Hogy fogok tudni 3 különböző témájú elkezdett sztoriból egy olvashatót összeboronálni?
Mert hogy írás terén a következő a helyzet : elkap az ihlet, gyorsan papírra vetem, átmásolom a gépre, írok még hozzá ezt-azt, aztán elakadok. És belekezdek egy újba, ott is elkap az ihlet stb. stb.
Valamint, hogy jutott be a méhecske a hosszú szárú csőnadrágomba?
Ezzel megint felélesztve az amúgy is extrém méreteket öltött bogár és rovar iszonyomat :S Anyám szerint orvosi eset vagyok, aki képes visítozva rohangálni ha találkozik egy nagyobbacska pókkal. Hogy a darázsról és méhekről már ne is essék szó. Rettegek tőlük. Alapszabály nálam, hogy akinek 6-8 lába van, az nekem nem barátom!!!
A pókoktól még kisiskolás koromban kezdtem el félni, amikor családostól egy kempingben nyaraltunk és a zuhanyzóba benyitva vagy 5 ilyen fekete nagy undormány pók szaladt szét, wahhh...azóta is ráz tőlük a hideg.
A darázs alapból taszít, szerintem gusztustalan a kinézete, frász jön rám ha meglátom és a zümmögésétől pánikrohamot kapok. Vagy 8 éve békésen mentem valahova amikor kettő faszcibáló méh megtámadott, konkrétan egyik a hajamba szállt bele, míg a másik megcsípte a karomat. Valószínűleg a parfümömre gerjedtek a kis rohadékok (azt a parfümöt aztán soha többet nem használtam, pedig szerettem az illatát).
Hát igen, emlékek, zümmögős, szúrós emlékek.
És köszönöm a kommentet, örültem neki. A saját bevallásom szerint viszont tényleg nem vagyok normális és ez a fenti méhekről és darazsakról kifejtett álláspontom is igazolja XD
A blogjaimról nem is beszélve :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése