Most úgy időutaznék pár napot...

Két nappal a műtét előtt...

Valamiért neki állt folyni az orrom.
WTF?! Ez komoly?! Nem tudom, allergia e vagy más. De kúrálom magam ezerrel, hogy megműtsenek és magam mögött hagyhassam ezt  is.
Amúgy elvagyok, bár nyomaszt a helyzetem, de mit tudok csinálni.
Végigzongoráztam a műtéthez szükséges vizsgálatokat, mindenhol sokat kellett várni, relative sokat, 2-3 óra, amit én csak-csak bírtam (mit tehettem mást?), de az öregek körülöttem nem nagyon. Rosszabbak mint a gyerekek, nulla türelem, mindenért puffognak, beállnak az ajtóba, hogy ha nyílik, befurakodassanak. Az nem zavarja őket, hogy név szerint szólítják a pácienseket, akkor is bemennek és ki vannak akadva, ha kitessékelik őket.
Ja, meg rafináltkodnak, az egyik asszony szabályszerűen rosszul létet produkált, csak hogy előrébb vegyék...
Persze, szar dolog a várakozás, ücsörgés (vagy ácsorgás, mert hely az mindig kevesebb, mint beteg), de el kell viselni, a dolgok nem lesznek jobbak a hepciáskodástól.
J. azt mondta, megveszi nekem szülinapomra azt a parfümöt, amire úgy vágyom és már régóta szemezek vele, csak anyagilag khm...béka segge alatt vagyok-voltam-szóval örülök.
Hétvégén meg szülinapi parti, pasim sem melózik azap.
Ja, vele minap a házasságról beszéltünk. Eddig mindketten azt gondoltuk, hogy nem nekünk való, a korábbi rossz tapasztalatok miatt, de most mintha kicsit változtak volna az álláspontjaink.
Persze most nem rohanunk az anyakönyvvezetőhöz, de kitudja, lehet még egy lagzi is megeshet egyszer.
Csak már legyek túl a műtéten és a szövettani is frankó legyen...