2017. január 16., hétfő

Csodákat remélve

A tavalyi január is fostalicska volt. Az idei sem marad el nagyon tőle.
Lebetegedtem. De elég durván, lázas vagyok és úgy köhögök, mint egy tüdőbajos, meg fáj a fejem, ettől fáj a fél pofám, beleértve a széjjelcseszett gyökérkezelt fogamat is, egész éjjel ezzel kínlódtam. Meg fáj a torkom is, szóval nem vagyok a toppon.
A rokonunk is ágynak esett. Elég komolyan. Pár napja még semmi baja nem volt, most meg csak fekszik az ágyban, felkelni nem tud, pelenkázni kell. Javasoltam anyáméknak, hogy talán ki kellene hívni rá az ügyeletet, de adtak még egy nap haladékot. Mondjuk ezt nem is értem, mit várnak, hogy holnapra lábra áll? Bár úgy lenne. De félek, nem ez fog történni.

Anyám meg apám is egymásnak estek persze, biztos a feszültség a rokon miatt, vagy mit tudom én, de kb. éjfélig, hol egyik, hol másik hívogatott engem. Anyám sírva, hogy ő elköltözik, apám meg hogy beszéljek anyámmal stb.
Én meg igyekeztem pártatlan maradni, kisebb-nagyobb sikerekkel.
Az éjszaka amúgy is szarul telt, mert beteg voltam és kb. harmincszor felébredtem, meg úgy alapból csak forgolódtam az ágyban.
A pasim későn jött haza, mert ő persze bulizott a haverokkal. Hiába, pasik...
Ja, pasik...Mr. Népszerű megint szingli!!!!Ennyit a "megtaláltam az igazit" mondatokról, amiket a kapcsolata elején a fb-re kiírkált. Hát, ez nem tartott sokáig :P A csaj már év elején levette a közös képeiket és átírta a státuszát egyedülállóra, de Mr. Népszerű csak most tette meg ezt. Ki tudja miért, talán reménykedett a csodában, hogy a csajszi visszamegy hozzá.
Most én is csak ezt tudom tenni.
Reménykedem.
A csodákban.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése