Költözni

A hétvégén a házból ketten is elköltöztek és valaki elcuccolt a szomszéd házból is. 

Költözni szívás, főleg télen a hidegben. Én is mindig novemberben, vagy januárban költöztem, szóval tudom hogy gáz. De azért irigylem azt, aki nem azért költözik, mert pl. kirakták az albérletből, vagy nem bírja fizetni, hanem mert sajátba megy lakni.
Szeretem ezt a környéket, meg a lakást is, de ez csak albérlet, nem a miénk, bármikor felmondhatják. És esély sincs rá, hogy a közeljövőben saját lakásunk legyen. 
Délután mondtam anyumnak a költözést. Mármint hogy néha úgy mennék. Szóba került a külföld is.
- Évekkel ezelőtt kellett volna, most már nem mennék, félek belevágni. - mondtam anyumnak.
- Pedig lehet hogy jól sülne el. - mondta erre ő.
- Á, nem hiszem, túl késő, hogy ilyen nagy mértékben kezdjem újra az életemet. És nem is biztos hogy ott boldog lennék, külföldön is baromi nehéz boldogulni. K. már évek óta kint van és ő sem érzi túl jól magát, de már nem tudja feladni az ottani életét. - elmélkedtem.
- De te itt boldog vagy ? - kérdezte erre anyum.
- Nem. - vallottam be.
- Persze lehet hogy nem jönne be a dolog ott sem és nem jönnének be a számításaid.De próba szerencse és hát nem mindegy hogy hol nem vagy boldog ? - tette fel a nagy kérdést anyum.
Na, igen...
Azért nem tervezem továbbra sem, hogy külföldre megyek, majd igyekszem itt boldogulni. Csak nem olyan egyszerű. Néha bele lehet fásulni és szomorodni. Persze nyilván külföldön is lehet így érezni.