Hogy lehetsz ilyen bunkó?

Igen, a pasim, tegnap nagyon-nagyon-nagyon hülye volt.
A szülinapomon dolgozott, de oké, hát a pénz kell, pedig anyám, apám jöttek b.déjj partira, aminek végére kis drágám be is esett :( Aztán este elhúzott a haverkákhoz meccset nézni és miután hazajött, az összes idióta frusztráltságát rám zúdította (részegen). Cool ajándék volt a születésnapomra nem mondom (írom).
A vitánk ott csúcsosodott ki, hogy kért volna egy szendvicset, de olyan hangnemben, hogy azt inkább hagyjuk. Ha azt mondja, légyszi, kenj egy kenyeret, már csinálom is, de ehelyett nagyon undorító stílusban kezdett ennek neki. Én viszont nem vagyok a beosztottja, se a házicselédje, úgyhogy ignoráltam a hülyeségeit. Mire persze minden voltam, csak jó nem és nem csak engem szidott, hanem az egész le és felmenőimet :( Mondjuk, én sem hagytam magam, és nem is bánom. Nem akarom, hogy elnyomjon, így is évek alatt olyan sok mindent bebeszélt nekem, cseszegetett a súlyom miatt, neki én folyton dagadt voltam/vagyok, akármit csinálok.
A ruháimra is sok megjegyzést tesz, tegnap pl. azt hogy magamra csavartam a függönyt, vagy az asztalterítőt vagy mit :/ ez vicces is lenne amúgy, szóval ezen túl lehet lépni, de az már rosszul esik, ha a családomat negatív jelzőkkel illeti.
Ha élne még az anyja és ismerném, biztos váltanék vele egy-két szót a drága pici fiáról. De így nem tudok csak magamban füstölögni, vagy  max. neki mondom, de ívesen leszarja sajnos.
Szívesen a fejére borítottam volna valamit, de inkább csak átcuccoltam a másik szobába aludni, mert késő volt és ötkor kelni kellett. Neki pedig fel kellett kelnie az ágyból, hogy megcsinálja azt a szendvicset. Így járt.
Miért kell ilyen vadparasztnak lenni? A szülinapomon ráadásul? Nem értem. Nekem olyan kevés kell, hogy boldog legyek, komolyan, elég az is, ha nem tapló és emberi hangot üt meg velem szemben.
Na, erre aztán várhatok, hagyjuk is. Sajnos az alkohol olykor kihozza a felettébb utálatos oldalát. Néha már arra gondolok, felveszem videora és másnap lejátszom neki, hogy kicsit szégyellje már magát.
Ja, a hétre bejelentkezek a nőgyógyászomhoz is, bizarr szülinapi ajándék magamnak :D de amúgy is azt beszéltük meg, hogy hátra van még a kontroll citológia. És ha az negatív, akkor idénre lezárhatom ezt a maratoni, majd egy éve tartó kaotikus mizériát. Nem ártana már.
És tegnap óta kapar a torkom  :/
Jaj, akartam volna írni még a szülinapomról is, de azt  majd legközelebb, mert mindjárt odaég a vacsora XD

Fenékig! Vagyis fenéket.

Azt álmodtam, hogy buliztam a családommal, a pasim is ott volt, az ősök is, a húgom meg már részeg volt. Leültem egy asztalhoz és kikértem néhány rövidet (oooOOOHHHhhh), és amikor bele akartam inni, megszólalt az ébresztés :( Ilyen béna is csak én lehetek, hogy még álmomban sem tudok lerészegedni, pedig biztos a másnaposság is tűrhetőbb lett volna az álmok világában.
Amúgy nem hiányzik az ivás, úgyhogy nem tudom, miért álmodom ilyeneket :D
Biztos a sok durva dolog miatt, amiket itt a neten össze olvasok, köszönet érte a Wattpadnak és az Archive-nak :/
Komolyan, néha már domestosos-hypós vízzel akarok szemmosást csinálni, aztán kihúzni az internet kábelt, hogy soha, de soha ne lássak ilyeneket.
Beteg a világ, ne szépítsük és sok a beteg gondolat szerte-szét, pedig én nem is az a fajta vagyok, aki úgy mindenen megbotránkozik, vagyis igyekszem nem olyan lenni.
És amikor ezek az érzések elmúlnak elém kerül pl. a Gerontophilia c. film trailere...Ami arról szól igen, amit a címe sugall...
Oh, fuckkkk......
NONONONOOOOO....hagyjuk is...
Amúgy én is írok, most is , és yea, az is noooooooo kategória talán olykor, de nem ennyire.
A hét átlagos, itt az ősz, egyik nap megáztam és közeleg a szülinapom. A pasimnak megint nem sikerült belőni a dátumot, elakadt, hogy 27.-e, vagy...itt gyorsan közbevágtam, mielőtt megint rávágja az exe születésnek napját :/
Nem tervezek nagy partit, de anyáméktól kapok egy tortát, mint minden évben. Hogy pasim mit vesz, az rejtély, de nem szokta megbonyolítani, illatszer és vagy édesség, néha egy-egy cserepes növény, de nem is igazán vágyom drága ajándékokra. Azért egy étteremlátogatásnak örülnék, de szerintem az majd az ő szülinapján lesz esedékes, novemberben.
Annyira nem tudok mit írni, semmi érdekes nem történik velem, meg gyászosan lassú a netem is :/ Úgyhogy inkább zenéljünk, az jobb mindenkinek :P
(de azért a youtube reklámok bekaphatják, hallgatnám a kedvenc zenéimet és betosznak egy vakcinainfós vagy választásos kampányt, persze full hangerőn, R.I.P. hallásom ugye)

Depis, levélhullós semmiségeim

Már napok óta készülök, hogy írjak, de igazából nem nagyon tudok mit lepötyögni. Nem történik semmi érdemleges, csak nihil, őszi depi, meg a szokásos hülyeségeim és nem akarom, hogy az egész blogom egy rinyatenger legyen (pedig az).
Tegnap a zenecsatornán adtak egy rahedli Lady Gaga klipet. Nem voltam rajongója sosem, de ott ragadtam és nem igazán tudom eldönteni, hogy plasztikáztatott e a csaj, vagy sem? Mert a régi videoiban tök nem ilyen feje van, mint most. Nem mintha elítélném, ha lenne pénzem, szerintem az orromat és a fülemet én is átszabatnám kicsit, meg mell-esleg is beavatkoznék, a méretével kibékültem, jó az az A vagy max. B kosárméret, kell a francnak gigamell, de az alakja már szorul némi korrekcióra :/ Soha nem lesz rá keret, miről írok úristeeeen...
Érdekeseket álmodok, ami nem mindig jó, bár az egyik az kellemes volt, hullócsillagokat számoltam álmomban. A másik álom az már parásabb volt, azt álmodtam, hogy egész éjjel nagyon fáztam és reggel mikor kimentem megnézni, miért van huzat, láttam hogy tárva-nyitva a lakás ajtaja és mindenféle munkásemberek jönnek-mennek be és hordják el a cuccainkat, egyiket elkaptam és kicsavartam a kezéből a telefonomat, de azt mondta, hiába erősködöm, ők mindent elvisznek úgyis. Aztán oldalra pillantottam és a pasim egy nővel smárolt épp, odarohantam és megfordítottam, erre nem a pasim, hanem az exem, Aputest nézett vissza rám....váhhhh...jó, hogy utána felébredtem. Mik ezek a szociopata álmok?!
Lehet ráhatással az álmokra, hogy még mindig ebben a fosbarlangban lakom???Attól félek, sosem fog ez változni, zsém még mindig nincs és az összes, általam kinézett házat megvették, amúgy is minek nézegetem, mikor soha a büdös életben nem lesz annyim, hogy megvegyem...
De félek ebbe belegondolni, inkább elhessegetem a gondolataimat másfelé, mert ha ezen jár az agyam, még inkább elveszek a depresszióban és azt nem akarom. De nem könnyű itt élni. Néhány itt lakótól a hideg ráz, főleg most a Keleti Boszorkányra igaz ez a megállapítás, ő olyan mint egy viharfelhő, ha megjelenik, elbaszódik a kedved. És a héten háromszor is láttam sajnos. Pont azon agyaltam, hogy ha a postaládán a vezetéknevéhez (Pesti), hozzáraknánk egy s-t, már meg is lenne a hű jellemző erről a nőről. Na jó, nem szemétkedem XD
Amúgy behülyítette az új szomszédunkat is, aki kb. egy hónapja lakhat itt. De a boszi már lefoglalta magának, és múltkor másfél óráig itt pofáztak a lakás előtt tök hangosan :/ a banya biztos makogott valamit rólunk is, mert az asszony (már az új szomszéd) azóta alig-alig köszön. Mondjuk, kit érdekel, nem?! Álljon be a sorba.
Felénk is új lakók érkeztek és tegnap házavatót tartottak, gondolom én, mert még 10-kor is az erkélyen dumálgattak. Nem tudom, mit kell ünnepelni azon, hogy itt fognak élni, de a kis naívak még nem sejtik, hogy milyen tré helyre keveredtek.
A hivatalos ügyeimmel sem haladtam semmit sem, kikértem a papírt, de még neki se álltam kitölteni. Béna vagyok, na. Meg rájöttem, hogy szülinapomkor-vagyis jövőhéten vasárnap-lejár a személyim is. Szóval mehetek azt is megújítani, olyan szar, hogy 2-3 évekre adják meg, múltkor is egy fenomenális élmény volt, ötezren voltak egy szűk kis folyosóra bezsúfolva, a sor nem haladt, hőség volt, mert nem lehetett ablakot nyitni, pluszba, a  fényképezős nő gyopár volt.
Összefoglalva, lenne egy csomó dolgom és nekem annyira nincs kedvem hozzá.
SÓHAJ.
De...hogy ne csak a panaszaimat nyomassam, kaptam az egyik kisfőnöktől egy pár ruhát. Ezekszerint feltűnt mindenkinek, hogy mekkora csöves vagyok (nem újdonság). Nagyon szép ruhák, főleg felsők, meg néhány kosztüm kabát-vagy azt minek hívják?-mind igazi elegánsnős-ek, tudjátok.
A személyes kedvencem az a selyem blúz, amit elől masnival kell megkötni. Kár, hogy nem az én színvilágom mert ezek a cuccok, főleg púderszínűek, babakékek,meg drappok.
De mikor felpróbáltam őket, mégiscsak tetszettek. Nem rajtam álltak jól, egyszerűen szépek voltak. Lehet, hogy egyszer majd ebben jelenek meg pl. a hely-en, vagy az utcán? Nem kizárt. Talán javítana a hangulatomon is.
R. a héten tök normálisan viselkedett, többször telefonált és írt is :O
Hétfőre behívták próbanapra az egyik céghez, ha beválik, októberben már ott kezd. Érdekes lesz, ha nem marad itt, de sok sikert kívánok neki.
Az írással még mindig nem állok nagyon sehogy, vagyis még nyáron elkezdtem egy rövidke történetet, azt csinálgatom, hol nagyobb, hol kisebb elánnal,meg azt a sztorit is sokat javítgatom, amit sose fogok sehova sem felrakni, csak idegesít, hogy ennyi év alatt sem sikerült befejeznem és idén már szeretném,de nem lesz belőle semmi szerintem :/ ahhoz jobban oda kellene tennem magam. Vissza akarom kapni az ihletemet, mert az írás az a dolog a világon, ami mindig megnyugtat és amit nagyon szeretek csinálni. Hiányzik, és lehangoló, hogy most írói blokkban szenvedek.

Észrevétlen

Éreztétek már magatokat úgy, mintha láthatatlanok lennétek? Pár napja pont ilyen "élményben" volt részem. Kezdődött az utcán, ahol egy régi ismerősre ráköszöntem, de észre sem vett, aztán folytatódott a hely-en, ahová belépve, szép hangosan üdvözöltem a portást, aki viszont még a fejét sem fordította arra :/ A koronát az egész "nem köszönök napra" pedig R. rakta fel.
Álltunk a folyosón I., meg én, mikor is arra libegett R. és elmaradhatatlan, egy személyes sleppje T. (ugye ők már együtt mennek mindenfele), vihorászva, sugdolózva. Nem dobtak fel a jelenlétükkel, de azért köszöntem, a  tiszteletet adjuk már meg, viszont ő csak vigyorgott rám, mint a vadalma :O azt is csak úgy előttem elsétálva.
I. mondta is, hogy nem nagyon kedveli ezt az új R.-t és hogy véleménye szerint T. van rá rossz hatással.
Hát fene tudja, csak megrántottam a vállam, annyira nem érdekelt a dolog. R. viszont nem volt ennyire békés, mert este rám írt messengeren,hogy mi bajom van  nekem, miért nem köszöntem neki. Kb. számonkért. Erre írtam, hogy én köszöntem (ellentétben vele ugye, mert a képembe röhögést nem tudom köszönésnek venni), de ő nagyon el volt foglalva T.-vel és valószínű, nem hallotta,vagy T. vette rá, hogy ignoráljon minket I.-vel és úgy grasszáljanak el előttünk, mint két tizenéves hülyepicsa. R. ezen még témázott egy darabig, hogy ő akkor sem hallotta a köszönésemet, de én meg az ő felháborodásával nem tudtam mit kezdeni, úgyhogy ez annyiban is maradt.
Viszont a jealousy engine a héten bepöccent és működésbe lépett, nem is én lennék ugye :/
Szóval korán reggel pasimmal baktattunk ki a buszmegbe, áll már ott pár nő cigizgetve. Mondja is pasi, hogy ja hát egyikük a Hajnika, itt dolgozik a környéken és néha leült az asztalukhoz, aminél a haverjaival iszogattak, meg olykor megcsiklandozza, összeborzolja a haját-már ez a Hajnika nevű kis vicceskedő spiné a pasimét-satöbbi. Akkorra már a mosolyom sem volt őszinte. WTF??? Eleve Hajnikázza...engem sosem becézgetett, na mindegy. Méregettem is a nőt lenézően, az is rám nézett párszor, gondolom, levette hogy ki lehetek. Lenne pár ötletem, kinek a haját borzolgassa ez a bicccs :/
Amúgy a csaj egy az egyben Tinimami, plusz 10 év, mínusz 2 fog, de a többi stimm. De hogy pasim minek áll le vele, az érdekes kérdés. Nem is akarok belebonyolódni.
Álmos vagyok, mert szarul alszom, most is már hajnali 4-től csak forgolódtam :( Viszont a buszon kellemes meglepetés ért! Összefutottam N.-el!!!!!Még nem költözött el, mert valami gebasz van a vidéki házzal, így ő decemberig még a városban marad, azt mondta, minél tovább van a városban, annál nehezebb lesz majd neki az Isten háta mögé cuccolnia, ráadásként arra munka sem nagyon van. Dumálgattunk erről-arról, R. is szóba került, ő is ugyanazt mondta, mint I., hogy T. nagyon elviszi R.-t a rossz irányba. De hát ez R. választása, ő lát valamit T.-ben :/ Azt mondjuk, mindketten észrevettük N.-el, hogy R. gyakran pénzeli T.-t...fura barátság ez, bár R. ilyen, mikor még jóban voltunk, én is kaptam tőle néhány ruhát.
Az internetes írogatóimat likvidáltam, az egykori munkatárs srác nem ír, lehet talált magának mást, akinek lökheti ezt a sok süketséget, a másikat viszont nekem kellett tiltanom, mert tuti hogy elmebeteg volt, ijesztő és bizarr dolgokat írt, hogy szüljek már neki gyereket, akit majd ő nevel fel, és hogy pasimnak erről nem is kellene tudnia (azt hogy?!nem is lenne feltűnő egy 9 hónapos terhes has, OMG biosz egyes, ülj le fiam!), meg szökjek meg vele, vagy feküdjünk le csak egyszer, meg más baromságot. Persze ezekre már nem reagáltam, erre sértegetni kezdett, ezzel pedig megvette a jegyét az örökre tiltalak a francba végállomásra. Nincs idegzetem ilyesmikre.
Nagyon nem, mert még mindig csak szerda van :(

Szia uram! Ismerkedős fiatal fiúk, nőgyógyászati sztorik és szombati meló érdekes lehet? XD

Jó hétvégét mindenkinek, kivéve azoknak, akik a bicajos út ellenére is a gyalogosok között bringáznak ezerrel. Mondjuk, ma egy biciklis nővel még el is dumáltunk, mindketten tétován álltunk a forgalomban azt mérlegelve, mikor kellene átkelnünk, hogy ne csapjanak minket el.
Hétfőn volt a legrosszabb, nagyon fájt a hasam, émelyegtem és rázott a hideg. Itt döglődtem estefelé az ágyban, mikor is elkezdett írogatni az a fiatal srác, akivel régebben pár hetet együtt dolgoztam, aztán valamikor bejelölt és azt írkálta, hogy tetszem neki stb., na most már ennél tovább ment, mert most már konkrétan szerelmet vallott :O Geesus...Nagyon jó volt ez a szenvedéseim közepette, próbáltam szépen megírni neki, hogy egyrészt van párom, másrészt jóval fiatalabb nálam, de az érveim nem igazán nem hatották meg, mert azóta is üzenget :/
Szerdától meg egy másik is megtalált. Nem tudom mi van, én vonzom be őket, vagy hogy akadnak rám. Ez a srác, ráadásul nem is ismerősöm, de állítása szerint ő nagyon is jól ismer engem, mert régen erre lakott, ahol én és mindig látott :O Azt is írta, hogy legközelebb ha erre jár és meglát, átölel...uh, ez elég ijesztőnek hangzik. Néztem azt az egy darab képét, ami fel van töltve neki, de felismerhetetlenül van rajta fotózva, szóval gőzöm sincs hogy kicsoda, ráadásul van barátnője is, már az adatlapja szerint. Neki is csak azt tudtam írni, amit a másik delikvensnek, hogy az okok, ami miatt közöttünk nem lehet semmi a korkülönbség és az, hogy én kapcsolatban élek. De tovább erősködött ő is természetesen, hogy hát nem úgy van az, és hogy a pasimnak ezt nem is kell tudnia...Alig bírtam leállítani és persze azóta is nyomja, nem győzöm kitörölgetni az irományait. Legutóbb-úgy 5 órája-felvázolta a közös életünket, majd miután leírtam, hogy ez nem lehetséges, akkor öngyilkossággal fenyegetőzött :(
Szóval lassan tiltani kéne ugye???
Frusztráló, mert én nem akarok senkit megsérteni, meg elküldeni a búsba, de miért nem fogják fel, hogy a NEM az nem???
R. is meglepett, mert hét közepén megkérdezte hogy vagyok és hogy telik a hetem :O érdeklődött arról is, mennyire volt gáz az össznépi okosítás.
Hát annyira sok fontos dolog nem volt, eddig is ismert alapinfók nagyjából. Kaptunk egy új főnököt, meg páran visszajöttek, pl. az egyik idős nő az öregasszony különítményből, ő tavaly, vagy hogy ment nyugdíjba, de ezek szerint visszavágyott. Meg Csőrike is visszajött, ennek sem örülök, bár soha egy szót nem váltottam vele, a Mufurc arcú nővel, meg Lédi Lavórral és a Hajdobálgatóssal lógott, szóval nem egy klubba járunk.
Úgy néz ki, nem lesz online munka sem :/ pedig épp eljátszottam a gondolattal...kár volt.
Pénteken hamarabb eljöttem a hely-ről, mert mentem a nődokihoz. Nem írom, hogy vártam, de már változást akartam az állapotomban, nem ezt az állandó hasfájást, rosszullétet, vérezgetéseket és hát reméltem, hogy annyira nagy baj nincs. Amúgy egy csomót kellett várni, minden pad tele volt, még a másik folyosón is várakoztak. Szóval eltelt némi idő, mire sorra kerültem, közben üzengettem J.-vel, meg a tesómmal. Aztán végre sor került a vizsgálatra és most nőgyógyászati dolgok következnek bocs, szóval kiderült, hogy a júniusi műtétem után összetapadt a nyakcsatorna, a vér betapadt és  ettől voltak a panaszaim. A doki eltávolította  a vért és azóta jobban vagyok tényleg, bár még felhőtlenül nem örülök azért, mert majd a következő mensinél derül ki, ez mennyire hatásos, valamint még hátra van a kontroll citológia is. De a hasi fájdalom és a többi kellemetlenség elmúlt, ennek pedig őszintén örülök. Talán egy gonddal kevesebb.
Anyám még mindig kórházban, úgy volt, hogy jöhet haza hétvégén, de mégsem úgy jött ki a lépés. Apámmal telefonon vitáznak, meg a tesómmal is. Semmi sem fog itt változni sajna.
És holnap még egy fél nap meló is lesz, mert a december huszonvalahanyadikát dolgozzuk be.  OMG már az is csak 3-4 hónap...
Úgy elment ez az év, éppen ez villant be az agyamba valamelyik nap. A sok szar dolog, idegeskedés, műtétek, agyfaszok miatt messzire sodródtam a saját magam által szeretett dolgoktól. Most már írni szeretnék, de a fejem olyan üres, az ihletnek még csak a szikráját sem érzem...Ugye lesz ez jobb is?