Isten hozott Ganéjland-on :/

Megint egy iszonyat hetem volt. Úsztam a végtelen szarrengetegben a szó majdnem szoros(szaros...hehe) értelmében.
Vagy három napja brutál fejfájásom van, mára már valamivel jobb, de tegnap ülő helyzetben is szédültem. Fasza volt. Lehet hogy front, de lehet hogy a vashiányom szarakodik, bár arra elkezdtem szedni valami gyógyszert, amit a doki írt fel.
Sajnos hét elején meg egy ismerősünk halálhíre borzolta az én és baráti köröm kedélyeit.
A srác fiatal volt, a tragédia értelmetlen és igazságtalan (mint a tragédiák általában) és hirtelen. Nyáron még összefutottunk a sráccal, dumáltunk és most szembesülök a halálhírével...
J. ledöbbent teljesen, ahogyan H. is, na jó, H. jobban, mivel el akar menni a temetésre, annak ellenére, hogy kisbabát vár és én várandósan lehet hogy nem tenném ki magam egy ilyen megrázó dolognak. De nem bírtam lebeszélni. Pedig mondtam neki, hogy J. sem megy, mivel ő is kismama, de H. hajthatatlan volt. Kért, hogy kísérjem el, de nem tudom hogy ott tudok e lenni. Sajnos tőlem független okok határozzák meg ezt, pedig én is mennék, mert úgy érzem, így helyes.
Az ápolás is olyan mint egy hullámvasút, azt hisszük már csak felfele vihet, de váratlan mozdulattal, megint a mélybe kerülünk. És néha már nehéz újra hinni és bízni, de azért megpróbálom.
Az is taccsra tett, hogy vártam egy jó hírre és nem úgy jött össze, sőt az ellenkezője sikerült. Miért is ne...
A héten amúgy utáltam az embereket, próbáltam is kerülni őket, amennyire lehetséges. Kurvára irritáltak most. Valamelyik nap is a buszmegben álltam, mikor jött egy olyan 5-6 főből álló tizenegykétéves társaság.  Naná, hogy a buszra vártak ők is.Hangoskodtak, hallgatták mobilról a hülye zenéiket és jártatták a pofájukat.
Fél füllel hallottam, hogy azt mondták az egyik kis csicska gyereknek, hogy szóljon be valamit nekem (mivel csak én álltam rajtuk kívül a buszmegállóban), kis nyomoronc el is indult, én meg vártam, hogy mit fog mondani, de tele lett a gatyája a kis fostalicskának és visszafordult. Jó ha húsz kiló volt és hősködik...Pf...szerencsétlen pávagyerek.
Szomorú, hogy már az ilyen tizenkét éves kis divatmajmok is azt hiszik, csak úgy heccből beszólogathatnak egy náluk idősebbnek.
Az emberek undorítóak.
És pont.
Nem vagyok Manson fan, de ez a klip gyerekkoromban is bejött, meg le is sokkolt kellően.