2019. december 17., kedd

Mondhatni emoid

A hangulatom. Van ilyen szó egyáltalán???Nem tudom, de nem kerít hatalmába a karácsonyi készülődés, lévén hogy még van egy csomó nem karácsonyi teendőm. De haladok az ajándékbeszerzéssel is persze. Muszáj is, mert mindjárt itt a szenteste. A fejemben nem állt még össze a menü, még össze sem írtam, miből mennyi kell, ezerfelé van az agyam. 
És nem vagyok felhangolva erre.
Találkoztam A.-val pénteken, pont a második pasijától jött, váltottunk pár szót, de sietett, nem nagyon mondott semmi újat, én meg ismét ígéretet tettem, hogy idén még írok neki emailt.
Este MCR-t hallgattunk a szomszédokkal. Nekem tetszett (nekik lehet kevésbé). Na,meg Frerard ff-t írok (uhhh de meglepő, ugye?), ami annyira elszomorít, hogy még inkább nehezemre esik minden.
És nem lesz fehér karácsony. Meg tök meleg is van és ha így haladunk, fürdőruhában flangálhatunk 24.-én.
Vettem magamnak Colorista Hair Makeup-ot, ha nem sikerül karácsonyig eljutni, hogy a már hónapokkal ezelőtt megvásárolt színezővel megcsináljam a hajamat, majd ellövöm ezt a poént. Kitudja, még jó is lehet. Bár ezen a fostos hajformámon már senki sem segít, de a fodrász esélytelen idén már és kedvem sem nem nincsen hozzá. R. felajánlotta, hogy levágja (két évet tanult fodrászatot), de mondtam hogy kösz, nem. Ahhoz el kellene ide jönnie és én már jártam nála az albérletében és hát a légy is seggen csúszik olyan patika minden, itt meg...apokalipszis. 
Az emberekből is eléggé elegem van már. Nem idegesítenek (pedig a tömegközlekedés undorító, egyik öregasszony kis híján arcon köhögött, míg a másik a kezembe tolja a seggét, a lábamra meg a kiskocsiját), csak már jó lenne nem közéjük menni napi szinten. De a dolgok nem ilyen egyszerűek.
R. tök nyitott csaj, nekem az ellentétem és van egy csomó haverja, aki nekem nem hogy nem haverom, hanem kb. köszönőviszonyban sem vagyok vele.
Ott van mindjárt a szőke csaj, akit csak hajdobálgatósnak hívok. Jellemre kb., mint R. és minden harmadik mondatot úgy kezd, hogy: és hallooood...
Engem nem kimondottan kedvel és még finoman fogalmaztam, soha egy szót nem beszéltem még vele, és ha leszállnak a buszról R.-el (én a buszmegben szoktam néha várni R-t), egyből elnémul, pedig azelőtt fogadnék, hogy be sem áll a szája. Na, az ő nagy spanja meg az a csaj, akire konkrétan mondhatom, hogy nem bírom, szerintem ő is rühell engem. Folyton olyan lenéző undorral vizslat, akárhányszor velem szemben jön, csak bámul a képembe és elvárná hogy előre köszönjek. Holott szerintem ő a fiatalabb. Már megtanultam ugyanúgy visszanézni rá, és nem is köszönök persze. Azért R.-nek vannak normálisabb haverjai is, pl. B., akivel egyszer tök jót beszélgettünk, azóta sem, de legalább köszön.
Néha úgy érzem, hogy miattam nem haverkodnak többen R.-el és én ezt sajnálom. Én, ha olyan menő lennék, mint R. (mindig tökéletes haja pl., meg tök sok tetkója van és mindig vicces, optimista stb.), biztos nem baszakodnék akkora lúzerekkel, mint én...
Amúgy is azt vallom, sokkal jobb, ha az ember lányának inkább pasi haverjai és ismerősei vannak, a nők kimondottan szemetek tudnak lenni egymáshoz...
A mai nap amúgy jó is volt. Jött a postás egy bazinagy csomaggal, amit Á. küldött. Lestem is, mint a moziban, hogy ez most mi?!
A csomag tele volt drága édességekkel, meg egy kurvajó illatú parfümmel (megnéztem neten hatezerbe kerül), meg kézműves szaloncukikkal. Meg egy karácsonyi képeslappal, amiben azt írja, hogy köszöni a barátságomat. Meghatódtam, de égett is a pofám, mert én csak egy képeslapot küldtem neki. 
Ugyanúgy K.-nak is, erre ma a postaládába láttam meg az értesítést, hogy tőle is jött valami cucc. Holnap majd elhozom a postáról.
Azért jó, hogy vannak emberek, akik szeretnek. Annak ellenére, hogy szerintem a velem való barátkozás, több mint kitolás.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése