznünk.
Nem az én ötletem, azt leszögezem. Én kurvára de nem is akarom!!!A pasimnak meg kb. mindegy. Ő már egy ideje feladta ezt az egész albérlet dolgot és szerintem még jól is jött neki, hogy nem kell ezzel törődnie.
(amúgy meg hétvégén durván leitta magát, mert névnapozott és ez ok az abszolut lealjasodásra)
A terv mögött a családom áll, mert hogy apám nem igazán akarja, hogy oda menjünk hozzájuk lakni, meg is értem persze, ott sem nagyon férnénk el.
Én egy másik albérletet akartam, de ez jött össze. Nem repesek az örömtől. Még akkor sem, ha ez az egész átmeneti. Én annyira nem szeretném ezt, hogy már most a menekülésen töröm a fejem. El sem tudom képzelni, hogy ott lakjam, a fejemben csak az a szó dörömböl, hogy NEM!!!És igyekszem minél kevesebbet agyalni ezen, mert akkor elővesz a depresszió. Kilel a hideg, hogy ott kell majd maradni, hogy az lesz a hely, amit "otthonnak" kell hívni. De nekem ez az otthonom!!!
És lassan neki kéne állni pakolni, dobozolni, de nem megy. Értem én mi lesz, felfogom ezt az egész szart, de elfogadni nem tudom. Vagy inkább nem akarom. Bár lázadni felesleges. Lefutott kör.
Anyámon kívül senki sem ért meg, ő már volt hasonló helyzetben, ő is élt olyan lakásban, amit gyűlölt.
Szóval kemény napok, hetek lesznek előttem és fel kéne rá készülni valahogy. Leülni, átgondolni. De már a gondolatot is utálom. Amit belül érzek, most írásban sem tudom megfelelően kifejezni.