Hát igen, hétvégén mindenkit elkapott a gépszíj, mert általános bezizzenés volt a levegőben.
Apám, meg anyám mind a két nap egymást marták, ezért apám ingerült volt (értsd, nem lehetett vele beszélni, 1-2 perces telefonpárbeszéd után lerázott), anyám meg depressziós. Én meg köztük lavírozgattam, kevés sikerrel. Remélem, most hogy vége a hétvégének, mindenki lenyugszik kicsit.
Ja, a rokonunk is depressziós lett, sír és elege van a betegségből. Menne ki a szabadba, de az egészségi állapota még nem a legjobb. Sajnálom őt.
És valahogy én is el voltam varázsolódva, mert merő véletlenségből cukor helyett sós kapucsínót készítettem tegnap délután. Uhhh...ne próbáljátok ki, nem jó *-*
A dohányzó asztalunk lába tegnap este kiesett, pedig nem nyúlt hozzá senki, nem örültem, mert az egyetlen, ami kieshetne az a kicseszett fogam, ami egész hétvégén fájt(meg fáj is).
Ami jó, hogy összefutottam H.-val :) Olyan csinos kismama,szemből nem mondanám, hogy babát vár, de tényleg.
A héten igyekszem hozni a második részét a novellának.
Élvezzétek a tavaszt, mert elérkezett, menthetetlenül!!!(VÉGRE).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése