Szociális életemet, baráti körömet mi sem példázza jobban, mint a képeslapok száma...
Szeretek képeslapokat küldeni a jeles alkalmakra, szülinap, névnap, húsvét, karácsony, én ilyen konzervatív vagyok. Jobb, mint egy email, vagy sms szerintem. Régen egy rakatot szétküldtem az ünnepek közeledtével, de ez évben mindösszesen kettő db ment a postára. K.-nak, mert bár jó sok km, meg ország elválaszt minket egymástól, de folyamatosan tartjuk a kapcsolatot és biztatjuk, erősítjük egymást, a másik meg az ősöknek. Mert megérdemlik :)
Tavaly még ment a barátnőknek is, de most nem láttam értelmét ennek. Egyrészt, sosem viszonozzák, másrészt a temetés óta ambivalensek az érzéseim feléjük. Próbálom a békülést sulykolni magamba, de valahogy iszonyat lassan megy. Pedig A.-val milyen jól elvoltunk, mégis most úgy érzem, amióta neki van egy titkos fickója, és én ezért nem lelkesedtem annyira, mintha egy szakadék alakult volna ki köztünk. Nyilván ezt ő is érzi és olyanok barátságát keresi, akik az ilyen ügyekben megfelelően támogatják. A. amúgy is eléggé megváltozott, a szerény, cuki lányból lett egy dekoratív csaj, csípős nyelvvel, érdekes stílussal, szoknom kellene, vagy nem tudom.
H.-t továbbra is bírom, vele telefonon beszélünk, meg néha összefutunk.
Á. fényévekre áll tőlem mindenben, nem igazán tud érdekelni. És egyszerűen nincs meg a közös nevezőnk.
Sz. dettó, vele kölcsönösen nem foglalkozunk a baráti kapcsolatunk szinten tartásával, régen persze ez sem így volt, de neki képbe jött az akkori kretén csávója és hogy is írjak, el lettem tiltva :P pff...
Mindegy, ha két képeslap, két képeslap, az is jobb mint a 0. Ja, és ha már zéró, ennyi kedvem van a karácsonyhoz :S És ennyi darab ajándékot szereztem még be. Oké, előttem áll a jövő hét, már amikor lesz időm, mert van még egy-két nem könnyű ügy, amire pontot kell tennem idén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése