STILL BREATHING (Mike/Billie Joe) pt. 26.

Boldog május elsejét előre is mindenkinek!!!
Itt nem lesz se sör, se virsli, pasim melóban, szegény faterom fél oldali tüdőgyuszi gyanúval otthon, meg amúgy is szerdán nincs túlzott majális feelingem, mert még jön a csütörtök és a péntek-ráadásul pénteken nekem elvileg nőgyógy. UH (ehhh).
Na és végre kiszenvedtem magamból az új fejezetet. Vagyis, az túlzás, hogy szenvedtem, mert szeretem a sztorit, csak az adult contentekben béna vagyok.
És szerintem átírom a legutolsó részt teljesen. Pedig már feléig meg volt vázlatban, de törlöm és újra kezdem, mert egyáltalán nem tetszik.
Warning: angst, +18, porn with feelings, romance, addiction, sadness stb.

Ordinary World:+18

What would you wish if you saw a shooting star
In an ordinary world?
I've walked to the end of the earth and afar
In an ordinary world
Baby, I don't have much
But what we have is more than enough
Ordinary world
Mike sápadttá vált, elképedt, a légzése megakadt, az agya lefagyott. A szavak, amik a valóságot fedték, most mondattá és kijelentéssé álltak össze. Olyan mondattá, amitől a szíve mélyén félt, mert fogalma sem volt, mit sodor magával. Nem a Billie-vel való kapcsolata kitudódása aggasztotta, hiszen imádott nagyszülei előtt, vagy éppen az anyja előtt ezt boldogan vállalta volna, sőt már átfutott a gondolatain miként mutatja be Darlának Billie-t, ha itt lesz az ideje. De a személy, aki tudomást szerzett az igazságról, Billie Joe anyja volt, akit bár Mike nem igazán ismert, de taszító volt a Billie iránt mutatott érzelmi üressége, azon kívül elég hektikusnak és ellenségesnek tűnt a találkozásaik alkalmával. Mike nem akarta, hogy a nő meggondolatlanságból, vagy esetleg bosszúból rossz dolgokat tegyen, ami árt Billie-nek és mélyre taszítja a már így sem sekély gödörbe, amiben jelenleg vesztegelt. És ami miatt ő is felelősnek érezte magát.
Fájdalommal telten felsóhajtott.
- Biztos?!- kérdezte megremegő hangon és tehetetlenül.
Billie bólintott.
- Anya okos nő, nem sokáig tartott összeraknia a dolgokat és miután mindenre rájött, kiabálva rákérdezett. És én csak annyit bírtam mondani, hogy amit feltételez, az mind igaz, te meg én el fogunk innen menni, új életet kezdünk és hogy nagyon szeretlek téged. Közbe vágott, hogy hallgassak el. Még sosem láttam olyannak, mint akkor. Megváltoztak az arcvonásai, az eddigi puszta harag, viszolygásba fordult, azt mondta, ez a leggyomorforgatóbb tény, amit valaha hallott és hogy én is undorító vagyok...
- Csak a düh beszél belőle! - jelentette ki Mike, mert látta a fiún elhatalmasodni az elkeseredést.
- Anya tajtékzott és szentül megígérte, hogy ami köztünk van, nem fog folytatódni, tesz róla...- Billie szavai itt elapadtak, tanácstalanul, könnyektől ragyogó szemekkel bámult hol Mike-ra, hol a betonudvar szürkeségére.
- És szerinted valóban megtenné ?- kérdezte Mike halkan.
- Lehetséges. Anya borzasztó dolgokra képes, ha indulat van a szívében.- Billie arcán a múlt árnyékainak fájó pillanatai vonultak végig, Mike jól látta ezt, és nem tudta, mit tegyen, csak a reménytelenség áradt irányába és nem furakodott elé egy mentő ötlet sem. Rettegett attól, hogy Billie anyja szétszakítja őket egymástól, mert ő még mindig Reno rabja és Missy bábja, buta játékszere, ki tudja meddig, pedig Billie most nagy bajban van, ő mégsem tudott mivel előrukkolni. Kavargott benne a tehetetlen düh a sírással vegyülve, ez beterítette sejtjeit és könnyekkel töltötte meg szemeit. Csak azt érezte, hogy el kell menekülnie Billie-vel együtt. Mindegy, hogy hova, csak ki akart jutni onnan.
- Ez nem történhet meg. - csak ennyit tudott kipréselni magából, majd a földön heverő kartondobozhoz lépett és felemelte. Billie Joe értetlenül sandított feléje.
- Menjünk innen. - motyogta konkrét válasz helyett. Billie nem kérdezett semmit, biccentett, kivette Mike kezéből a dobozt és feszült hallgatásba merülve ballagtak át az udvaron, ki a házból. A kapu előtt a fiú hezitált, az arca viaszfehérre vált és érzékelhető szenvedés látszott rajta, aztán a ház kulcsát váratlanul bedobta postaládába, egyfajta véglegességként.
Mike a volán mellől figyelte ezt és beleborzongott a helyzet megmásíthatatlanságába. Billie döntött, mindent hátrahagyva beleveti magát az ismeretlenbe, a sorsra bízva a magát. Mint egy úszni nem tudó, az óceán habjaiba merülve.
A szerelem szent nevében...
Billie az autóhoz sétált, betette a dobozt a hátsó ülésre és Mike mellé ült. A férfi beindította a járművet és elhagyták a környéket, mintha soha ott sem jártak volna.
- És most mi lesz? - érdeklődött egy idő után Billie. Fák, házak kontúrjai, napsütés váltotta egymást Mike előtt, ahogy sebesen suhant végig az utakon. Mike fejben csak suta ötletek cirkáltak oda-vissza, amik nem álltak össze egy érthető, világos tervvé.
- Ezt én is kérdezhetném tőled. Úgy tűnik, örökre bezártad magad után eddigi életed ajtaját. Jól meggondoltad? - Mike szeme átrohant Billie Joe zaklatott arcán.
- Igen! Nincs már itt keresnivalóm! Veled szeretném folytatni, bármi áron! - hallotta meg rögtön Billie válaszát. Ez persze jól esett Mike-nak, de úgy látta, a semmiben hintáznak céltalanul.
- Oké, egyelőre elmegyünk a régi albérletembe, aztán kitaláljuk merre tovább. Lehet, hogy csak neki kellene vágnunk az államoknak és majd csak kilyukadunk valahol. Van egy kevéske pénzem, reggel akár már indulhatunk is. Az ember úgyis megérzi, ha eljut a helyre, amit otthonnak nevezhet. - sorolta tényszerűen és csüggedten Mike.
Billie arcára pírt öntött a döbbenet, szemei zöldjét hitetlenkedő szikrák izzították.
- Már nem utazol vissza Nevadába?!
Mike pedig azon csodálkozott, hogy a fiú ezen megrökönyödött. Ő ezt evidensnek vette.
- Eddig sem kellett volna! Melletted a helyem Billie Joe! Nem érdekel, hogy ha Missy nem írja alá a válási nyilatkozatot. Az csak egy papír, nem számít! Az a fontos, hogy velem legyél! Nem megyek vissza Reno-ba, vége!- hadarta Mike felindultan és érezte, hogy gyorsul fel a vére az ereiben, hogyan önti el tengerként az adrenalin, ahogy egy halvány jövőkép árnyai sejlettek fel előtte.
- Furdal a lelkiismeret, mert ez nem tisztességes Missy-vel szemben.- közölte Billie megütközve.
Mike révetegen biccentett, torkába epeként tolult fel a bűntudat. Ő egy semmirekellő, pocsék ember, de Billie Joe olyan jólelkű és törődik másokkal, holott sosem találkozott személyesen Missy-vel, mégsem akar neki fájdalmat okozni.
Lemondóan megcsóválta a fejét.
- Persze hogy nem az! De hidd el, Missy idővel megbékél és lesz új kapcsolata, egyszer majd biztos hajlandó lesz a válásra is.
- Csak úgy eltűnni a semmibe egyik napról a másikra.- ízlelgette a szituációt Billie. Idegenkedőnek tűnt és Mike személyiségétől is távol állt ez a mások felé szívtelen cselekvés.
- Most csak ez az egy lehetőségünk van.- dünnyögte, mire Billie elfogadóan ingatta a fejét, de nem volt meggyőzve. És Mike hagyta, hogy próbálja rendezni magában a hallottakat.
Teljes csendben érkeztek meg az egykori albérlet épületéhez. Mike-ot most valahogy nem taglózták le az emlékek, inkább valamiféle ünnepélyes búcsúszerűség keringett benne, hogy valószínűleg utoljára jár itt. Esetleg holnap reggel az indulásuk előtt neki is el kellene hajítania a kulcsot?! A gondolatmenet apró mosolyt csalt az arcára, ahogy az autóból kiszállva a házhoz mentek. Mike benyitott, majd kitárva az ajtót, előre engedte Billie-t, aztán ő is utána lépett. Félhomály és nehéz levegő várta bent és az a káosz, ami legutóbb. A levélnyílásnál számlák és reklámbrossúrák alkottak kisebb halmot a földön. Mike felvette a papírokat, utána a nappali asztalára rakta mind. Majd Missy elintézi, ha jön felmondani a bérleti szerződést. Ez hamarosan úgyis be fog következni. Ezért egy levelet sem nézett meg, ez már nem az ő élete és hiába látta a nevét odaírva, az a Michael Ryan Pritchard nem létezett többé.
- Gyere csak beljebb! - pillantott hátra az ajtóban csendesen álldogáló Billie-re, mire a fiú bátortalanul követte. Együtt ültek le a kanapéra, oda ahol nem is olyan régen először szeretkeztek. Ettől a ténytől mindketten elvörösödtek, de nem szólaltak meg. Mike fáradtan nézte a nappali falain szétterülő árnyékok táncát és az ablakokon látogatóként beszűrődő napsugarakat. Béke és háború dúlt benne egyszerre, a szíve perzselt az örömtől, hogy Billie itt van vele, ugyanakkor aggályok facsarták belül, mert egyáltalán nem tudta, mihez fognak kezdeni. Sosem volt az a kalandozós típus és már házasként is szerette megtervezni az élete minden egyes pontját. Ám most erre nem volt mód és idő sem.
- Mi lenne, ha elugranék bevásárolni és készítenék valami vacsorát estére? - ötletelt, hogy felbontsa a zavarodottság és összevisszaság falát, ami mind benne, mind Billie Joe-ban jelen volt.
- Köszönöm, de nem vagyok éhes. Kicsit émelygek, mert otthon alkoholt ittam a kórházban kapott gyógyszereimre...- felelte a fiú szemlesütve.
Mike-ban felpezsgett az aggodalom Billie problémája miatt. A gyomra kellemetlenül ugrott egyet.
- Rosszul vagy?
- Nem, csak olyan furcsa erőtlenséget érzek.- vont vállat Mike kérdésére Billie.
- Akkor pihenj le. - tanácsolta Mike és egyik keze finoman végigsimított Billie vállán.
- Nem mondasz semmit? - kérdezte Billie.
- Mire?- kérdezett vissza Mike, holott sejtette legbelül, a szíve bánatosan dobbant.
- Hogy egy probléma vagyok...
- Te jó ég, nem vagy probléma! Ne mondj ilyet! - vágott közbe Mike, mire Billie szkeptikus arcot vágott.
- Szerinted nagy hiba volt otthagynom a rehabilitációt? - kérdezte és közel húzódott Mike-hoz, aki rögtön leizzadt ettől. A kérdésre sem tudott észszerűen felelni. Az elvonókúra számára ismeretlen volt, vagyis az anyja párszor már megjárta, de sokáig nem hozott átütő eredményt, mert Darla egy ideig nem is akart leszokni a kábítószerről. Viszont Mike tudta, hogy Billie Joe képes a változásra. És ő ott akart lenni, segíteni neki.

- Együtt mindent legyőzünk! Szeretlek!- jelentette ki, Billie szemérmes, de hálálkodó arckifejezésében fürödve és szédülve a zöld szemei adta gyönyörűségtől.
- Én is szeretlek, Mike!- és Billie ajkait a férfi szájára tapasztotta. Türelmetlen, dacos vágyakozása rögtön átragadt Mike-ra, aki csak egy másodpercig akarta, hogy a fiú aludjon és a vásárlási szándéka is ködként gomolyogva hagyta el a fejét. Helyébe az izgatottság érkezett. És Mike engedte, hogy ez a csodálatos érzés hatalmassá nőjön benne és Billie-t is maga alá vonja. Nyelve hosszú ideig merült el a másik nyelvének forróságában, míg simogatásai, gyengéd mozdulatai újfent életre kelt kíváncsisággal tettek felfedezést Billie testén, bőrének izzadt lágyságán elidőzve. Már a a kanapén feküdtek, csókjuk végtelennek tűnt, nem akart megszakadni, közben bontogatták ki egymás ruháit, de már így, csukott szemmel is ment nekik, megtanulták hogyan csinálják. Hiszen annyi mindent tapasztaltak meg együtt! Olyan dolgokat, amikről Mike álmodni sem mert és amire több évig tartó házasságában nem volt példa. Ott élt az ostoba látszatban, magát meghazudtolva, de sötétség vette körbe, melankólia és magány, csak nem akarta beismerni. És Billie ebből kiemelve mentette meg az életét és Mike remélte, hogy ő ezt valamikor megtudja majd hálálni.
Gondolatai a simogatásokkal elkalandoztak, de csak másodpercek erejéig, miközben lassacskán szabadultak meg a ruhadaraboktól. Mike nehezen ugyan, de a csóktól elszakadva szemügyre vette az alatta ziháló, kimelegedett, meztelen Billie-t és látta, hogy a fiú ugyanilyen zavart, ám gyönyörteli pillantásokat szórt feléje.
- Akarsz?- kérdezte suttogva.
- A világon mindennél jobban!- vágta rá Billie vehemensen. És Mike-nak kérdeznie sem kellett volna, cáfolhatatlan volt, de jó volt hallani, pedig érezte ezt Billie remegéseiből, a gyors lélegzetvételeiből, a kemény férfiasságából, ami az ő combjának nyomódva apró, nedves cseppeket hagyott a bőrén. Mike is égett a felfűtöttségben, már a fiú látványától lüktetett az ágyéka a szívével egyetemben. Csak nézte Billie-t, a haját, az arcát, a vöröslő ajkakat, a tágra nyitott, várakozó, kéjtől csillanó szemeket, a nyakát, a mellkasát, a fehér bőrét, az ott lévő valamennyi tetoválás mintáit, a hasánál kezdődő és ágyékánál mind erősebbé váló sűrű tapintatú, fekete szőrt és a hímtagját. Átjárta a sürgető epekedés, meg akarta érinteni Billie-t és azt akarta, hogy a fiú is hasonlóan tegye. Ujjai körbevette Billie érzékeny férfiasságát és hallotta a nyögéseket, hideg futkározott a hátán és amikor Billie tenyere szavak nélkül az ő ágyékára simult, hangos sóhajok szálltak fel Mike ajkáról, minden rosszat elfeledtetve vele. Később megízlelték egymást és Mike gyorsan belehullott a történésekbe, engedte hogy Billie érintése és ajka ritmust kialakítva az ő csípőjével azonosan mozduljon percekig és persze később ő is ezt tette, felvette a másik testének ütemét a saját vágyai hozzáigazításával. Nem volt könnyű ez, Mike hamar bele tudott volna süllyedni a fülledt érintésekbe, a csókok nehéz forróságába, az ajkaik önfeledtségébe. Látta, tapasztalta, ahogy Billie is ugyanezen a parázsló mezsgyén egyensúlyoz, amiből olyan könnyű lett volna eljutni a csúcsra, de Mike ennél is többre vágyott. Szenvedélyesen beteljesíteni a vágyakat, összes kimondatlan szeretetét törődően Billie–nek adva, mint ha nem lenne holnap. Ezért lassított, próbálta visszafogni magát, elmélyülten, apránként simogatta, csókolta végig újra és újra Billie-t, a nyakától kezdve a hasán át testének legapróbb zugaihoz eljutva. Hallgatta a zihálásokat, amiktől ő is mind izgatottabb lett. A fantáziája repült és ettől a cselekedetei is bátrabbakká váltak. Magabiztos lépéseitől Billie mind hangosabb nyögések közepette hánykolódott alatta.
- Kívánlak, Mike. Kérlek...- nyöszörgött Billie. Csípője ismételt ütemben találkozott Mike kezével. Ágyéka sóvárogva dobbant nagyokat. Izgatottsága, teste összes porcikája sütött, férfiassága láng volt, ami elemésztette Mike-ot is. Ahogy egymáshoz ért verejtékes bőrük, Mike átvette Billie édes és sajgó vágyódását, csókjaiban és érintéseiben fürdött. És még többet akart, a legőrjítőbb, felfoghatatlan közelséget, amit valaha átélt. Testük összefonódását. Ellepte a kéj, nem volt ereje a fürdőszobába menni a testápolóért, nem akart kibontakozni a csókoktól párás kötelékből, ezért csak a nyálát használta. Ettől valahogy még inkább közelebb érezte magához a fiút, igaz kicsit félt a fájdalmak miatt, de óvatos volt, hagyott időt, hogy Billie alkalmazkodjon és igyekezett olvasni a teste reakcióiból. Mozdulatai szelídek és törődőek voltak és a fiú csak néha szisszent fel egy-egy mélyebb lökésnél. Mike tudta, hogy hiába figyel Billie-re, és hiába lassú a tempója, ez túlságosan jó és a testének nem fog tudni sokáig parancsolni és hogy még mindig gyakorlatlan az ilyesmiben, hiszen alig kezdtek bele, máris érezte a csúcspontja sebes közeledését az alhasa irányából. Nyögéseit visszhangozta a nappali, a szíve nagyon vert, reszketni kezdett mindene, forró izzadtságcseppek gyöngyöztek gerince mentén, a homlokán és csorogtak a szemébe, vagy le az ajkára, hogy aztán vegyüljenek Billie nyálával.
- Billie...- sóhajtotta Mike a fiú fülébe és megcsókolta forró arcát, nyakát, fedetlen vállait. Csak azt akarta, hogy neki is jó legyen, még mielőtt elsodorja őt az extázis, így ujjait lecsúsztatta Billie férfiasságához, majd kézbe vette. Billie ettől erősen megrándult. Mike-ot kőkeménység, hevült, eleven pulzálás fogadta mintha Billie csak erre várt volna. Mike hallotta meglepett, de jóleső zihálását, ahogy mozgásaival egyforma ritmusban moccant a keze is, először lassan, majd mind gyorsabban, ködbe vonva, halovánnyá téve mindent. Ajkaik nyirkosan tapadtak össze és csak sóhajtoztak, nyögdécseltek, egymás karjai között izzadtan vergődve. Mike kábulatba zuhant a kéjtől és csak a saját nevét hallotta Billie ajkairól lehullani szenvedéllyel átitatva és ez, valamint az érzékiség, a gyorsan létrejött összhang közöttük, bőrük, csípőjük egymáshoz, vagy inkább egymásba simulása, a testük megkérdőjelezhetetlen egybeolvadása, Billie összes porcikájának vibrálása az övével szemben, olyan ötvözet volt, ami tömör örömérzetet terített Mike-ra, repítve a csúcspontja irányába, a biztos gyönyörbe. Billie ugyanakkor ért el erre a fokra. Megmerevedett Mike ölelésében és hangos, kiáltásszerű nyögéseket hallatott, ugyanígy mint Mike. És a másodpercek kis időre megtorpantak, Mike és Billie Joe vadul dübörgő szívverésének csak egymás számára hallható zajaival. Majd Mike kimerülten Billie testére roskadt.

- Annyira nagyon szeretlek...- mondta halkan Billie kapkodva a levegőt és simogatva Mike verejtéktől vizes hátát. Alig jutottak lélegzethez, reszkettek és minden nedvesen ragadós volt körülöttük, a kanapé, az alájuk gyűrődött ruháik, díszpárnák, Mike ujjai és Billie hasa. De ez akkor másodlagos volt. Mike, bár majd kiugrott a szíve a torkán, szédelgett, de teljesen varázslatosan érezte magát.
- Én is szeretlek, Billie.- suttogott elcsukló hangon a fiút nézve. Billie nagyot sóhajtott, Mike pedig lecsukta szemeit. Mikor újra kinyitotta, légzése normálissá vált, megszűnt a remegés, akárcsak Billie-nek, a boldogság izzott az arcukon, még elég sokáig. Amíg az élet nem kezdett ismét átlagosan tovább gördülni.
Éjszaka Mike zaklatott forgolódásra riadt fel, ami rögtön észhez térítette.
A keskeny és nem igazán kényelmes kanapén hevertek, ruha nélkül, ölelkezve. Mike agyába már bevillant, hogy itt aludtak el. Billie ismét megfordult és ezt fura, baljós ziháló légzéssel kísérte. Mike érezte milyen tűzforró a teste, mintha nagyon magas láza lenne. A férfi rögtön éberré vált és pánik uralkodott el rajta. Felpattant ülő helyzetbe.
- Billie minden rendben?!-érdeklődött, de nem kapott feleletet. Csak Billie fogai koccantak össze a vacogástól.
- Mike...- dadogta végül.
Mike gyorsan felkattintotta az éjjeli lámpát és szembesült a rémisztő képpel. Billie teljesen fehér volt, haja verejtékben úszó homlokára ragadt, szinte magzati pózba görnyedve markolta a díszterítőt, amivel betakaróztak. Nagyon remegett.
- Istenem, rosszul lettél? Mi a baj? - jajdult fel Mike.
- Ne haragudj, nem akartalak felébreszteni. - szabadkozott Billie és igyekezett egy kis megnyugtató arckifejezést felvenni, de nem sikerült neki, Mike sokkossá vált a látványtól és a realitás mázsás súlyai szakadtak rá a mérhetetlen ijedtségen túl.
- Hogy segítsek? - könnyek kezdtek el szemeibe tolulni.
- Semmi baj Mike, ez néha megtörténik...- vágott Billie a férfi szavába.
- De mi ez?!- kérdezte rémülettől szinte kiabálva Mike. Volt egy halovány gyanúja. Az arca ettől felforrósodott.
Billie nem tudott válaszolni, csak rázta a hideg csillapíthatatlanul, ajkai közül vastag, fehér folyadékcsík szivárgott ki, végigfolyva a nyakán. Mike tenyerével letörölte, közben sírni tudott volna, a zokogás a torkát kaparta, de nem akarta ezt mutatni Billie felé, holott fogalma sem volt, mi a teendő.
- Azt hiszem, orvost kellene hívnom...
De Billie könnyek között, teljes erejéből tiltakozott.
- Kérlek szépen ne! Csak fogd a kezem és legyél itt velem!- szólalt meg elrekedve, a tüdeje zörgött és gyorsan emelkedett, majd süllyedt.
- Rendben...
Mike nagyon félt, és nem tudta ez mennyire jó ötlet, de bólogatott, aztán megcsókolta Billie halántékát, miközben ölelésébe húzta az erősen reszkető fiút. Billie testének borzongása nem akart szűnni, ahogy bőre rendellenes melegsége sem, de Mike tettétől hálásan és megkönnyebbülve sóhajtott.
- Köszönöm Mike. Higgy nekem, mindjárt el fog múlni...
Mike sziklaszilárdan tartotta őt a sírással küzdve és csak némán fohászkodott magában, hogy ez minél előbb így legyen.

folyt. köv...