Az sem nagyon fair, hogy az a mocsok ribanc, akivel pasim megcsalt, egy akkkkkkkkkkkora házba költözött...az nem ház...az palota basszus! Pf, ez mocskosul nincs rendjén, szerintem. Anyám próbált vigasztalni, hogy biztos olyan hitelt vettek fel, hogy még 80 évesen is azt törlesztik, de szerintem nyertek a lottón :P
Az is hihetetlen, hogy ezen pörgök, na...
Ma találkoztam volna H.-val, de elaludt és nem ért oda, én egy csomót vártam rá, elérni sem tudtam, úgyhogy egy idő után nem fagyoskodtam az utcán, mint egy csövi. Ő is totál szét van csúszva, meg amúgy minden és mindenki körülöttem.
Itt a Still Breathing új része és tudom, hogy jó régen nem írtam, viszont cserébe, a rész is szar lett :S Hát bocs, ez van jelenleg. Nem tudom, mikor jön az új fejezet, megint kerülget az írói válság.
De azért olvassátok!
JESUS OF SUBURBIA:
I'm the son of rage and love
The Jesus of Suburbia
The bible of none of the above
On a steady diet of
Soda Pop and Ritalin
No one ever died for my
Sins in hell
As far as I can tell
At least the ones that I got away with
Folyosói zajok hozták vissza Mike-ot a rideg valóság keretei közé. És a félelem, hogy akárki rajtakaphatja őket. Lihegve húzódott el Billie-től, aki szintén zihált a levegőhiánytól. Mindketten nyirkosak voltak az izzadtságtól és a sötétben csak néztek egymás felé válaszok után kutatva. Mike-nak először fogalma sem volt, mit kellene mondania, zúgott a feje, az izgalom erősen dübörgött benne, elnyomva minden mást.
- Ma is menned kell dolgozni? – kérdezte végül alig hallhatóan, amint legyűrte a szívdobogását és a remegések kicsit alábbhagytak a testében.
Billie megrázta a fejét.
- Nem. Ráérek. – felelte ugyanolyan halkan.
- Van kedved egy kicsit beszélgetni? – érdeklődött.
Billie szaporán bólogatott.
- Persze.
Mike agyában rikító piros színnel villogott a vészjelző, hogy ne csinálja. Képzeletbeli kezek rángatták, hogy döbbenjen már rá, mit művel! Ezt nem szabad! De nem tudott ésszerűen cselekedni. Csak Billie Joe-val akart lenni. Tudta, mi lenne a legokosabb, mégsem azt tette. A nyugalom hazug álcáját magára húzva sétált ki a szertárból és ment végig az iskola parkolóján. Billie nem sokkal lemaradva a nyomában és a férfi érezte, hogy őt nézi. Mike kinyitotta az autót és mielőtt Billie is beült, gyorsan a kesztyűtartóba rakta a feleségéről készült képet, mintha ezzel meg nem történtté tehetné a tetteit. Pedig nagyon is tisztában volt azzal, hogy ez nem így van, mégis könnyebb volt neki, legalább egy kis időre nem emésztette a lelkiismeret furdalás. Mikor Billie is helyet foglalt a járműbe, Mike kihajtott az iskola területéről. Nem tudta, mi fog történni öt perc, vagy fél óra múlva, hogy mit fog tenni és Billie hogy reagál, teljesen tanácstalan volt, de csak vezetett egyenesen, a park felé és közben hol az utat, hol Billie Joe-t figyelte. A fiú is gyakran pislantott rá, ahogy a kilométerek fogytak mögöttük. A házakat fák váltották fel és a forgalom zaja is jelentősen csitult.
- Tényleg megdobogtattam a tanár úr szívét? – érdeklődött hirtelen Billie.
Mike a döbbenettől elsápadt.
- Tessék? – kérdezett vissza, mint aki nem jól hallotta az iméntieket.
Billie szégyenlősen elmosolyodott.
- Nemrég azt mondta, majd kiugrik a szíve a helyéről…
Mike sápadtsága rögvest vörössé változott, ahogy eszébe jutottak a nemrég elhangzott mondatok. Bekanyarodott a park eldugottabb részére, a sűrű fenyőerdők felé és nagyjából ott állt meg, ahol legutóbb is parkolt. Zavart érzelmek kavarogtak benne, ahogy leállította az autóját és dermedt csend ült közéjük.
- Nos, igen, ez így igaz. A szívem valahogy nem bír magával, ha rólad van szó. Pedig állítólag vigyáznom kellene rá, mert szívbetegséggel születtem. – árulta el végül.
Billie elcsodálkozott.
- Oh…- nyögte döbbenten és nem jutott szóhoz.
- Az anyám tudod, zűrös tinédzser volt, nem hatottak rá az intő szavak. Tizenéves kora óta használt heroint, akkor is, mikor szintén fiatalon, teherbe esett. A kábítószertől koraszülötten és szívbetegen jöttem világra. Anyám meg másnap lelépett a kórházból, hátrahagyva engem, még nevet sem adott nekem. Ott felejtett, mint egy nem kívánatos terhet és valószínűleg az is voltam számára, egy nyűg, egy balul elsült szexuális együttlét következménye. – Mike elhallgatott és a szemét elfutotta a könny. Még ennyi év után sem tudott erről érzelmek nélkül mesélni.
Billie ha lehet, még jobban elcsodálkozott.
- Sajnálom, Mr. Pritchard. Én azt hittem… – ingatta a fejét együttérzően.
- Azt hitted, hogy egy várva-várt gyerek voltam, ugye? Fehér kis ház, meg sok-sok szeretet.
- Olyasmi. – helyeselt Billie.
Mike pedig folytatta és nem is értette magát, még Missyvel sem szeretett a múlton merengeni, zárkózott volt ezzel kapcsolatban, de Billie Joe-nak valamiért azonnal megnyílt és beavatta az egész életére kiható, nehéz titkaiba.
- A nagyszüleimnek köszönhetően így is lett. Ők nem hagytak a sorsomra, nevet adtak nekem, elhoztak a kórházból, miután kicsit jobban lettem és megerősödtem. Ők vállalták a nevelésemet. Csodálatos emberek voltak, akik bármit megtettek, hogy én boldog legyek. Velük szeretetben teltek a gyermekéveim. Sajnos már nincsenek az élők között, de a mai napig hálával tartozom feléjük. Az anyám meg többnyire csak akkor tűnt fel, ha pénzre volt szüksége. Tudtam ki ő, de sosem alakult ki közöttünk szoros kapcsolat. Neki csak a kábítószer volt a fontos. Sosem az élő, érző emberek.
Billie elhűlve pillantott Mike-ra, akinek nagy erőfeszítésébe került, hogy ne sírja el magát a rátörő emlékektől. A fiú előhúzta a cigarettás dobozát és a férfi felé nyújtotta. Mike, bár szívesen rágyújtott volna, de inkább nemet intett. Billie pedig kérdőn tekintett rá, hogy cigarettázhat e a kocsiban. A férfi jelezte, hogy igen, így rövidesen a kocsiban szállingózni kezdett a szürkés-fehér füst, fátylat húzva a múlt sérelmeire.
- Jól tudom, miről beszél, uram. – mondta Billie elmerengve a cigarettaködben.
- Hogy érted? – kérdezett vissza Mike.
- A kábítószer, nekem is az életem része volt. Apa is használta néha, bár ő inkább ivott. Viszont anya gyakran nyúlt a szerekhez. És agresszív is lett ezektől. Apa, ha be volt kábulva, leginkább csak mesélt és sírt. Nézett ránk és folytak a könnyei. Nem értettem miért és már bánom, hogy nem kérdeztem meg. Akkor azt mondta mindig, büszke ránk és hogy mi vagyunk az élete. Apa remek ember volt, aki kamionsofőrként dolgozott és mindig sok érdekes története volt az utakról. Ő tanított meg engem gitározni is. – Billie tekintete egészen megváltozott, tisztán látható volt rajta a fájdalom és bánat. A mély, vérző lelki sebek, akárcsak Mike-nak. A férfit kilelte hideg a felismeréstől.
- Nahát, te tudsz gitározni? – lepődött meg.
Billie szerényen vállat vont.
- Egy kicsit. Írtam néhány dalt is, de semmiség az egész és már hónapok óta nem vettem a kezembe gitárt.
- Pedig ez biztos jobb elfoglaltság, mint a lerészegedés a külvárosi kocsmában. – tette hozzá Mike.
Billie beleszívott a cigibe.
- Igaz, de apától azt tanultam, hogy az igazi férfiak berúgnak, anyától meg azt, hogy a kábítószerek kellenek a mindennapok túléléséhez. Meg akartam érteni, mit éreznek. Mi az a furcsa csillogás a szemükben olyankor, ezért már fiatalon én is ittam alkoholt és egyszer kipróbáltam a heroint. – vallotta be.
- Te jó Isten, tényleg? – szörnyülködött Mike. Neki soha nem jutott ilyesmi az eszébe, hiszen a kábítószer volt az oka, hogy az anyja nem foglalkozott vele. Legfőbb ellenségének tekintett minden tudatmódosítót, hamis illúziót, ami a normális család fogalmától elválasztotta.
- De nem volt olyan jó, hánytam tőle. És nem tudtam nekik ez miért kell, miért nem tudnak ezek nélkül élni. Aztán apa váratlanul beteg lett, majd meghalt, még csak felfogni sem volt időnk, anya máris találkozgatni kezdett más férfiakkal. Ő sosem szeretett egyedül lenni. Egyik rossz kapcsolatból zuhant a másikba, míg végül oda költöztette a házba azt a fickót, mind közül a legrosszabbat. Ez az alak folyton ordítozott vele, meg velünk és anyát is állandóan megcsalta. Egyszer rajtakaptam, mikor hamarabb értem haza az iskolából és ő ott volt egy másik nővel az ágyban. – Billie szeme elsötétült és dacosan, szinte már dühösen szívta a cigarettáját.
- És mi történt? – kérdezte Mike és a hangja elrekedt Billie tragikus múltjának részleteitől.
- Megfenyegetett, hogy ha elmondom anyának, ránk gyújtja a házat, elvitet minket a gyámüggyel, meg ilyenek. És én tartottam a számat, bár szembe tudtam volna köpni magamat ettől, de hallgattam anya előtt. Ő viszont valakitől mégis megtudta, és ezért kidobta ezt a rohadékot, aki egy nap, mikor csak én voltam a házban, megjelent nálunk. Berúgta az ajtót és úgy megvert, hogy elrepedt egy bordám és kitört három fogam, de legalább soha többet nem láttam az anyám közelében. Már ezért is megérte…- Billie felsóhajtott. Mike hallotta, hogy egy sírást elfojtó sóhaj volt ez. A fiú ezek után nem is szólalt meg, csak kidobta a csikket az ablakon, és meredt a park magas fái felé.
- Hiányzik apa. Bárcsak még egyszer átölelhetném, vagy elmondhatnám neki, mennyire szeretem. – jegyezte még meg Billie sírástól eltorzult hangon. Nem nézett a férfire, és talán jobb is volt így, mert Mike szeme is könnybe lábadt. Eszébe jutottak a nagyszülei, nagyanyja mindig mosolygós arca, finom simogatása és nagyapja szigorú, de mindig igazságos jelleme.
- Elhiszem. – mondta Mike részvétteljesen. Ő is ugyanezzel a mardosó hiányérzettel kelt fel minden egyes nap.
- Az élet néha nem könnyű, Mr. Pritchard. – szólalt meg Billie egy kis idő múlva és könnyesen ragyogó szemekkel pillantott a tanár felé.
- Neked tényleg nem volt az Billie. – adott neki igazat Mike és arra gondolt, hogy a nagyszülei segítségével ő legalább esélyt kapott egy jobb életre. De Billie Joe-nak ez nem adatott meg, ő egész gyermekkorában a kábítószer, az alkohol és a szegénység tengelyén bolyongott a félhomályos kilátástalanságban. Nagyon nem tartotta ezt igazságosnak.
Billie hálásan nézett rá.
- Még soha senkinek sem beszéltem a családi dolgokról, vagy apa haláláról és arról, amit érzek ezzel kapcsolatban. Mondjuk, soha senkit nem is érdekelt. – mondta.
Mike szeme elhomályosult.
- Engem érdekel! – vágta rá azonnal, Billie boldog mosollyal fogadta a szavait.
- Azt hiszem, a tanár úrnak, bármit elárulhatok. Ha szeretne még tudni valamit, kérdezzen! – tárta szét a kezeit készséggel. Viszont Mike úgy érezte, egy időre elég volt a rossz dolgokból.
- Majd legközelebb. Szerintem most mindketten nagyon felkavarodtunk a régi történetektől. – hárította a felajánlást. Természetesen szeretett volna még többet megtudni a fiúról, de inkább visszafogta magát.
- A múlt az csak múlt. Tudom, hogy majd jönnek jobb idők uram. – rántotta meg a vállát Billie, mintha csak egy kis semmiségről lenne szó.
- A múltadon tényleg nem változtathatsz, de a jövődet tudod irányítani. Ha tanulsz, annyi mindent elérhetsz. – mondta Mike és megpróbált optimistának látszani, hogy ezzel is lelket öntsön Billie-be és ösztönözze a pozitív változtatásra.
- Ha a tanár úr segít, talán nekem is sikerülhet. – ígérte Billie és mosolygott, amitől Mike szíve ismét gyorsabb ütemre váltott és a zavar jelei kezdtek rajta mutatkozni. Még mindig nem tudta, mit miért tesz, de akaratlanul ő is elmosolyodott. Közben nem messze tőlük egy autó húzott el, magával hozva a realitást és Mike jobbnak látta indulni.
- Szerintem menjünk. – javasolta.
- Nem maradhatnánk még egy kicsit? – kérdezte Billie reménykedve és egyik keze bátortalanul végigsiklott a férfi alkarján. Mike megborzongott.
- Szeretnél még maradni?- lehelte csodálkozva és nehezen titkolta, mennyire jól esik ez neki. Billie vele akar lenni, a társaságára vágyik, amit időtlen-idők óta senki sem akart.
- Igen, szeretnék még önnel lenni Mr. Pritchard. – válaszolta Billie pironkodva.
- Nos, rendben. – gyengült el Mike sodródva Billie szemeinek tüzében és abban a félénk simogatásban, ami bár alig volt érezhető, de mégis melege lett tőle.
- És a szíve? – kérdezte végül Billie.
Hát igen, Mike szívének betegségétől kezdődően, a kemény múlton át, jutottak el ide, milyen fura…
- Ha nem törik össze, egész jól működik. Ne aggódj miatta.– küldött Billie felé egy megnyugtató pillantást.
- Én sohasem törném össze a szívét, uram! – jelentette ki Billie komoly arckifejezéssel. Mike szavak helyett csak bólogatott. Mert érezte, tudta ezt. Bízott a fiúban. Bár alig ismerte, de valami megmagyarázhatatlan oknál fogva, azon a délutánon, a szívét és lénye teljes egészét elkötelezetten a tenyerébe helyezte.
folytatása következik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése