Monoton hétköznap reggel.
Tömött busz. A marhára unszimpatikus, csúcsidőben piacra flangáló öreglány persze, megengedi magának, hogy az egyik ülésen a kosarát utaztassa és aki rápillant a helyre, azt nézésével átkozza.
A sofőr Britney Spears és Katy Perry slágereket hallgat hangosan (bloeeh). Az agyfasz kerülget.
Az egyik széken egy lány beszélget a nagymamájával, hogy közösen vásárolnak be a karácsonyi vacsorára.Összefacsarodik a szívem, eszembe jut a rokonom és hiányzik :(
Kapaszkodom, ahova tudok és közben azon agyalok, mennyire várom már hogy vége legyen az évnek, semmi jó nem volt ebben a 2017-ben.
Nem bánnám már, ha a következő hetek az unalmasság jegyében telnének, de nincs ekkora szerencsém, mert még hátra van egy nehéz ügyem, ami azért majd befolyásol sok mindent. Bár ki lehetne kerülni, de talán jobb még idén letudni. Mindegy, nem én döntöttem így.
Az utcákon kihaltság, olvad az épp hogy csak lehullott hó, latyakot hagyva maga után.
Kipillantok az ablakon és látom, hogy épp kel fel a nap.
Különös, bordós-kék az ég alja. Ritkán látok ilyet.
Gyönyörű...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése