Kurvabeteg

Egész héten...

Régen nem voltam ennyire benne. Kb. csütörtökig lázas voltam, most már láz az nincs, de a torokfájás, a nátha maradt. Plusz még nem érzem az ízeket, tökmindegy mit eszek, rághatnám a falat is :S élmény így az evés. A hangom totál elment. Tudom, orvoshoz kellett volna mennem, de nem jutottam el, az ágyból is alig bírtam kimászni.
És épp most írt Á., hogy akkor jövő héten ugye áll még a találkozó *-* Basszus, teljesen kiment a fejemből! Már kétszer mondtam le betegség miatt a találkozót és az azzal egybekötött vásárolgatást, amit nem is annyira bánok, mert vásárolni, üzletből ki-be mászkálni mint a kergebirka, egészségesen is rühellek. Még nem írok neki vissza, mert akkor tuti azt mondanám, rakjuk át máskorra és ezt már kétszer eljátszottam, vagy meggyógyulok addigra és mehet a menet, vagy nem és akkor nem megyek, majd meglátjuk.
A rokonunk kórházba került végül és lehet, hogy kegyetlenül hangzik, de szerintem ott legalább figyelnek rá, nem őrizetlenül fekszik a lakásában, mert sajnos senki sem tudja megoldani, hogy nulla-huszonnégyben ott legyen. Amúgy valamivel jobban van, de a kezelőorvosa szerint nagyon javulni már nem fog sem a fizikális, sem a mentális állapota. Tehát el kellene gondolkodni, hogyan tovább, mivel már önálló életvitelre nem képes. Gondolom, az otthonra gondolt, vagy arra hogy valaki a családból oda költözzön, de ilyen szerintem nem akad és sajnos az, ha egy ápolónő napi 2 órát ott van, az már neki nem elég. Anyuméknak fő a feje, mi legyen, mert szerintem egy hét és utána már kiengedik a kórházból, vagy valahova áthelyezik, ha el tudják intézni.
A pasim a héten normális volt,csak egyszer szólalkoztunk össze valami hülye albérlet miatt, amit valaki ajánlott neki, csak az vele a baj, hogy a tulaj is ott lakik. Én meg mondtam pasimnak, hogy olyanban nem szeretnék lakni, ha nagyon nem kötelező. Erre pasim bepöccent, hogy nekem semmi sem jó. Hát pedig ez nem igaz, csak nincs kedvem ilyen együttlakósat játszani. Azóta már megbékélt, sőt most hogy beteg vagyok, még segít mosogatni, pakolni.
Az írással most nem állok sehogy a kórság miatt, de viszont elértem első "nemzetközi" sikeremet (ajj arcom, arcom, széles vállam), mert az egyik helyre, ahova felpakoltam a sztorikat, írt egy csaj, hogy milyen nagyszerű ésatöbbi. Angolul írt, de Argentínában  lakik. Hát na, jólesett :D Vannak még hozzám hasonló elborult emberek. Világszerte.
És akkor jöjjön az egyik kedvencem. A klip, a dal, már gyerekkoromban is abszolut befutó volt. Ajh, miért nincsenek már ilyen dalok? :(