Operáció, szorongás és öreglány mocskos szájjal

A szombati Tinimami névnapozás annyira, de annyira pocsék volt, hogy bővebben nem is kívánok reflektálni. Dióhéjban annyi, hogy tök fölösleges volt lemenni, mert semmi sem történt, csak anyám/apám/Tinimami vitáztak, szóval ehhez nem igazán kellettem volna még én is (meg hugomék is). Mindegy, letudtam, most remélhetőleg semmi ilyesmi nem lesz már a közeljövőben. Van elég gyíkság az ilyesmik nélkül is.
Megvan a műtét időpontja, jövő hét csütörtök (11., asszem), szóval addig meg le kell pörgetni az ehhez szükséges vizsgálatokat. A dátum kicsit szíven ütött, mert későbbre számítottam, így most el is kezdtem szorongani ezen. Ráadásul kicsit fáj a torkom is, de igyekszem forró teával, meg Strepsils-el kikúrálni magamat addigra.
Most pénteken nem is megyek a hely-re, mert elmegyek vérvételre és aznap fél 11-re van időpontom az altatóorvosi vizsgálatra is. Holnap meg még délután 4-től értekezlet is lesz (óje), amin erősen ajánlott megjelenni. R. kérdezte is, hogy  megyek e, de hát muszáj menni, szóval ez nem opcionális dolog. Meg kérdezgetett, hogy félek e az altatástól, meg ilyenek, mert hogy ő nagyon félne. Oké, én is félek, kicsit, bár nem ez az első altatásos beavatkozásom, de ha kés alá kell feküdni az egészség érdekében, akkor nincs mese. Inkább azzal van bajom, hogy egy éjszakát bent kell tölteni. Remélem, nem raknak be mellém valami horkolós szobatársat, vagy olyat, aki random elmondja az életét. Ajjjj, annyira nyomaszt ez az egész, hogy az valami leírhatatlan. Legszívesebben nem is beszélnék senkihez sem és itthon is csak feküdnék zenét hallgatva. Pasim is gyökérkedett és abba kötött bele, hogy nem jól raktam a WC papírt a tartóba, mert szerinte evidens hogy melyik részével előre kell felhelyezni. Oké, biztos hogy evidens, csak ez engem jelen helyzetemben kurvára, de nem érdekel. Meg úgy alapból sem.
Csak lennék túl a műtéten és lábadoznék itthon pár napot, jó lenne már ott tartani.
Ja, tegnap meg egy hamarabbi busszal mentem reggel, mert nagyon hideg volt. Nem szokásom, mert össze-vissza kanyarog a busz és felszed mindenféle szemetet. Amivel én megyek, megy A-ból B-be és alig vannak rajta, de most az időjárás miatt gondoltam, miért ne. Hát be is faragtam. Egyrészt jó sokan voltak, másrészt felszállt egy öregasszony rengeteg cuccal, amiket aztán ízlésesen odabaszarintott a busz ajtaja elé. Tudjátok, az a fajta néni volt, aki már reggel 7-re megvásárol mindent, hogy aztán otthon tudja nézni a Szulejmánt (vagy hasonló bigyót). Látszott rajta, hogy baj van a toronyban, dupla maszk (!!!), gumikesztyű, de még ez lett volna a legkevesebb. Mivel a busz ajtajában állt meg és szüttyögött a szaraival, leszálláskor a busz ajtajában, véletlenül talán kicsit hozzáértem az egyik szatyrához, mire leszálláskor mögöttem, szépen artikulálva, félhangosan megszólalt (és bocs a vulgaritásért, de szó szerinti idézet): te fasszopó.
Öhhh...wait...
*-*
*-*
*-*
Döbbenten néztem rá, meg hogy egyáltalán ezt kinek címezte, de mivel csak ő, meg én szálltunk le, nekem szólt e kedves jelző.
A bunkó énem ha nem szunnyadt volna (lévén, hogy még nagyon korán volt),tuti visszavágott volna, hogy : vagy te fasszopó, de most a kedves énem volt csak ébren és ennyit mondtam neki csak: legyen nagyon szép napja-és hozzá mosolyogtam is. Ő lefagyott, mert nem bírt mit kezdeni a reakciómmal, lehet a demencia tette, de nem vártam, meg míg feldolgozza az infót, mentem a dolgomra. Az azért durva, hogy ennyire agresszív némelyik szépkorú, mert végülis nem történt semmi, mi van, ha anyagi kár keletkezett volna, meglincsel??? Ennek a maminak is fölösleges a dupla maszk, mert nem az a veszélyes, ami bemegy a száján, hanem ami kijön.
OHGOD....