2017. március 16., csütörtök

Az van,hogy nincs semmi...

Na, jó ez így talán túlzás, de tény, hogy még mindig egy helyben topogunk lakás ügyileg. Volt egy ígéretünk, amiből nem lett semmi, de nem adjuk fel, folytatjuk tovább. A pasim majd ma fog telefonálni egy újabb ismerősnek, hátha kiadja olcsóbban a lakását, mint ahogy előzőleg mondta. Hiszen ismerősök stb., jó ez a kuncsorgás.
Még jobb a feszkó, ami a családban van, apám szerintem nem fogja megengedni, hogy oda menjünk, még ha csak átmenetileg is. Mondjuk nekem sincs túlzottan nagy kedvem, a pasim meg kerek perec kijelentette, hogy úgysem jönne.
Az idő meg csak fogy. Egy kerek hónap a kiköltözésig. Ennek ellenére még mindig nem bírok pl. sírni, nem tudom, miért van ez,de nem megy. Anyám mondta minap, hogy csodálkozik rajtam, miért vagyok ilyen nyugodt. Nem vagyok nyugodt, de ha életem minden percében ezen őrlődnék, hát tuti megkattannék. Nem vagyok nyugodt, szarul alszom, forgolódom, agyalok és álmodom olyan hülyeségeket. Most pl. a narkomán sráccal, akivel álmomban még együtt voltunk és azt mondta, minden rendben lesz. Ha hihetek az álmoknak, akkor minden rendben is lesz :D Ja, ha ez ilyen egyszerű lenne. Amúgy visszajelölt a fékbukkon, sőt írt pár normális sort is, hogy szokott rám gondolni, meg hogy sajnálja, hogy elcseszte a dolgokat, máshogy is alakulhatott volna. Jó, én is elcsesztem ott pár dolgot, az anyja meg főleg, mert szétszedett minket. De hagyjuk is, jó hogy írt, válaszoltam is pár sorban, de nem akarok vele beszélgetni, minek a múltat felbolygatni. Értelme nincs.
H.-ékat kiengedték a kórházból, összehaverkodott egy rakás c kategóriás szobatárssal, mondta is, milyen klassz fejek, én meg próbáltam nem fenntartással kezelni a amiket hallok. De a lényeg, hogy a baba jobban van.
A.-val is összefutottam a városban, megölelgettem és sok erőt kívántam a temetéshez. Nem látszott olyan megtörtnek szerencsére, azt mondta, sírt két napig, de a temetés után túl fog lépni lassan a tényen. De azt sajnálja, hogy nem volt jobb a viszonya az apjával, nem az ő hibájából.
Hát igen, mindenkit a remények éltetnek a továbblépésre. Csak ez segít.
És mielőtt végképp mindenki a kardjába dőlne, íme az eddigi év szerintem legagyfaszosabb reklámja (Fluimucilos Ábel után, ja az tavalyi), Kasszás Erzsi!
Aki most találkozott a metállal :P
Enjoy!




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése