Te jóságos ég...avagy rácsok és más iszonyatos életformák

Múltkor említettem hogy lehangoló és durva magyar filmeket nézek, ha van rá időm. Főleg 80-as, 90-es évekből, de azért van egy-egy újabb alkotás is.

Az egyik, ami mostanság felkavart a Bebukottak című 84-85-ben készült film, amely fiatalok sorsát, életét meséli el a rácsok mögött. Elmondják miért vannak ott, mit követtek el és közben megismerhetjük a rácson belüli rohadtul durva és nehéz életeket, amely olykor sok-sok hosszú év büntetés. Az egyik srácot egy kicsit sajnáltam (aki a film végefelé sírt), szerintem ő még értelmes is volt. Nem könnyű végignézni a képsorokat az biztos.

A másik, ami a képernyő elé szegezett és kellően lesokkolt, egy 2004-es film, a Budapest végállomás és három drogfüggő fiatal életébe enged bepillantást. Balázs, Lacika és Adrienn a társadalom peremén próbálnak meg életben maradni, miközben a napjaikat az teszi ki, hogy tarhálnak, a pénzt heroinra költik, kábulnak egyet, tisztulnak és kezdik újra. Nap, mint nap :S A csajnak már van két gyereke, a rokona neveli őket, a kisebbet heroint fogyasztva hordta ki és szülte meg, így a csecsemő is függő lett. Balázs a pasija, szeretik egymást és talán valamikor majd akarnak gyereket is, de amit mindennél jobban akarnak, az a napi adagjuk, amiért kb. bármire képesek. Lacika a hozzájuk csapódó barát, a nőjét pár éve herointúladagolás vitte el, mégsem okult ebből, tolja tovább. Megdöbbentő, de állítólag ezek az emberek még ma is élnek(!!!), pedig a képsorok megtekintésekor én azt tippeltem, hogy már mindegyikük meghalt. Hát tudhatnak valamit...
Nem vidám és könnyed filmek az tény, de sajnos ettől még ezek a dolgok léteznek és ha más nem, tanulságul szolgálhatnak, megdöbbenthetnek és ezek után az ember átgondolja a saját életét és hálát ad a sorsnak, hogy "csak" úgy él, ahogy él, nem pedig így... Legalábbis nekem ezek az érzéseim voltak.