Jöhetnének könnyebb napok

És jöhetnének végtelen nosztalgiázós ikonok is. Pont minap lógtam a fb-n és láttam régi ismerősök bejegyzéseit és eszembe jutott egy este ezer évvel ezelőttről. Mikor az egyik rock kocsmában (már bezárt) ültünk mind a legnagyobb asztalnál. Tényleg jó sokan voltunk, hugom, az akkori fickója Gy., aputest, sírós srác, meg a barátnők, K., B., és H., meg E., az ő pasijaik, P. és L., meg még nem tudom, de emlékszem egy olyan mondatomra, hogy milyen jó, hogy így mind együtt vagyunk. Hát akkori énemnek kivételesen igaza volt, mert most már az asztaltársaság egy része Angliában, a másik Németben van, a maradék meg az országban, de szerteszét :/
Valahol szomorú, hogy az a pillanat már soha többet nem jön vissza. De számtalan ilyen van még, a családi nyaralások, étterem látogatások, mozizások. Mindig volt mit várni és sosem unatkoztunk.
Most meg?!
Most tök sivár minden.
Persze ehhez nyilván hozzájárul a mostani kovid helyzet is. Ja és ha már kovid, a Z.-vel való messengeres szóváltásunk bőven folytatódott utána is. Egyszerűen nem bírt leállni a csaj. Mikor ismét beléptem a fb-re, rögtön rám is írt és ott folytatta, ahol abbahagytam. Hogy az ilyen felelőtlenek miatt, mint pl. anyám (aki az ajtóig hozta a bevásárolt cuccot), tart ott az ország, ahol, és hogy ő alig várja, hogy beoltsák stb.stb., nem nagyon volt kedvem reagálni a hülyeségeire, meg nem is ültem a net előtt, és csak ímmel-ámmal felelgettem neki, ezt meg ő nyilván érzékelte, mert témát váltott és személyesebb vizekre evezett. Pl. hogy meséljek, a pasim megcsal e mostanság, vagy még mindig olyan hideg van e nálunk, mert béna az egész lakásunk és a konvektoraink is? Ez rosszul esett, mert annak idején én ezt nem azért írtam le Z.-nek, hogy aztán ezzel visszavágjon. Na, de ha ő így játszik, hát én sem akartam lemaradni és vissza is írtam rögtön, hogy nem érdekel, ha megcsal, amíg nem tudok róla. És ő is inkább felkereshetné az egykori pasiját, hogy kicsit kibillentse a koronavírustól való rettegésből.
Nem akarok amúgy szemét lenni, de nyilvánvaló, hogy Z. unja magát és kötekszik. Neki annyiból áll az élete, hogy hazamegy meló után, sétál egyet a kutyájával, veszekednek az anyjával, aztán a tv előtt ül késő estig. Évek óta nem volt pasija, az az egy akit legutóbb összeszedett, meg egyenesen elmenekült előle, sőt telefonszámot is váltott és facebookon is letiltotta, mert Z. annyira rátelepedett (pl.kérés nélkül felment a fickóhoz napokra, vagy meglátogatta az anyját csak úgy). Ezt Z. írta le. Már hogy a pasi ezt adta meg a szakítás indokául.
Mégsem vágtam ezt sosem a fejéhez. Meg a többi hülyeségét sem, pl. hogy kitalálta hogy ő terhes ettől a palitól, de úgy, hogy együtt sem voltak hónapok óta, de azért netről szedett uh fotókkal bombázta szerencsétlen embert (aki nyilván nem nézte őt ezért hülyének), vagy kitalálta, hogy titokban a pasi megfigyeli és követi, pedig szerintem örült, hogy lerázta magáról.
Z. úgy viselkedik, mintha tizenöt éves lenne, de nem annyi, jóval több *-*
És bizony, van baj a toronyban az tény, de aznap Z. megsértődött, és egészen hétfőig egy sort sem írt, viszont akkor beszüntette a haragot, mert kitalálta, hogy neki bizony koronavírusa van (yay), amit a földszinten lakóktól kaphatott el, akik most karanténban vannak.
Oh my dear god...
Ezeket a dolgokat leszámítva, full unalom van és szokásos hétköznapok. Örülök a jobb időnek és írogatom a D. loverset is.
Ja, a héten felhívom a nődokimat, hogy mikor tudja újra oda adni a műtét előtti vizsgálatokhoz a papírt és újból belevágok az egészbe. Március, vagy legkésőbb április tájékán le akarom tudni és más dolgokra összpontosítani.
És így a mai bejegyzés végére két video.
Uh, hát ez nagyon beteg XD a gázos résznél folyton vihogok. Úgy látom, a Trump sing után jönnek a Putin sztorik.

Ez pedig itt szintén vicces és még cuki is.  A texasi ügyvéd esete a macskás filterrel.
Nem vagyok macska...LOLLOL