Üvöltenék...

Újabb kaotikus hét...Rohanások, fásultság, téli depresszió etc.

A barátunk temetésére sem jutottam el, nem tudtam sajnos. Végül H. sem ment, de az ő állapotában ez érthető. Én mentem volna, de nem tudtam, mert nem volt rá lehetőségem (meló) és most lelki ismeret furdalásom is van emiatt.És még mindig nincs kedvem semmihez.
Felfáztam, mert amikor az a rohadt nagy eső volt, csak háromszor áztam szarrá egyetlen nap, plusz a bakancsom is folyton beázik.
Ahhh...és az emberek...
Reggel láttam egy csávót napszemüvegben...Február van...Pf..
A zakkant srác naponta többször írogatja a faszságait, de nem látja, hogy meg sem nyitom?! Nincs hozzá indíttatásom.
A matricás srác meg szerintem totál kamureg. Rám írt, hogy mi újság és írtam neki, hogy mi van és ha már ismerősök vagyunk, megkérdeztem, a városon belül, merre lakik. Volt egy tippem ezért rákérdeztem, erre egy rövid NEM-et írt és kilépett. Bassza meg akkor, én nem írok neki egy jó darabig az biztos. Esküszöm, nem akartam semmit tőle, csak kíváncsi voltam, mert ha már ő bejelölt ismerősnek és én elárultam kb. merre élek, a minimum az lenne, hogy ő is megírja. Nem a pontos lakcímet kérdeztem, csak a környéket, de akkor ne írja le, dugja fel magának az infót.
Az egyik exem is neki állt zaklatni (sajnos nem Mr. Népszerű, pedig az jól is esne), hogy találkozzunk, de hozzá sincs kedvem. Pluszba van felesége és azt írogatja nekem, mennyire szereti a nőt, de azért fussak már vele össze, meg hiányzom neki, sokat gondol rám stb. Szóval látom én, mennyire szereti a nőjét, no komment. Csak egy agyament muffvadász, de nálam nem ér célt.
A pasim viszont tegnap hozott virágot Valentin napra. OMG...leesett az állam...azóta is azt szedegetem a földről.