Kórház, agresszív delikvensek, parti hard, ciki exes meló, avagy én így lábadozom

Na, túl vagyok a műtéten, most lábadozom, vagyis hát papíron megy a fizikai kímélet, amúgy nem, mert kivitelezhetetlen, de két napot pihentem azért.

Nem volt semmi gixer, és akkora mázlim volt, hogy egyedül lehettem egy kétágyasban, sőt saját mosdóm is volt. Nem én kértem esküszöm, bár mikor találkoztam a leendő "szobatársaimmal", akik a folyosón várakoztak, megfordult a fejemben, hogy inkább virítom a lóvét, csak velük ne.
Nem vagyok annyira előítéletes, viszont ők elég ellenségesek voltak. Ugyanis engem hívtak be kb. másodiknak a felvételi irodába, mikor meg kijöttem meg egyik delikvens elkezdett félhangosan magyarázni a mellette ülő hörcsögképű kiscsajnak, hogy mi az hogy nem őt hívták be felvételre és hogy ő már fél 7 óta ott ül és különben is, a fehérekkel mindig kivételeznek és az abortuszosokkal meg úgy bánnak mint a kutyával.  Közben gyilkos szemekkel rám nézett, tehát nekem címezte. Álltam a pillantását, sőt némi megvetést is küldtem feléje, bár ő csekély agykapacitásával aligha érzékelte.
Most amúgy mit várt, hogy majd vörös szőnyeget raknak eléje, hogy elveteti a gyerekét? Vagy megsimogatják a buksiját, hogy ügyes vagy, amiért védekezés nélkül szexelsz, aztán ilyen módon oldod meg a következményeket? Pffff...Amúgy is baromi ellenszenves volt a nő, már így kinézetre is, aztán a hörcsögképűvel-aki szintúgy megszakításra várt és végig fixírozta a táskámat-meg egy idősebb nővel kibeszélték, ki miért nem tartja meg a babáját. Hálás beszédtéma :S Ennek az észlénynek már négy gyereke (!) volt otthon, a legkisebb még egy éves sincs.
Nekem meg több kérdésem nincs....
Ezek után kellő idegállapotban vártam, hogy a felvétel után megkapjam az ágyam és akkor ért a baromi kellemes meglepi, már hogy műtétek szerint szétszortírozva működnek a dolgok.
Így ők balra, én jobbra, vagy fordítva, de valószínűleg én jártam jobban.
A műtét gyorsan lezajlott, nem keltem fejfájással az altatásból, mint három éve. Pihengettem, anyám később hozott rántott húsos szendvicset és habos kávét (yeah), aztán délután már haza is mehettem. Apám hozott haza. Remélem, ez az izé nem jön többet vissza és nem lesz szükség újabb műtétekre.
A pasim két napig segített és normális volt, magam is csodálkoztam.
Szombaton szülinapi partiztunk, régen röhögtem ennyit J.-vel, még a pasijával is elvoltunk. Előkerültek ciki zenék-pl. az Ellopták a biciklim c. dal, ami sajnos azóta nem megy ki a fejemből-SpongyaBob Jó kis dallam szindróma XD-meg más egyebek.
Pasim überbrutálul berúgott, szokás szerint. Élmény volt vele az éjszaka közepén gyalog hazacaplatni.
Másnap meg melót ment felmérni, hogy-hogy nem az egyik exemékhez! És ezt pasim nem is tudta, dolgozott régebben a srác egyik rokonának, ő kereste fel ezzel a munkával. Pasim ugye nem tudtam hogy az exem meg a csávó rokonok, meg én sem tudtam, csak mikor írta le a címet pasim, akkor esett le.
OMG! Nemár!Hát nekem ez a felismerés elég kínos volt, mert a sráccal nagyon régen voltunk együtt, ő nekem kicsit zakkant volt, nem is szerettem úgy igazán és hát nem váltunk el túl szépen, én dobtam, meg amúgy is, az exek meg a jelenlegiek csak ne találkozzanak, ha lehet. Szerencsére pasim nem vállalta el végülis a munkát, mert hétköznap kéne csinálnia, de ő hétköznap dolgozik. Azt mondta, a gyerek egy seggarc, nem cáfoltam meg. Állítólag nem ismerte fel pasimat, vagy csak nem mert szólni, mert a nője is ott volt mellette :D
És megkaptam a parfümöt J.-től. Hát szerelem első szippantásra <3