Ez de tré nap...

Mikor reggel kinéztem az ablakon, az undorító sötéten kívül azt is láttam, hogy esik az a szájba nyomott eső. Utálom az esőt. És szívből utálom az esernyőt is. Azt hiszem az esernyő is utálhat engem, amikor tud kifordul ha fúj a szél, arról nem beszélve, hogy már nem mai gyártmány és viseltes, ebből következik,hogy azok a drótok vagy mik frankón kijöttek belőle és előszeretettel tépik ki a hajamat. Amikor csak tudom, nem nyitom ki az ernyőt. Ma is így tettem (egy darabig, de aztán annyira esett hogy muszáj volt), szarrá is áztam, a frissen mosott hajam begöndörödött (utálom). Ez a nap három betűvel jellemezve TRÉ, vagy FOS, kinek hogy tetszik :S
Nekem nem tetszik sehogy.

A január amúgy is olyan végtelen hosszúnak tűnik számomra. Még mindig csak 20.-át írunk ah...És ez a hónap nagyjából csak a hónap kezdési nehézségekről, megélheti gondokról, frusztrációkról, szerte foszlott álmokról, mindennapi bosszúságokról szól.

Ez a mai nap pl. tökéletes lenne arra, hogy egész nap ágyban maradjak. De ez nyilván nem így működik. Oké, nem fárasztok senkit ezzel, biztos nem mindenkinek indul ilyen nyomorékul az év (illetve  tuti nem így van, egyik ismerősöm most készül egy baszott nagy házat venni, a másik meg most szerzett be egy hiperszuper modern laptopot, ők biztos nem úgy vélekednek mint én). Áh, nyavalygok, lőjetek le!!!!

Hallgassunk inkább zenét oks ?
Jah, és lesz új a másik blogban, talán holnap vagy szerdán.