Sorjában...hét elején összevesztem a pasimmal, hibás voltam én is, nem csak ő, szóval jogos volt a haragja.
Aztán a családom háromnegyedével szintúgy sikerült összeveszni, igaz ezekben az ügyekben, nem én voltam a hunyó, hanem az évek óta tartó viszálykodás, aminek soha nem lesz vége, úgy tűnik. Hét közepére már apám és húgom sem állt szóba velem, na meg a pasim sem.
Frankó volt igazán...
Közben a gépem is bekapott valami vírust és hogy hogy nem-bár ezen már nem is lepődök meg-a Still breathing majdnem kész új része elérhetetlenné vált. Bár csináltam egy biztonsági másolatot, természetesen a vírus arra is kiterjedt. Valahogy a sors nagyon nem akarja, hogy folytassam ezt a sztorit. El is keseredtem, annyi órám volt benne, most kezdhetem elölről :( :( :(
Még annak sem tudtam kellően örvendezni, hogy meglett a koncertbelépő ára, így holnap megvehetem a jegyet. De a családi mizéria és a gépem vacakolása teljesen elvette a kedvemet.
Azóta azért javult a helyzet, apámmal és pasimmal kibékültünk, a tesómmal nem, de mivel ő nem egyszerű eset és igen haragtartó, békülésre nem is számíthatok egy darabig.
Megint neki veselkedtem a sztori új fejezetének, így szerintem jövőhétre kész is leszek vele.
Tegnap pasimmal csavarogtunk és boroztunk, meg röhögtünk.Aztán anyum hívott, és eljött hozzánk így csaptunk egy anya-lánya estét, jó hangulatban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése