2015. január 15., csütörtök

Síromnál sírva meg ne állj, Nem vagyok ott, nincs is halál...

Köszi a kommentet Judit, valószínűleg igazad van, én lihegek túl mindent fölöslegesen....

Lehet, hogy nem írtam még, de ha igen, ismétlem magamat, hogy sokféle blogot olvasok, érdekelnek az emberi sorsok, történetek. Már régóta bepillantok egy nagyon beteg kisfiú életébe is és nagyon - nagyon szurkoltam, hogy felépüljön.
Sajnos, nem így történt, pár napja hosszú szenvedés után örökre itthagyta ezt a világot.

Felfoghatatlan. Csak ültem a gép előtt és csorgott a könnyem. 
Mindig is tehetetlen haraggal töltött el, ha beteg gyerekekről olvastam, hallottam. Összeszorult a szívem és azt kívántam, forduljon jobbra a sorsa minél hamarabb. Mert nem értettem miért kell ennek így lennie.

Olyan szívesen megkérdeznék pár agymosott vallási szektás tagot, hogy akkor magyaráza már el, ez miért történt és miért történik meg újra és újra.
Magyarázza el, bár hiába a nagy szavak, meggyőzni úgy sem tud.

Ez tragédia és igazságtalan.
Ennek nem kellett volna így történnie.
Ez nem az élet rendje. 
Ez nem körforgás.
Ez nem fair !!!

Nem úgy kellene lenni, hogy érkezési sorrendben megyünk el ?!

És miért van az, hogy valaki ilyen súlyos betegségben szenved, fiatalon , nem ismerve az élet szebbik oldalát ?!
Miért nem kap mindenki egyenlő esélyt, hogy élje az életét ?!

Hiába a kérdések, szerintem erre még az agymosott szektások sem tudnák a választ. A köntörfalazó magyarázkodás meg nem érdekel.

Nyugodj békében ! Egy igazi harcos voltál. Egy hős....








2 megjegyzés: