Valamelyik nap azt álmodtam, hogy bementem a kórházba meglátogatni a rokonunkat. Ült az ágyában, egy fehér alapon kék virágos hálóingben, mosolygott és azt mondta, meg fog gyógyulni.
Erre anyám mondta tegnap, hogy csakugyan jobban van és tényleg van ilyen hálóingje *-*
Remélem, hihetek az álmoknak és jóra fordulnak a dolgok.
És megálmodhatnám, hogy mondjuk lassan összejön valami klassz albérlet, mert sehol semmi és nagyon szorít az idő. Komolyan, kezdek félni, hogy nem találunk majd.
Amúgy velem a szokásos februári unalom van. Beszéltem H.-val telefonon a héten, kétszer is. Jól van és a baba is, hihetetlen, de fél éves lesz mindjárt.
Ja, meg A. is írt és kérdezte többek között, hogy már nem vagyok jóban Sz.-el? Mire vissza írtam, hogy szerintem annak a barátságnak lőttek, ő nem keres, igazából én sem, vagyis próbálkoztam (de próbálkozni a kutya szokott-by pasim), de folyton elhajtott, meg csak ígérgette, hogy ír, de nem tette meg. Hiába próbálom én fenntartani a kapcsolatot, ha ő nem akarja, kár erőltetni. Az új pasijával együtt ő teremtett köztünk egy távolságot, amin nem is akart javítani. Ő már nem az a vagány rocker csaj, akivel együtt buliztunk, röhögtünk, hülyültünk. Ő most már discot hallgat és rózsaszínben jár :/ De a rosszabb, hogy egyszerűen lelépett az életemből. Hazudnék, ha azt mondanám, nem hiányzik. De azért vannak még rajta kívül páran, akik még mindig részei az életemnek. És ez a fontos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése