Azért mentem az orvoshoz, hogy abba hagyjam a gyógyszert. Elhatároztam, hogy ne fogok sírni, de mivel egy pancser vagyok, ez nem sikerült. Annyi baromságot hordtam össze, hogy azóta is ég a pofám, mert arra gondolok, mi járhatott a doki fejében. Szerintem az, hogy nem vagyok normális. Nem lepődnék meg, ha vissza adná a diplomáját :S
Most ott tartok, hogy mennem kell egy másik orvoshoz és eldől, hogy kell e további gyógyszert kapnom a meglévő mellé. Nagyon nem szeretnék antidepresszánst kapni, de ezt nem én döntöm el.
Én nem ezt akartam, erre nyakig benne vagyok...ahhh...
Ragyogó...
Lesújtó...
Hagyjuk is...
Raktam új részt a másik bloghoz és nem felejtettem el, hogy 20.-án volt az iskolai lövöldözés 16.-ik évfordulója, ha minden igaz, majd írok erről is valamit, de nem tudom mikor.
Azért igyekszem.
Semmi baj, ezt nem kell szégyellni... A felgyülemlett stresszt adtad ki magadból...
VálaszTörlésBiztos, hogy sikerül a gyógyszerek abbahagyása is, csak akarat kérdése...
Várom az új részt.
A doki biztosan nem gondolta, hogy nem vagy normális ő naponta találkozik nem normálisokkal és szerintem ők nem olyanok, mint te.
VálaszTörlésJobbulást és kitartást! :)