Putri projekt, sapkaproblem, ügyintézés és egy réges-régi barát is feltűnik

A hét valami hihetetlenül lassan telt számomra. A rohadt nagy hideg sem tette könnyebbé, mínusz 11 fokok röpködtek hajnalban, szóval sapkát kellett húznom, pedig utálom. A gond az ott volt, hogy azt a sapkát, amit felveszek a kutyahidegben, nem találtam. Tűvé tettem minden szekrényt, de semmi. Aztán bevillant, hogy H.-nak pakoltam össze ruhákat, amiket én már nem hordok és tuti, hogy két pulcsi közé beszorulva ott volt a sapkám is. Úgyhogy másikat kellett felvennem, még jó hogy van 3, illetve most már 4, mert apám is vett egyet, mivel azt hitte, nincs sapkám, azért nem hordom. Tök mindegy, én minden sapkában idiótán festek és ez most sem volt másképp, ennek ráadásul még bojtja is van :D Még jó, hogy hét közepére jött az enyhülés és lekerült  a sapka is.
Ügyintéztem is, hát vannak bajok. A nő, aki azt mondta a telefonban, név szerint keressem őt, ha jövök, mikor odamentem, csak nézett rám és megkérdezte, mit akarok, minek jöttem?! Aztán levitt egy másik irodába, egy másik nőhöz. Akkor már stimmelt volna minden, ha nálam van a születési anyakönyvi kivonat. De az ugye ott röhögött az asztalon, ahová előző este raktam, hogy na majd reggel bepakolom. Na mindegy, másnap visszamentem a papírral, az a nő sem értette, mit akarok, nem is ismert meg, jó maszk meg minden, értem én.
Közben megvan az időpontom a nőgyógyászhoz, jövőhéten megkapom a papírokat a műtétre, és ha azokat végigzongoráztam, mehet a menet, bár semmi kedvem hozzá, nagyon nyomaszt és mindenki azt mondja, hülye vagyok hogy ebben a kovidos mizériában műtétre megyek. Jó ég, hát nem én találtam ki, hogy most műtsenek, ha múlt évben nem robban be a korona tavasszal, már régen elfelejtettem volna az egészet, pár napon múlt.
Ja, pasim még hét közben felszedte a lamináltat az előszobában, mivel az alatta lévő parketta rohadt vagy nem tudom, mit csinált, de felpúposodott az egész és az ajtót sem tudtuk becsukni, na már most itt 17 foknál nem nagyon van melegebb (kripta feeling) sajnos és ha még azt a tetves ajtót sem tudjuk zárni, hát én építek ide egy iglut és jöjjenek a pingvinek meg a jegesmedvék!
Tehát felszedte az összes parkettát, előtte a lamináltpadlót persze, most csupasz, undormány, fekete, nem tudom milyen padló néz velem farkasszemet, de elvileg ma vagy holnap vissza rakja a lamináltat. Hát remélem, mert ez így ultralehangoló. Mondjuk, ha vissza rakja, sem lesz jobb. Mert a szar attól még szar marad, ha cukrot is rakunk rá ugye...Pasim azt mondta, ahhoz hogy ebbő a hányadék lakásból bármi is lehessen, egy hónap szabadság kellene neki, meg egy millió forint, meg egy albérlet, ahol addig élhetünk. Jelenleg egyikkel sem rendelkezünk.
A. írt nekem pár sort, kérdezte hogy Á.-val beszéltem e, mert nagyon el van tűnve, kb. nálam is, szóval sok újat nem tudtam neki erről mondani.
És tegnap kaptam egy messenger üzenetet B.-től!!!Róla már azt hiszem, írtam nagyon régen, hogy az ország másik felébe költözött, vállalkozó lett, pluszba, valamilyen vallási szekta tagja is és hogy kb.4-5 éve beszéltünk utoljára. Erre tegnap rámírt, hogy mizu velem, ezer éve nem hallott felőlem. Válaszoltam, aztán felhívott és tök sokat beszéltünk. Olyan jó volt, mert nem fogytunk ki a témából és megígértük, hogy ezentúl írunk egymásnak és én ezt szeretném betartani. B.-vel tök jóban voltunk a középsuliban, és utána is, de aztán hogy messze költözött, megszakadt a szál köztünk.
És itt a hétvége yea! Főznöm kéne-semmi kedvem. És míg pasim remélhetőleg a laminálttal fog viaskodni, én is folytatnám a D. lovers-t. A Wattpadon 4.1 K a nézettsége, szóval szeretik. És én is szeretem írni, kár hogy nemsokára vége.